A bárányhimlő nagyon ragályos, fertőző betegség. Cseppfertőzéssel terjed és a használati tárgyak is lehetnek közvetítők. Kb. 14-21 nap a lappangási ideje, azután jelentkeznek az első kiütések. Lefolyási ideje nagyjából 1-2 hét.

Tünetei között nem csupán a viszkető pöttyöket tartjuk számon, gyakori a nem túl magas láz, esetleg hőemelkedés, gyengeség, étvágytalanság és hasmenés.

Gyermekeknél enyhe lefolyású, felnőtteknél viszont komoly szövődményekkel is számolhatunk. Ezek lehetnek pl. vírus okozta tüdőgyulladás, fájdalommal járó izületi gyulladás, szívgyulladás, melyet szívzörej kísér, májgyulladás, 1-2 héttel később pedig agyvelőgyulladás is előfordulhat.

Bárányhimlő kismamáknál

A megbetegedés mind a várandós anyuka, mind a kisbaba számára fokozott kockázatot jelent.

Fontos ezért, hogy ha még nem voltunk bárányhimlősek és szülés előtt állunk, akkor alkalmazzunk védőoltást az esetleges fertőzés elkerülésére, minimum 3 hónappal a teherbeesés előtt.

A várandós kismamáknál egyes szövődmények is gyakrabban kialakulhatnak, pl. amelyek a tüdőt érintik. Ha a gyermek méhen belül vészeli át a bárányhimlőt, akkor bizonyos mértékben védettnek tekinthetjük.

A harmadik terhességi hónaptól átvészelt betegség kockázata a magzatra nézve már igen csekély, viszont ez időben még a baba szervei fejlődnek, és könnyen születési rendellenességhez vezethet az ekkor elkapott bárányhimlő.

Ha a szülés előtt 5 napon belül, vagy az azt követő 2 napban betegszik meg a kismama, az ismét nagy kockázatot jelent, hiszen ekkor ismét nagy vírusmennyiség juthat a baba szervezetébe.

Nem jelent viszont kockázatot a terhesség alatt kialakult övsömör, mert nem jut vírus a véráramba. A kismama által termelt ellenanyag pedig védő hatást fejthet ki az újszülöttre, ha a csecsemő szopik.

Inkontinencia a terhesség alatt

A nők 46 százaléka tapasztalja terhesség alatt és után, hogy vannak vizelettartási nehézségei. Szülés után általában a probléma magától elmúlik, mert akkor már nem nehezedika hólyagra a baba, a magzatvíz és a lepény súlya.

Számtalan kiváltó oka lehet az inkontinenciának. Várandósság alatt növekszik a bevitt folyadékmennyiség és gyakoribb lesz a vizeletürítés is. Beszélhetünk stressz inkontinenciáról, amely a záróizmok gyengeségén alapul. Ez a fokozott nyomás, illetve a hormonális változások miatt alakulhat ki.

Előfordulhat még késztetéses inkontinencia is, de annak hátterében pl. hólyaggyulladást kell keresnünk, vagyis a hólyag falában zajló folyamatokon alapul.

Ha minden más betegséget kizárhatunk, mint kiváltó okot, akkor nem szükséges orvosi kezelést alkalmazni. Nem szabad kétségbeesni, ha szülést követően nem tudjuk tartani megfelelően a vizeletet, időt kell adni a szervezetnek a regenerálódásra és arra, hogy ismét visszatérjen a helyes működéshez. Viszont ha a gyermekágyi időszak vége után még mindig vannak panaszaink, akkor forduljunk orvoshoz. A kellemetlenségek elkerülésére használhatunk direkt vizeletelvezetésére kifejlesztett betéteket, amely biztonságos módon segíti a kismamákat az inkontinenciás időszak átvészelésében.

Rendszeres medencefenék tornával az inkontinencia megelőzhető. Ilyenek lehetnek például az úszás, terhestorna, szobabicikli, intimtorna. Figyelnünk kell, hogy a következő mozgásokat elkerüljük a gyakorlatok alatt: légzésvisszatartás, elesés és ütközés veszélye, erőteljes ugrálás, intenzív haspréssel járó feladatok.

Ne higyjük azonban, hogy az akartlan vizeletcsorgás csak a kismamákat súlytja. Épp úgy előfordulhat idősebb korban, menopauza idején, illetve férfiaknál is, pl. prosztata megnagyobbodás esetén. Bár igaz, hogy a nőknél nagyobb százalékban fordul elő.

Forrás - terhesség.com