A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Bizottságának 1998-as állásfoglalása szerint a neurálterápia a természetgyógyászati diszciplinák 1. csoportjába, vagyis a tudományosan bizonyított és hivatalosan elfogadott kategóriába tartozik, orvosi, fogorvosi diplomával végezhető tevékenység.

A neurálterápia nem önálló orvosi rendszer, alapvetően a vegetatív idegrendszeri hálózat bizonyos anatómiailag pontosan meghatározott pontjain történő invazív beavatkozás, mint szegmentális, regulációs terápia. A beadott kis dózisú hatóanyag - infiltrátum vagy quadli formájában - analgetikum, általában adrenalinmentes lidocain.

Pontos anatómiai felkészültség és a ganglionkezelés indikációinak és kontraindikációinak ismeretei szükségesek az alkalmazásához. A beavatkozásra alkalmas idegi afferensek közel háromnegyede ismert akupunktúrás pontnak felel meg.

A neurálterápia története

• 1886: Weihe megállapítja, hogy bizonyos szervek megbetegedéseinél ugyanott jelentkeznek fájdalmas elváltozások, bőrfelületi csomók.
• 1898: Head; egyes belső szervi működési problémák meghatározott bőrszegmentumokban szenzibilizációs zavarokat okoznak (1. ábra).
• 1905: Eichhorn felfedezi a novocaint (procain), Spiess és Schleich alkalmazza először gyulladások és fájdalmas állapotok lokális kezelésére.
• 1906: bizonyítják a procain helyi gyulladásgátló hatását (Wischnewski, Ricker, Schneid).
• 1910: Braun trig. neuralgiánál alkalmazza, az ideg kilépési helyén.
• 1925: Leriche a ganglion stellatumban (Reynaud-kór) és az art. temporalis körbefecskendezésére (migrénes betegek) alkalmazza.
• 1928-ban a düsseldorfi orvos testvérpár Ferdinand és Walter Huneke a lokálanesztézia ismeretlen távolhatásáról számoltak be. A neurálterápia létrejötte két véletlennek köszönhető. Egyik esetben F. Huneke egy kizárólagosan intramuszkulárisan alkalmazható procaintartalmú szert tévedésből intravénásan adott be egy migrénes betegnek, akinek a korábban terápiarezisztens tünetei azonnal megszűntek. Ma már tudjuk, hogy sok megbetegedés hátterében a vegetatív idegrendszer diszfunkciója áll. A lokálanesztetikum iv. alkalmazása ennek a rendszernek a működésébe avatkozott be. A neurálterápia hatása hasonló elven alapul, mint a szimpatikus blokád, vagy azok a gyógyszerek, amelyeket ezekben az esetekben szokás manapság alkalmazni. A műtéti helyi érzéstelenítő hatástól nemcsak abban különbözik, hogy hosszabb ideig hat, hanem a szélesebb hatásspektrumban is. Az eljárás mai elnevezése: terápiás lokálanesztézia. A másik véletlen szintén egy terápiarezisztens beteghez kötődik, akinek a krónikus vállfájdalmát kezelte helyileg, eredménytelenül. Egyik kezelés alkalmával a páciens a régi, lábszárán lévő csontvelőgyulladásos eredetű hegfájdalmára is panaszkodott. Huneke a heg területét körülfecskendezte, a beteg vállfájdalma és ízületi mozgáskorlátozottsága azonnal megszűnt. Ez volt a Huneke-féle másodpercjelenség (Huneke-Sekunden-Phänomen) megszületésének pillanata (1940). Huneke érdeme, hogy a jelenségeket nem véletlennek könyvelte el, hanem felismerte az eljárás rendkívüliségét, a gócbetegségek távolhatásával való összefüggés lehetőségét, és mindezeket rendszerbe foglalta.

A gyógyanesztézia és a szekunden-fenomén közösen alkotják azt, amit ma neurálterápián értünk, s amelyben a vegetatív idegrendszer központi helyet foglal el. Ez az eljárás új szemléletet hozott az orvostudományban, és megmagyarázta azokat a folyamatokat, amelyek az ún. regulációs gócbetegségeknél szerepet játszanak.

• 1934: Lerich a hegeket procainnal infiltrálja, és leírja az eljárás krónikus fájdalmakat megszüntető hatását.
• 1948: Wischnewski a határkötegláncban alkalmazott novocain-blokk mint szövettáplálásra alkalmazott módszer első leírója.
• 1965: Pischinger bizonyítja az ún. szekunder-fenomén (másodpercjelenség) objektivitását, leírja az alapregulációs rendszert, a kötőszöveti alapállományt és az információtovábbítás - ma már kibernetikailag bizonyított, az idegi, hormonális rendszernél gyorsabb - lehetőségeit.

Hatásmód

A neurálterápia hatásmechanizmusa több komponensből tevődik össze, ezek egy része még nem teljesen tisztázott. A lokálanesztetikumok érzéstelenítő, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásait kiegészítik az idegi (vegetatív, érző, motoros és reflex), a hormonális, az akupunktúrás és az alapregulációs rendszerek információtovábbító és -szabályozó működései.

A neurálterápia olyan primer regulációs és áthangoló módszer, amely a diagnosztikához, a differenciáldiagnosztikához és a kezeléshez is helyi érzéstelenítőket használ. A kezelések hatására elsősorban a belső szabályozás normalizálódik, így a funkcionális zavarok kezelésében regulációs eljárásnak is tekinthető. Ennek megfelelően a hyper- és hypofunkciók is ugyanazokról a pontokról kezelhetők.

A vegetatív alaprendszer

Pischinger igazolta, hogy a vegetatív idegrendszer nemcsak szimpatikus és paraszimpatikus részből áll, hanem a vegetatív alaprendszerből is. Ez funkcionális egységet képez a kötőszövet sejtjeivel, kapillárisaival, idegeivel és az extracelluláris folyadékkal.

A szervezet valódi történéseinek, a szabályozó folyamatoknak a helyszíne az extracelluláris tér. Minden szerv megbetegedése információkat hagy hátra a körülötte lévő vegetatív rendszerben, és ezek az információk azonnal vagy bizonyos idő elteltével más panaszokat is kiválthatnak. Ilyenkor beszélünk regulációs gócról, zavaró mezőről. Ezek a folyamatok a hagyományos klinikai vizsgálati módszerekkel jelenleg még nem vizsgálhatók.

Az információk jellege lehet idegi, biokémiai, biofizikai, patológiai vagy terápiás természetű.

Regulációs góc, zavarómező

A neurálterápiában a fogalmak egyértelművé tétele miatt inkább zavarómezőről beszélünk (a góc fogalmát a neurálterápia más vetületben használja, mint a hagyományos orvoslás).

Zavarómező minden olyan hely és szerv, amelyek patológiailag elváltoztak, vagy egyszer már megbetegedtek, és így képessé váltak arra, hogy a közvetlen környezetükön túl más megbetegedéseket is előidézzenek vagy fenntartsanak.

Ebben a megfogalmazásban nem mindig tekinthető regulációs gócnak egy gyulladt mandula vagy egy foggranulóma, de egy rezekált gyökér körüli hegszövet igen. A patogén gócok, a zavarómezők 80%-a a fej-nyak régióban található (mandulák vagy azok hegei, melléküregek, fogak). Zavarómező lehet a gyulladt bélrendszer, az epehólyag vagy más belsőszerv és terület is. A zavarómező nem más, mint a vegetatívumban rögzült információ, mely évekig tartó nyugalom után valamilyen additív inger, trauma, meghűlés, műtét stb. hatására bármikor aktiválódhat.

A patogén információáramlások a zavarómezőtől húzódnak a megbetegedett területhez, ezt az állandósult kapcsolatot szakítja meg a neurálterápia, mintegy rövidzárlatot okozva. A krónikus zavarómező meglétét valószínűsíti:

• a betegséggel szemben alkalmazott hagyományos terápiák hatástalansága,
• a másodlagos betegségek, additív ingerek, pl. nátha, műtétek vagy szülés után kialakuló betegség,
• a hosszan tartó antibiotikum, kortikoid, pszichoterápiás szer, antiallergiás kezelés,
• a féloldali betegség, a zavarómező legtöbbször azonosoldaliságot mutat,
• a vegetatív kísérő tünetek; fáradtság, alvászavar, front-érzékenység, szubfebrilitás, hajproblémák,
• a meglévő panaszok ellenére normál laborértékek.

Neurálterápiás kezelés - anamnézis

A gondos anamnézis kiemelt jelentőségű. A panaszok, tünetek, vegetatív szimptómák értékelésénél figyelni kell azok időbeli sorrendjére, a korábban alkalmazott kezelések hatásaira, a páciens életében lezajlott balesetekre, műtétekre, a hegképződéssel járó folyamatokra, fogászati műtéti beavatkozásokra, a bőr heges elváltozásaira (pl. kozmetikai beavatkozások után). Figyelembe kell venni a kínai biológiai szervórát is (az akupunktúra szerint az egyes szervrendszerek aktivitása napi ciklikusságot mutat, a tünetek azonos időben való megjelenése diagnosztikus értékű).

Lokális kezelés - quadliképzés, intradermális infiltráció, egyszeri alkalom, szabályszerűen ismételhető (2. ábra).
Szegmentális kezelés - mindig bilaterális, pl. paravertebrális blokád a Head zónáknak megfelelően (1. ábra).
Regulációs rendszerkezelés - vegetatív, hormonális, akupunktúrás, szomatotópiás vagy reflexzóna rendszereken keresztül.

Zavarómező-lokalizáció és -kezelés - minden terápiarezisztens esetben gondolni kell rá.
Egyéb ingerterápiák - pl. reflexterápiák, EAV stb.
Ki- és levezető, méregtelenítő terápiák.

Neurálterapeutikumok

A neurálterápia felfedezése a novocainhoz (procain) kötődik. A procain aromás savak észtere, a szövetekben hidrolitikusan 20 - 40 perc alatt bomlik, és a bomlás során keletkező paraaminobenzolsav (PAB) allergiás mellékhatásokat válthat ki (a ritkán előforduló hidrolázhiánynál).

A PAB-ot enzimépítő, folsavszintézist támogató és a szövetek meszesedését gátló hatása miatt H-vitaminnak is nevezik. A bomlás során keletkező másik anyagnak (dietil-amino-etanol) vasodilatációs, vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, szimpatikus és paraszimpatikus harmonizáló, központi idegrendszeri stimuláló hatása van.

Az 1942-ben felfedezett lidocain 1%-os oldatát alkalmazzák a neurálterápiában, melyből kezelésenként 20 ml adható. A szövetekben csak gyenge hidrolitikus bomlás figyelhető meg (1 - 3 óra alatt), a vesében választódik ki, illetve részben a májban metabolizálódik (májbetegségeknél nem javasolt). Valódi allergiás reakciók nem ismeretesek. A hatása hosszabb ideig tart, mint a procainé ezért idegek és ganglionok helyi kezelésére nem használatos, de a mélyebb szövetek infiltrálására igen. Általánosan alkalmazott az 5 ml-es fecskendő, felületi injekciós technikához 20-as, mélyebb területekre 0,5 - 0,6 / 40 - 120-as tűvel

Kezelési módok

• Quadli injekció: kis mennyiségű anyag felszínesen, hogy a bőr kiemelkedjen, ha az anesztetikum a mélybe kerül, nem lokális és reflexes, hanem szisztémás hatást eredményez.
• Infiltráció: a bőr alatti fájdalmas izomspazmusokba, triggerpontokba.
• Intravénás injekció: a végtagi vénákba és köréjük, cardiovascularis panaszoknál és vegetatív diszfunkcióknál.
• Intraarteriális injekció: az előbbihez hasonlóan elsősorban az alsó végtagi artériás keringési zavaroknál.
• Ízületi injekció: az izmok tapadási ina fölé, az ízületi tok mellé és a burzákba.
• Idegkilépési pontok injekciói: a pontokba adva, ügyelve az idegsérülés veszélyére.
• Akupunktúrás pont injekció: felszínes és mélyebb szúrások lehetnek, figyelembe kell venni az egyes pontok egyéni akupunktúrás elhelyezkedését és az ún. aktív mélységet is.
• Idegganglionok és gerincvelői ideggyökök kezelése: speciális technikát igényel.

Kezelési tünetek - Huneke-tünet

Az adott terület a zavarómező injekciós kezelésének hatására a távolabbi terület fájdalmának azonnali enyhülése (Sekunden-Phänomen). A tünetek csökkenésének 16 - 20 órán keresztül fenn kell állnia (fogászati gócok esetén 8 órán keresztül), a panaszok visszatérésekor végzett második kezeléssel a tünetcsökkentés megismételhető, és a panaszmentes időszak minden kezeléssel hosszabbodik. Ha ezek a jelenségek tapasztalhatók, biztosak lehetünk benne, hogy az adott zavarómező áll a tünetek hátterében.

Csökkent Huneke-tünet

A beteg panaszai megszűntek vagy csökkentek, de a panaszmentesség az előbbinél rövidebb ideig áll fenn. Ez az elmosódott válasz abban az esetben lép fel, ha a valódi zavarómező a kezelt terület közelében helyezkedik el, például mandula hegszövet helyett, a tuber maxillae területén (a tuber és a trigonum retromolare területének energetikai blokkja gyakori zavarómező).

Hopfer-féle reakció

A helyi kezelések utáni reaktív rosszabbodás a betegség helyére irányuló felerősödött impulzustevékenység eredménye. Bifázisosan, csökkenő szinuszhullámszerűen zajlik le, általában egy héten belül. A reakció ugyanúgy nem a betegség súlyosbodását jelenti, mint az akupunktúrás kezelés után tapasztalható tüneterősödés. A tünetek sem teljesen azonosak az eredetiekkel, a háttérben a blokkolt energiaáramlás hirtelen felszabadulása és fokozatosan normalizálódó jellege áll.

Kapcsolat az akupunktúrás rendszerrel

A Huneke testvérek nem rendelkeztek akupunktúrás ismeretekkel, de a neurálterápia felfedezése óta eltelt idő bizonyította, hogy a rendszer hatásmechanizmusának hátterében az akupunktúrás alaprendszer és csatornahálózata is áll. A terápiás pontok kb. 75%-a egyúttal akupunktúrás pont is.

Indikációk

Akut és krónikus fájdalmak, gyulladások, góc-zavarómező hátterű krónikus betegségek, reumás betegségek, gerincbetegségek, neuralgiák, allergiás kórképek, és minden olyan eset, amelyet idiopátiás, esszenciális és ismeretlen eredet jellemez.

A helyi kezelések indikációs területei: fejfájások, otitisek, krónikus légzőszervi betegségek, asztma, angina, intercostalis neuralgia, herpes zooster, lumbagó, porckorong ischalgia, polyarthralgiák, dorsalgia, myogelosisok, sinusitisek, hepato- és nefropátiák, epe-máj betegségek, fekélyek, diffúz hasi panaszok, cystitis, prostatitis, menstruációs zavarok, balesetek, sérülések.

Kontraindikációk

• Allergia a lokális érzéstelenítővel szemben (a procain esetében),
  öröklött és lelki elmebetegségek,
• hiány- és anyagcsere-betegségek (pl. avitaminózis, diabetes mellitus),
• tumorbetegség (csak a palliatív - analgatikus hatás miatti céllal),
• TBC, SM,
• szervi hegesedések (májcirrózis, nefrosclerózis),
• fonalgranulóma, összenövések,
• véralvadási zavarok, (Syncumar-kezelés alatt a mély szöveti injekciók kontraindikáltak),
• ante finem állapotok.

Differenciáldiagnosztika

Bizonytalan diagnózisnál sok esetben eredményes lehet. Ismeretes például az appendikopátia nem egyértelmű tünettana (természetesen nem az akut appendicitisről beszélünk). Ha a Gyomor 36. és az Epe 34. akupunktúrás pontokba adott injekciók eredményeként a panaszok megszűnnek, és a leukocitaszám csökken, úgy valódi gyulladással állunk szemben.

A neurálterápiával megkülönböztethető az önálló és a zavarómező által okozott panasz, ha ugyanis a lokális kezelés javulást eredményez, úgy önálló megbetegedésről van szó, ha átmeneti rosszabbodás lép fel (reakciójelenség) és ez a folyamat reprodukálható, úgy zavarómező által okozott panaszról van szó, amelynél a helyi kezelések nem vezetnek eredményre. Ezekben az esetekben gócterápiás kezeléseket kell alkalmazni. Ezeknek az ún. prognosztikus kezeléseknek a krónikus betegségek tervezett műtéti indikációjánál van kiemelkedő jelentősége, pl. recidiváló kolecisztopátia, porckorong betegségek, trigeminus neuralgia.

Profilaxis és rehabilitációs kezelések

A neurálterápiás profilaktikus kezelések elsősorban a végtagbalesetek, törések, sérülések és a műtéti beavatkozások esetleges komplikációinak kivédéseit szolgálják. Az akut és krónikus betegségek, pl. meghűléses infekciók, műtéti beavatkozások, májgyulladás, szívinfarktus utáni rehabilitációs kezelések meggyorsítják a gyógyulást, stimulálják az immunrendszert, megszüntetik a szabályozási zavarokat.

Szövődmények

Gondos alkalmazás mellett minimálisak a rizikótényezők, széles körben használható, viszonylag könnyen elsajátítható és sokszor hatásos módszer azokban az esetekben is, melyek hagyományos eszközökkel már nem befolyásolhatóak.

A tapasztalatok szerint a lidocainnál túlérzékenységi reakció nem fordul elő, az allergiásnak mondottaknál mégis minden esetben - az első beadás előtt - érzékenységi tesztet kell végezni. Enyhe szédülés vagy könnyű kábultság is ritkán lép fel. Előfordulhatnak múló paresisek vagy a feji, nyaki érpályákba kerülve collapsus és görcsök.

Iatrogen károsodásokat a hibás vagy rizikós injekciós technikák idézhetnek elő. Ezért a Huneke-féle nemzetközi Neurálterápiás Társaság tanfolyamokon oktatott előírásait be kell tartani. Gyakran lép fel utóvérzés, többnyire veszélytelen, de a véralvadási zavaroknál veszélyes komplikáció (a bécsi Gócbetegségek ambulanciáján felmért adatok szerint, a vizsgált nyolcéves időszakban több mint 2,5 millió injekciót adtak be - elsősorban paravertebrális határkötegblokádként az ideggyökök területére, különböző ganglionokhoz és ízületekbe - és ez idő alatt egy, sebészi beavatkozást igénylő vérzés fordult elő).

A neurálterápia kifejezetten kockázatszegény eljárás, nincsenek interakciók, gyógyszermellékhatások, de az alapszabályokat be kell tartani:

• az anamnézis alatt a véralvadási zavarokra rá kell kérdezni,
• a maximális egyszeri adag 20 ml lehet,
• ha procaint alkalmazunk, az első beadás előtt érzékenységi tesztet kell végezni,
• az injekció nem tartalmazhat adrenalint, kortikoidot vagy alkoholderivátumot,
• elengedhetetlenek az anatómiai és technikai ismeretek és a klinikai kontraindikációk ismerete.

Az orálakupunktúrás kezelés neurálterápiás vonatkozásai

Mint a neurálterápiában, a komplementer fogorvoslásban is rendkívül fontos a páciens általános anamnézise, ez jelezheti a krónikus betegség esetleges szájüregi rizikófaktorát.

A körülírt, meghatározott területre lokalizált dentális és parodontális folyamatokat úgy kell tekinteni, mint a hozzájuk tartozó funkciós kör zavarait fenntartó háttérelváltozásokat.

Ezek a zavarómezők lehetnek elhalt fogak, radixok, gyökércsúcs körüli elváltozások, hegesen gyógyult extrakciós területek, műtéti területek, a parodontium krónikus elváltozásai, krónikus gyulladásai. Ezen kívül a szájüregi tartós ingerek, elektrolízis útján diffundáló nehézfémek, idegentestek (túltömések), mechanikus ingerek (protézis szélének nyomása) is, zavarómezőt tarthatnak fenn, és a szervezet egyéb területein, krónikus betegségeket alakíthatnak ki, fájdalomszindrómákat eredményezhetnek, és hozzájárulhatnak meglévő alapbetegségek súlyosbodásához.

A fogászati anamnézis során mindezeket az elváltozásokat értékelnünk kell. Ki kell kérdezni a pácienst az egyéb betegségeiről, fájdalomszindrómáiról, és ezek lehetséges fogászati hátterét ki kell zárnunk. (A gyorsabb tájékozódást könnyíti a mellékelt orálakupunktúrás - neurálterápiás szomatotópia, az egyes fogak távolhatásait reprezentáló táblázat.) Ezért szükséges minden fogorvosnak tisztában lenni a fogak és a fog körüli szövetek távolabbi kapcsolataival.

A zavarómező feji behatárolásához használatos az Vogler-féle nyaki diagnosztikus pontrendszer, amellyel a fej területe nyolc részre oszlik, és a nyomásérzékeny pontok segítségével a zavarómező megléte valószínűsíthető. A tarkópontokat szimmetrikusan, párosával, felülről lefelé, egyenlő erővel kell a bal kéz mutató és hüvelykujjával komprimálni, közben a páciens fejét a jobb kezünkkel megtámasztani.

Ha egyéb diagnózisunk is pozitív - zavarómezőt feltételezhetünk az egyéb tünetek hátterében - legfontosabb feladatunk a zavaróhatást fenntartó folyamat megszüntetése, például a fog eltávolítása, a gyulladás megszüntetése. Sokszor már ez is elegendő a tünetek csökkentésére, de neurálterápiás hatást is kifejthetünk a zavarómező közeli érzékeny feji pontok infiltrációs, illetve a foghoz tartozó orálakupunktúra pont quadli injekciójával.

Injekciós akupunktúra - mezoterapia

Bár az orálakupunktúra felfedezése az elektroakupunktúrás sorozatmérésekkel, valódi akupunktúrás tűelektródákkal történt, a szájüregben hagyományos akupunktúrás kezelések nem végezhetők. A szájüregben való neurálterápiás kezelést orálakupunktúrás injekciós terápiának vagy mezoterápiának is nevezik.

A megfelelő injekciós technikák alkalmazása a fogorvosok számára nem okoz gondot, de a különböző rendszerekben - vegetatív, akupunktúrás - való gondolkodásmód jártasságot igényel.

A komplementer sorozat befejezése

A komplementer orvoslás - fogorvoslás sorozat végéhez érkeztünk. Az elmúlt hónapokban áttekintettük a komplementer fogorvoslás elméleti és gyakorlati területeit (akupunktúra, orálakupunktúra, reflexológia, homeopátia, méregtelenítési módszerek, gyógynövénygyógyászat, neurálterápia). Ezek a - MTA irányadó állásfoglalása szerint, a tudományosan bizonyított és hivatalosan elfogadott kategóriába tartozó - tudományterületek képezik a komplementer fogorvoslás alapjait. Kitértünk a komplementer orvoslás és a hagyományos orvoslás módszereinek kapcsolatára és a szemléletmódból eredő különbségekre, az általános orvosi és a napi praxis fogászati vonatkozásaira.

A terjedelmi korlátok miatt sok olyan terület maradt ki a sorozatból, amelyek még a kollégák szakmai érdeklődésére tarthatnak számot. Például a kötőszöveti alaprendszer működése, a biológiai alapritmusok, a manuális medicina (cranio-sacralis terápia), a fogászati kórképek pszychés vagy orthopédiai vonatkozásai, a lézerakupunktúra és olyanok is, amelyek elsősorban általános orvosi vonatkozásúak, de a globális szemléletmódú fogorvosokat is érdekelhetik. A magyar egyetemi fogorvosképzés egyik nagy előnye, hogy az általános orvoslás területeivel is tisztában lévő fogszakorvosokat nevel, pl. holisztikus orvoslás, öt elemtan, biorezonancia, termográfia, íriszdiagnosztika, oxigén- és hematogén oxidációs terápiák.

A sorozat elsősorban a fogalmak tisztázását és az általános szakmai tájékozódást szolgálta, a komplementer fogorvoslás készségszinten, a MOBOT által szervezett tanfolyamokon sajátítható el.

Az orvoslás folyamatosan változik, fejlődik, gazdagodik. A sokáig tiltott terápiák (például a homeopátia, akupunktúra rendszere) fokozatosan beépülnek az orvoslás kelléktárába. A ma orvoslása nem azonos a száz év előttivel, és a XXI. században legalább ilyen nagyságú változás várható. A biofizikai és a biokémiai alapkutatások az energetika irányába mutatnak. A szervezetben áramló különböző eredetű és szintű energia/hullámfajták feltárása, leírása - elsősorban a kibernetika ugrásszerű fejlődése miatt - kézzelfogható közelségbe kerültek.

Személyes meggyőződésem, hogy az anyag hullámtermészete, az energia terjedésének még feltáratlan aspektusai és a külső-belső környezetszennyezés kérdései fogják meghatározni a jövő orvoslását. A fogorvoslásban pedig Reinhold Voll kijelentése: a fogászat a medicina központi része - sem csupán a hiúságunkat legyezgető mondat, hanem napi praxissá válhat, hogy az általános orvosi vizsgálatok kötelező és bevezető része a fogászati szűrés lesz. Eddig is tudtuk, hogy a szájüregben lévő elváltozások távolabbi szerveket is megbetegíthetnek, de az energetikai csatornák egy újabb aspektust jelentenek; az arckoponya területén ezek 90%-a képviselteti magát.

Végezetül, köszönetemet fejezem ki a Magyar Fogorvos szerkesztőbizottságának a lehetőségért és a támogatásért, a szerkesztőség munkatársainak pedig a magas színvonalú korrekciós és előkészítő munkáért.

Utószó A komplementer orvoslás - fogorvoslás sorozathoz

Jó egy évvel ezelőtt előszót írtam a közlés szakmai okairól, a szerkesztői célkitűzésekről, és vázoltuk a jogszabályi hátteret (a természetgyógyászatról szóló NM 2/1997. (V. 25.) rendeletet), amely lehetőséget teremt a komplementer orvosi (fogorvosi) tevékenység gyakorlására. Hivatkoztunk az ETT (Egészségügyi Tudományos Tanács) állásfoglalásaira és az MTA Orvosi Osztályának szakmai véleményére.

E bevezető után - némi öniróniával - elmondhatjuk, hogy minden rossznak vége lesz egyszer, és persze minden jónak is. Egyes vélemények szerint a sorozat kissé hosszúra sikeredett, mások vélekedése alapján még folytathatnánk. Egyszer azonban be kell fejezni, de Önöket, kedves kollégák, ezúton biztatunk fel arra, hogy írják meg véleményüket pro és kontra, hiszen a szakmai viták, az építő, konstruktív kritika mindannyiunk hasznára válik.

Talán az olvasók közül ma már tud valaki válaszolni arra a korábban feltett kérdésre: Mi lehet a szerepük a komplementer diagnosztikus és terápiás eljárásoknak a mindennapi gyakorlatban, és mennyiben segíthetik a fogorvos gyógyító - megelőző tevékenységét?

Szándékunk volt és maradt: Szeretnénk világos és egyértelmű helyzetet teremteni ebben a témában, törekszünk arra, hogy kollégáink megismerhessék a rendeletileg szabályozott legális (lege artis) beavatkozások körét, és azt is szükséges tudnunk, hogy mit nem tehetünk orvosi hivatástudatunk és lelkiismeretünk szerint. - Dr. Gerle János.

Forrás - biodent.hu