Az ember az öt érzékszervével, úgymint a látás, hallás, tapintás, szaglás és ízérzékelés áll szoros kapcsolatban a környezetével. Kétségtelen, a látás az, amely a legnagyobb jelentőségű, ezért a látás legmaga-sabb szinten való megőrzése a legnagyobb gondosságot kívánja. A szem a legfontosabb érzékszerv, egyben a legtöbbet használjuk, felépítését és működését tekintve pedig valóságos mestermunka.

A szem felépítése

A szem a szerkezet és a funkció csodája A szemgolyó keresztmet-szetben valóban olyan mint egy golyó, amelyből a látóideg ered, ez biztosítja a szem és az agy között az összeköttetést.

A szemgolyónak ez a szabályos golyóformájú alakja nagyon fontos ahhoz, hogy jól láthassunk. Bármiféle változás arra vezethet, hogy a szaruhártyánkon belépő és a lencsében megtörő fénysugár, amely az üvegtesten is keresztülhalad, nem a látóideghártya megfelelő helyére fog érkezni. Ha lehunyt szemünket ujjunk hegyével finoman megtapintjuk, meggyőződhetünk, hogy a szemgolyó egy puha, rugalmas test. A szemgolyó külső burka az ellenálló ínhártyából (6) áll, amely elől a kristálytiszta átlátszó szaruhártyába megy át. A szaruhártya is egy rugalmas szövet. A külső burok alatt - amelyet a szaruhártya és az ínhártya alkot - még két burka van a szemgolyónak. A középső az érhártya (7), amely a szem elülső részében az úgynevezett sugártestet és szivárványhártyát képezi. A legbelső burkot ideghártyának (5) nevezzük. Erre érkeznek a fény jelek, amelyeket a látóideg közvetít az agyba. A szemgolyónak mintegy hetven százalékát átlátszó, kocsonyaszerű anyag tölti ki, ez az üvegtest.

1. látóideg        8. sugártest

2.szaruhártya   9. szivárványhártya

3. lencse         10. szemizmok tapadása

4. üvegtest     11. kötőhártya

5. ideghártya  12. látóidegfő (papilla)

6. ínhártya      13. sárgafolt

7. érhártya

A szemnyomás kialakulásában a legfontosabb szerepet a szemgolyó elülső részei játsszák. A szemnyomás károsító hatásai, ahogy azt a későbbiekben látjuk, a szem hátsó részeiben alakulnak ki. A lencsében nincsenek erek (különben nem lenne átlátszó) a szaruhártyában pedig csak a legszélén, hogy ne zavarja a látást. Mind az elülső, mind a hátulsó szemcsarnokot az úgynevezett csarnokvíz tölti ki, amely sók és tápanyagok vizes oldata. Ez szolgál a lencse és a szaruhártya táplálására és egyúttal az anyagcseretermékek elszállítója. Gondolhatnánk, hogy a csarnokvíz egyszer kialakul a szemben és az egész életen keresztül ott marad, ez azonban nem így van. Olyan ez mint egy folyó amelynek van egy forrása és egy torkolata a tengerbe.

A csarnokvíz termelődése

A forrás a hátsó szemcsarnokban (1 ) van, a sugártestből (2) ered és a szivárványhártya (3) és a lencse (4) közötti finom résen keresztül kerül az elülső csarnokba (5). A szaruhártya (6) és az ínhártya (7) átmeneténél közvetlenül az írisz gyöke fölött található egy hajszálvékony csatorna (8), az úgynevezett Schlemm csatorna amely 0,37 mm átmérőjű. Ebben a csatornában amely a szaruhártyát körbeveszi. a sugártestben képződött csarnokvíz el tud folyni. A szaruhártya (6) és a szivárványhártya (3) által alkotott rést nevezzük csarnokzugnak, melyen keresztül a csarnokvíz a szemből eltávozik. El is érkeztünk a csarnokvíz legfontosabb funkciójához: a szemnyomás szabályozásához.

1. hátsó csarnok

2. sugártest

3. szivárványhártya

4. lencse

5. elülső csarnok

6. szaruhártya

7. ínhártya

8. Schlemm csatorna

9. csarnokzug

A csarnokvíznek bizonyos nyomása van, normálisan 15-21 Hgmm, ami a szem belső nyomását tartja fent. Ahogy egy gumilabdában a levegő, úgy a szemgolyóban a csarnokvíz adja azt a rugalmas tartást, amely biztosítja a látásfunkciók tökéletes megtartását. Az elülső és a hátsó csarnokban mintegy 0,2 ml csarnokvíz található. Könnyű kiszámítani, hogy minden szem évenként egy liter csarnokvizet termel. 8 A Schlemm csatorna előtt, mielőtt a csarnokvíz elfolyna, nagyon vékony rostokból álló szitaszerű szűrő található. Ez a csarnokzugi hálózat, amelynek nagyon fontos funkciója van. Ezen keresztül szabályozódik a csarnokvíz elfolyása, úgy, hogy 15-21 Hgmm szembelnyomás maradjon. Ez az érték - egészséges szemben is - a nap folyamán mintegy 4 Hgmm-t ingadozhat.

A glaukóma következményei

A szemgolyónak rugalmas, ellenálló burka van és a csontos, mély szemgödörben jól védett helyen fekszik. Egyetlenegy gyenge pontja van, ahol a látóideg belép a szemgolyóba. Ezt nevezzük papillának (sose keverjük össze a pupillával). Minden ideg, és ide sorolhatjuk a látóideget is, nagyon érzékeny a nyomásra és károsodás nélkül magasabb nyomást hosszú ideig nem képes elviselni. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a már kialakult idegrost pusztulást nem lehet megszüntetni, csupán a további károsodást lehet a kezeléssel megelőzni. Zöldhályogban a magas szemnyomás hozzájárul ahhoz, hogy a látóterünk egy része kiesik.

Alattomos ez azért, mert a beteg a kezdeti elváltozásokat nem veszi észre, mivel ezek lassan alakulnak ki általában a látótér széli részein és az ilyen kieséseket az egyik szem a másikkal pótolni tudja. Gyakran a beteg ezeket az elváltozásokat túl későn veszi észre, már csak akkor, amikor a látótérkiesések mindkét szemen kialakulnak.

Mivel a nyíltzugú glaukóma a negyvenes évek után, a glaukómás roham a hetvenes életévek körül egyértelműen gyakrabban lép fel, ezekben az életkorokban érdemes rendszeresen szemorvoshoz fordulnunk a megfelelő vizsgálatok elvégzésére. Ismert az is, hogy egy bizonyos hajlam is van a glaukómára.

Ezért kell azoknak az embereknek, akiknek a családjában glaukóma előfordult, még inkább glaukóma kialakulására gondolniuk. Cukorbetegségben (diabetes) vagy az ér-rendszer bizonyos betegségeiben szintén gyakrabban figyelhetjük meg a glaukóma egyes típusait. Azok a betegek, akik hosszabb ideig kortizon készítményt szednek az adagolástól függően (pl. reuma, asztma vagy allergia kezelésére) nagyobb valószínűséggel kaphatnak glaukómát, ha a megfelelő hajlam fennáll. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos még ma is csak akkor fedezik fel a magasabb szemnyomást, amikor a betegnek az első szemüveget felírják és ilyenkor gyakran már túl késő. Betegként a lassan kialakuló (krónikus) glaukómát nem lehet felismerni. Hogy a fenyegető látáskárosodást megakadályozzuk, bizonyos időközönként forduljunk szemorvoshoz. Különösen áll ez azokra, akiknél a fenti hajlamosító tényezők fennállnak. A szemorvos rendelkezik minden ismerettel és technikai eszközzel, hogy a glaukóma hajlamot korán felismerje vagy a már fennálló glaukómát sikeresen kezelje.

Vizsgálatok

A vizsgálatok cseppet sem kellemetlenek vagy megterhelők és nem járnak fájdalommal. A legfontosabb glaukómás vizsgálatokhoz a szemnyomásmérés, a látótérvizsgálat és a szemfenékvizsgálat tartozik.

Szemnyomásmérés

A magas szemnyomás döntő tényező a glaukómában, amely a látótér károsodását okozza. Így érthető, hogy a szemnyomásmérésnek van a legnagyobb jelentősége.

Hogyan mérjük a szemnyomást?

Különböző készülékek és módszerek vannak, de leggyakrabban a "Goldmann"-tonométert használjuk.
A szemnyomásmérés előtt egy csepp helyi érzéstelenítőt teszünk a szembe, hogy a szaruhártya érzékenységét megszüntessük. Ezután a fejet az áll és homloktartó segítségével a mérőhelyen (ún. réslámpa) rögzítjük. A beteg tágra nyitja a szemét és egyenesen előre néz. A tonométer mérőfejét az orvos óvatosan a szaruhártyához érinti. A mérőfejecske optikai részét, valamint a szaruhártyát a réslámpa fényével megvilágítjuk. Az orvos a tonométer beállító gombjával egész finoman nyomja a szaruhártyát, amíg annak 7,35 mm2-es területe belapul. Az ehhez szükséges nyomást a beállító gombon tudjuk leolvasni, ez adja meg higanymilliméterben a szem belső nyomását. Újabban olyan mérőkészülékeket is használunk, amelyekkel a szaruhártyát nem kell megérintenünk. Ezek a készülékek finom levegősugárral dolgoznak. A szemnyomást higanymilliméterben (rövidítve Hgmm) adjuk meg.

A látótér

Ha az ember mozdulatlan szemmel előre néz, élesen látja a fixált tárgyat. E körül is nagyon sok mindent észlelünk, anélkül, hogy a szemünket más irányba mozdítanánk. Ezt az egész észlelt területet nevezzük látótérnek. Megkülönböztetünk egyszemes (amit csak egy szemmel látunk) látóteret és kétszemes látóteret. A középső részen, centrálisan a két szem látótere fedi egymást. Ilyen a mi térlátásunk A látótér jelzi a glaukómás károsodást. A látótér kiesések kezdetben gyakran a külső részeken (periféria) alakulhatnak ki, de felléphetnek a látótér centrumához közel is. Ennek az eseménynek a felismerése a beteg számára szinte lehetetlen, különösen, ha ezek a folyamatok lassan lépnek fel. A centrális látótérkiesésnél a két szem egybeeső látótérrészei miatt az a veszély áll fenn, hogy az egyik szem látótérkiesését a másik szem kompenzálja, ezért a beteg észre sem veszi a károsodást. A glaukómás károsodások tovább haladnak előre, észrevétlenül, addig amíg mindkét szemen ugyanaz a látótér terület ki nem esik. Hogy a látótér kieséseket kellő időben felismerhessük és ennek további alakulása követhető legyen, egy nagyon fontos készülék a látótérvizsgáló (periméter) áll rendelkezésünkre. Különböző működésű és nagyságú készülékeket használunk.

A periméter az alábbi elv szerint működik:

a beteg egy nagy félgömb előtt ül, és a vizsgált szeme pontosan a félkör közepére néz. A fejet az áll és a homlok támasszal rögzítjük. A tekintetet a félgömb közepén lévő jelre kell fixálni. Látótér vizsgálat 20 A félgömb belsejében különböző helyeken kis fénypontok jelennek meg, amelynek feltűnését a beteg egy kapcsoló megnyomásával jelzi. A korábbi készülékeken a kis fényfoltot az orvos mechanikusan mozgatta, a modern perimétereken a computer szabályozza a fénypontok megjelenését, és regisztrálja a beteg visszajelzését. A periméter segítségével felfedezhetjük a látótérkiesést és annak nagyságát.

A csarnokzug

Vizsgálatára a gonioszkópia szolgál. Ennek során speciális kontaktüveget helyezünk a szaruhártyára, melynek segítségével egy, a glaukóma szempontjából fontos területet, a csarnokzugot kívülről, közvetlenül tudjuk vizsgálni. Goniszkópia nélkül ezt nem tehetnénk.

A szemfenék

Addig, amíg a csarnokzug vizsgálata speciális vizsgáló módszernek számít, a szemfenék vizsgálata a szemnyomás-vizsgálattal, a látótérvizsgálattal, a réslámpa vizsgálattal együtt a glaukómásoknál és glaukóma gyanúsoknál rutinvizsgálatnak számít. A látóidegrostok kilépési helye az ideghártyán (retina) található. Látóidegfőnek, vagy szakmai nyelven papillának hívjuk. Átmérője 1,5-1,7 mm, rajta keresztül 1,2 millió idegrost halad át, valamint a látóideg-hártya táplálásában fontos erek.

A glaukóma kezelése

A glaukóma kezelésének legfontosabb célja, hogy a szemnyomást a normális érték-re, 15-21 Hgmm-re csökkentsük. A normális érték meghatározása igen nehéz, hiszen vannak emberek, akiknek az efölötti szemnyomás sem okoz látható károsodást. Ezért helyesebb a kezelés célját úgy meghatározni, hogy a szemnyomást arra az értékre kell csökkenteni, ahol nem okoz látóidegkárosodást vagy a meglévő roszszabbodását megakadályozza.
Hogy a kezelés eredményes legyen rendszeres ellenőrzésre van szükség, ide számítva a látótérvizsgálatot is.

Sok gyógyszer van, különböző hatóanyagokkal, amelyek más-más módon tudják a szemnyomást csökkenteni. Egyik részük a csarnokvíztermelődést csökkenti, mások segítik annak elfolyását a szemből. A szemorvosnak minden betegnél személyreszólóan kell meghatározni a kezelést. A kezelésnek hatása csak akkor lesz, ha a rendelt gyógyszert pontosan, az előírásnak megfelelően használja.
Leginkább szemcseppeket használunk a kezelésre, hiszen ezek közvetlenül a szemben fejtik ki hatásukat. A glaukómás rohamban (akut glaukóma) a rendszerint igen magas szemnyomást, erélyes, gyorsan ható gyógyszerekkel kell csökkentenünk.

Ha szükséges, akkor lézerkezelést, vagy műtétet kell alkalmazni. A glaukóma kezelésére sok lehetőség van, amelyeket érdemes kihasználni, de mindenképpen a legfontosabb a korai diagnózis és a szemorvosi ellenőrzés.

Forrás - medimix.hu