Az előzőekben vázoltuk, hogy az angina pectoris a koszorúér keringési zavara következtében alakul ki (a szív nem kap annyi vért, mint amennyi a zavartalan működéshez szükséges lenne), a szívinfarktus pedig akkor jön létre, amikor a "csőrendszerben" - a koszorúerekben - teljes elzáródás miatt megáll a keringés. Hogy a szűkületből mikor lesz teljes elzáródás, az pontosan nem jósolható meg.

Rendkívül fontos, hogy teljes elzáródás esetén minél hamarabb kórházba jusson a beteg, hiszen ma már a "dugulást" az esetek jelentős részében gyógyszerrel meg tudjuk szüntetni (feloldjuk a rögöt), és ezzel a szívizomelhalást részben vagy teljesen megakadályozzuk.

Mikor gondoljunk szívinfarktusra?

• erős mellkasi fájdalom esetén, különösen, ha az szorító, nyomó jellegű, a mellcsont mögött jelentkezik, és 30 percnél tovább tart;
• hirtelen jelentkező - rossz közérzettel, verítékezéssel járó - nehézlégzés esetén;
• sok esetben a szívinfarktusnak az első tünete a gyomorszájban érzett fájdalom, hányással vagy anélkül.

Sajnos, a tünetek rendkívül változatosak lehetnek, annyira, hogy esetenként az orvosnak is gondot jelent a diagnózis felállítása. Az EKG az esetek 10-30%-ában az első órákban nem mutat infarktusra utaló eltérést, ezért, ha az orvosban a szívinfarktus gyanúja felmerül, a beteget intenzív osztályra küldi (és nem EKG-rendelésre!!!). A betegnek érdemes az orvos javaslatát elfogadnia, mert a korai diagnózis és kezelés az életét jelentheti. Amerikában ma az a divatos jelszó: „The time is myocardium", ami szabadon úgy fordítható, hogy az időben megkezdett kezeléssel szívizom menthető meg. Tehát minél hamarabb állítjuk helyre a koszorúér-keringést, annál több szívizmot nyerünk (ill. nyer a beteg).

Első napok az intenzív osztályon

A szívinfarktusos betegek az első napokban (átlagosan három nap) az intenzív osztályra kerülnek, optimális esetben olyan helyre, ahol a szívbetegek ellátásának személyi és tárgyi feltételei adottak (koronáriaőrző). Az első napokban sok olyan dolog történik a beteggel, aminek pontos értelmét akkor nem könnyű megérteni. A betegek legszívesebben egy csendes, a monitorok jelzőrendszerétől nem hangos helyen pihennének, nem szeretik az éjszaka is óránként történő vérnyomásmérést, az állandóan folyó infúziókat, a kacsát stb. Kétségtelen, hogy ezek a koronáriaőrzők nem nyugalmasak, de rendkívül hasznosak. A betegségek halálozását a felére tudjuk csökkenteni az intenzív megfigyelés és kezelés eszközeivel.

Rögoldó kezelés

A szívinfarktus kezelésében új szakaszt jelentett a rögoldó kezelés bevezetése. A szívizomelhalást okozó vérrög gyógyszeres feloldása, a kezelés időben történő alkalmazása egyharmadával csökkenti a betegek kórházi halálozását, és jelentősen javítja a késői életkilátásokat is. A rögoldó kezelés minden életkorban alkalmazható, a kezelés alkalmazásának legfontosabb feltétele, hogy a beteg minél hamarabb - késedelem nélkül - a megfelelő kardiológiai osztályra kerüljön. Esetenként - amikor a gyógyszeres rögoldó kezelés valamilyen okból ellenjavallt - sürgős szívkatéterezést végzünk, hogy lehetőség szerint értágítással állítsuk helyre a koszorúérkeringést. Nagy esetszámú vizsgálatok tanúsága szerint a kezelés - ha időben kerül alkalmazásra - a betegek 70%-ában eredményes, a koszorúérelzáródás megszűnik, ezáltal a szívizomelhalás megakadályozható vagy nagysága lényegesen mérsékelhető.

Monitorozás

Az intenzív osztályon a betegek szívritmusát, az esetleges rendetlen szívverések számát és formáját az ágy melletti monitor mutatja, amely egy központi egységhez is kapcsolódik. Mind a központi, mind az ágy melletti egység szükség esetén riasztja a nővért és az orvost. A monitor öntapadó elektródokkal kapcsolódik a beteg testéhez, ennek következtében az ágyban történő mozgást a monitorozás nem akadályozza.

Oxigénkezelés

Egészséges egyének oxigénszükségletét a levegőben lévő és a légzéssel a tüdőbe jutó oxigén kielégíti. Szívinfarktusban a szervezet oxigénellátása - a szív csökkent működése következtében - nem kielégítő, így az oxigénpótlás akkor is szükséges, ha a beteg nem érez légzési zavart. Az oxigént orrszonda felhasználásával juttatjuk a beteg szervezetébe.

Infúziós kezelés

A szívinfarktus első napjaiban minden gyógyszert vénán keresztül juttatunk a szervezetbe. Ennek oka, hogy ily módon a gyógyszerek pontosabban adagolhatók, mellékhatás esetén a probléma könnyebben elhárítható.

A legtöbb esetben egyszerre többféle infúziót adunk a betegnek. A kezelést nagymértékben könnyíti, és a beteg számára elviselhetőbbé teszi, hogy olyan eszközt juttatunk a vénájába (branül vagy centrális kanul), amely elkerülhetővé teszi a gyakori injekciózást, illetve azt, hogy amikor sürgősen kell gyógyszert adni, percekig vénát kelljen keresgélni.

A centrális kanül bevezetése gyakran a nyakon található vénán keresztül történik. Első pillanatban ijesztőnek tűnik, hogy „nyakon szúrják" a beteget, de a beavatkozás általában nem fájdalmas.

Étkezés

A szívinfarktusos beteg keringését az első napokban komolyabb étkezéssel nem szabad megterhelni. Könnyen emészthető leves, szénsavmentes gyümölcslé vagy üdítő fogyasztása javasolt. Kompótok, kefir, rostdús ételek az egyébként is problémát jelentő székürítést jelentősen megkönnyítik. Sovány, leginkább főtt hús, ill. sajt fogyasztása tanácsos.

Személyi higiéné

A legtöbb kényelmetlenséget az első napokban a személyes szükségletek nehézkes kielégíthetősége, ill. kielégítetlensége okozza. Az első 24 órában - a folyamatos infúziós kezelés szükségessége, az állapot bizonytalansága miatt - a vizelet- és székletürítést ágytál, ill. kacsa segítségével kell megoldani. Aki erre képtelen, annak az ágy melletti szoba-WC használatát megengedjük. A szoba-WC használata a második-harmadik naptól egyébként is lehetséges. Szövődménymentes esetben az első 24-48 óra után a beteg az ágy mellett üldögél, a harmadik naptól a mosdótálban egyedül mosakszik.


Forrás - Szívbetegek képes ABC-je 1999;   Mediprint