A szellemi mező és a morfogenetikus mező

Bert Hellinger és Rupert Sheldrake, az Első Nemzetközi Család- és Rendszerfelállító Konferencián (2003 Wiesloch) egyetértettek abban, hogy a Sheldrake által morfogenetikus mezőnek leírt jelenség megegyezik a Hellinger módszer által a családfelállításoknál használt, szellemi mezőnek nevezett jelenséggel. Barbara Ann Brennan így foglalja össze a morfogenetikus mező "meghatározásának" történetét:

Sheldrake a „A new science of life” (Az élet új tudománya) című művében felveti, hogy valamennyi rendszert az energián és az ismert anyagi tényezőkön kívül láthatatlan szervezőerők is irányítják. Ezek okozati mezők, mivel a forma- és viselkedésminták előképeiként szolgálnak. E mezők nem a szó normális értelmében vett energiával bírnak, mivel hatásaik átjutnak a tér és idő gátjain, ami a normális energia áramlásában akadályt jelentene. Távoli hatásuk éppoly erős, mint közelről gyakorolt hatásuk. E hipotézisnek megfelelően bármikor, ha egy faj egyede elsajátít egy új viselkedési mintát, ez megváltoztatja az adott faj oksági mezejét, legalábbis enyhe mértékben. Ha e viselkedés elég sokáig ismétlődik, akkor „morfikus rezonanciája” kihathat az egész fajra.

Sheldrake ezt a láthatatlan mátrixot morfogenetikus mezőnek nevezte el, a „morph = forma” és a "genezis = létrejövés" szavakból. E mező működése a távolrahatást is tartalmazza, mind térbeli, mind időbeli jelentésben. Az időn kívül eső fizikai törvények által determinált formáktól eltérően a morfogenetikus mező az időn átterjedő „morfikus rezonanciától” függ. Ez annyit jelent, hogy a morfikus mezők átterjednek a téren és időn, s az események képesek hatni a bárhol, más időben végbemenő eseményekre. Ennek egy példáját mutatja be Lyall Watson: Lifetide: The Biology of Consciousness (Életáradat: a tudat biológiája) című könyvében, amelyben leírja a népszerűen csak "a századik majom elvének" nevezett elméletet.
Watson azt látta, hogy miután majmok egy csoportja megtanult egy bizonyos viselkedést, más szigeten élő majmok a kommunikáció „normális” módjának lehetősége nélkül egyszer csak szintén tudták ugyanazt a viselkedést.

Dr. David Bohm a „Revisions” című folyóiratban azt állítja, hogy ugyanez igaz a kvantumfizikában. Leírja, hogy az Einstein-Podolsky-Rosen kísérlet szerint van helyhez nem köthető, vagy szubtilis kapcsolat a részecskék között. Azaz a rendszernek egy kollektivitása, amit nem tulajdoníthatunk csupán e részecske sajátjának, hanem az egésznek. Emiatt bármi, ami a távollévő részecskékkel történik, más részecskék alaki mezőjére is hatással lehet. Bohm továbbmegy, és azt állítja, hogy az „univerzumot kormányzó időtlen törvényekről alkotott elképzelés úgy tűnik, nem tartható fenn tovább, mivel maga az idő is kifejlődött szükségszerűség része”.

A fent idézett cikkében Rupert Sheldrake a következő következtetésre jut: „A kreatív folyamat, mely új gondolatokat szül, s amelyek segítségével új teljességre bukkanhatunk, hasonló az alkotó valósághoz, mely az evolúciós folyamat során nyújt lehetőséget új teljességek felmerülésére. Az alkotó folyamat úgy tekinthető, mint különálló dolgok egymás­hoz kapcsolódása útján létrejött komplett és magasabb szintű egészek követ­kező fejlődési állomása".

Sheldrake elmélete, a morfogenetikus mező, a közös emlékezet

Rupelt Sheldrake a Cambridge-i Egyetemen a növények törzsfejlődését tanulmányozta, és arra kereste a választ, hogy vajon az egyszerű csíra milyen úton differenciálódik növénnyé. Testünk sejtjei, hasonlatosan a többi élőlényéhez, programozva vannak genetikailag. De a sejtek egy testben mind ugyanazt a génállományt tartalmazzák, függetlenül attól, hogy a növénynek a szárában vagy a gyökerében, illetve az állatvilágban a szemben vagy a májban helyezkednek el.
Sheldrake kérdése tehát: hogyha minden sejt ugyanúgy van beprogramozva, hogyan lehetséges, hogy más funkcióra tudnak fejlődni? Kutatásai és kísérletei arra engedték következtetni, hogy a fejlődő szervezeteket mezők informálják, ezeket morfogenetikus mezőknek nevezte. A morfogenetikus mezők pedig a nagyobb egységet képező morfikus mezők részei. A morfikus mezők befolyással bírnak a köré szerveződő rendszerekre. A piócamező például a fejlődő piócán belül befolyásolja a sejteket és szöveteket, és ez a faj jellegzetes formájának megfelelő pióca kifejlődéséhez vezet.

Sheldrake szerint mindez vonatkozik az egyének magatartását koordináló szociális mezőkre is. Gondoljunk csak a jellegzetes alakzatokra, amelyekben a madarak repülnek. Minden egyes morfikus rendszer, hasonló szervezetek sokaságához kapcsolódik, a fajának egy kollektív vagy egyesült emlékezetéhez nyúlik vissza, és járul hozzá saját maga is. C. G. Jung ugyanezt a jelenséget kollektív tudattalannak nevezte.
Sheldrake az elmélete bizonyságául, a kollektív emlékezésre több példát is talált.

Az egyik ilyen az, hogy a lovak kifutóját ötven évvel ezelőtt senki sem gondolta volna szögesdróttal körbekeríteni. A lovak ugyanis nekifutottak volna. A szerzett kis sebek, mivel légylárvák telepednek meg bennük, akár végzetes következménnyel járhatnak. Az eltelt időben viszont, Sheldrake elmélete szerint, a lovak kollektíven tanulták meg, hogy ne menjenek a szögesdróthoz. Ezt ma már a kiscsikók is tudják, így csak elvétve fordul elő ebből baleset. Sheldrake szerint az egész fajban kialakult a szöges dróttal kapcsolatos szorongás.

Egy másik példa. Az utaktól Nyugat-Amerikában nem vasráccsal tartják távol a szarvasmarhákat, hanem vasrácsot imitáló festéssel. A festett csíkok ugyanazt a funkciót betöltik azoknál az állatoknál is, mint a valódi, amelyek soha nem találkoztak valódi vasráccsal.

Sheldrake következtetése az, hogy a morfikus mezőkön keresztül a tudatunk nemcsak saját magunkhoz kötődik, hanem összeköttetésben áll más lényekkel és a környezetünkkel is, így képes a közös emlékezetmezővel való kapcsolattartásra.

Ezt a közös emlékezetmezőt, használja fel a Hellinger terápia, a családfelállítás­ módszer.

Rupert SHELDRAKE- magyar nyelven is megjelent könyve

Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot

Honnan "tudja" házi kedvencünk, hogy mikor megyünk haza? Minek alapján képesek a galambok nagy távolságokból kiindulási helyükre visszatalálni? Valóban érzik-e az emberek az egykor amputált, elveszett végtagjaik helyén a "fantomvégtagokat", és tényleg képesek-e megmondani, hogy mikor figyelik őket hátulról? A tudomány igaz szelleméhez hűen, Sheldrake olyan jelenségeket választ kutatásai témájául, amelyek vizsgálatát mások elhárítják maguktól, ellenben a szerző nem hagyja, hogy az intellektuális dogmatizmus eltántorítsa kutatási területeiről. A kötetben hét olyan egyszerű és pénzbe szinte egyáltalán nem kerülő kísérletet mutat be, amelyek révén a kíváncsi és kételkedő olvasók csatlakozhatnak hozzá felfedező útján.

A Hellinger féle családfelállítás módszer többféleképpen használt elnevezései közül a leggyakoribbak:
Hellinger módszer, Hellinger féle terápia, családfelállítás, család felállítás, családállítás, család állítás, családfa állítás, családleképezés.
Németül: Methode der Aufstellungsarbeit in Familien, Familienaufstellung, Familien-Stellen.
Angolul: Family Constellation, Systemic Constellation, Systemic Family Solutions.

A családfelállítás mezejét is több elnevezéssel illetik. A mezővel kapcsolatos kutatások és megállapítások, érzékelések és feltételezések is attól függően kerültek egy fogalmi körbe, hogy a kísérletezés milyen irányból indult, azaz milyen elméletet támaszt alá. Így például: kollektív tudattalan, kollektív tudat, szellemi mező, családi közös lelki mező, családi energiamező, lelki mező, szellemi erőtér, mindent tudó mező, mindent mozgató szellemi erőtér, morfogenetikus mező, morfikus mező, formáló mező, pszí mező, pszí tér, szinkronicitás, energiamező, aura, telepátia, megérzés, intuíció, tudat feletti, pszichokinézis, formális okság, akhasa krónika, közös emlékezet, láthatatlan háló, kvantumpotenciál, implicit rend, holografikus rend, generációkon átívelő spirituális mező. Hellinger szellemi mezőnek, a mindent mozgató szellemi erőtérnek nevezi. Állítása szerint a családfelállítás alkalmával a lélek mozgását, rezdüléseit figyelhetjük meg.

Forrás : anyulurege.hu