A betegség a lélek gyógyulási folyamata. Ha valaki megbetegszik, a fájdalom és a szenvedés arra kényszeríti, hogy mindent megtegyen azért, hogy visszanyerje egészségét.

Az egészség azt jelenti, hogy jól érzi magát az ember. Az egészség ugyanis azt jelenti, hogy összhangban vagyunk mindazzal, ami a testünkhöz és a környezetünkhöz tartozik, és a jó lelkiismeret is ugyanezt jelenti.

A betegségen keresztül sokszor valami olyasmi jelentkezik, amit a beteg nem akar elismerni vagy elfogadni. Például egy személyt, egy vétket, egy határt, a testét, a lelkét, egy feladatot, vagy egy utat, amit járnia kell. A betegség fordulatot kényszerít ki. Ezért szövetséget köt a terapeutával, azzal a céllal, hogy a betegségen keresztül megnyilvánulhasson, például a kirekesztett személy, a letagadott bűn, a lenézett test, az elhanyagolt lélek és az esély vagy a lehetőség. Ha ezt a lélekben rendbe tették, a beteg jobban élhet, és békében is tud meghalni, ha eljött az ideje.

Nézzük az egyik legfélelmetesebb betegséget, a rákot.

A rákos betegeknél az a fontos, hogy szembenézzenek a helyzet komolyságával. A helyzet súlyos, hiszen életveszélyes betegségről van szó, és a halállal is szembe kell nézni. A betegek gyakran arra várnak, hogy elmúljon a betegségük, de ez nem lehetséges, csak illuzórikus vágy.

A betegségre a legtöbb ember úgy tekint, mint valami rosszra, amelytől meg kell szabadulni. A betegség azonban egyben gyógyulási folyamat is, legfőképpen a lélek számára.

Nem szabad egyszerűen félre tenni őket. Gyakran megfigyelhető, hogy ha egy beteg vállalja a betegségét, megérti, hogy az egy ügyet szolgál, talán egy magasabb ügyet, akkor a betegség vissza is vonulhat. Ekkor ugyanis teljesítette a feladatát. De jelen kell lennie, nem szabad visszaszorítani. Néha ilyenkor magától is visszavonul.

A rákos betegeknél gyakran megfigyelhető, hogy látszólag hevesen küzdenek a betegség ellen, ám a háttérben mély vágy él bennük arra, hogy a betegségükkel a halába távozhassanak.
Ez azt mutatja, hogy a rákbetegek számára a betegség és a halál nem jelent rosszat. Olyasmi, amire vágyakoznak.

A családfelállítás során, ha megkérdezzük a pácienst, hogy ki valójában az a személy, akit a rák képvisel, akkor általában kiderül, hogy ki az a - már meghalt - családtag, akihez a páciens lelke igyekszik, és vele együtt legyen a halálban.

A ráknak az a célja és értelme, hogy ismét egyesülhessen a lélek az elhunyt családtaggal. A másfajta módszerrel dolgozó pszichoterápiák vagy az orvostudomány nemigen érhetnek el eredményt, amíg felszínre nem kerül ez a mély vágy, és amíg meg nem találjuk a megoldást. Hihetetlen mély szeretet jut itt kifejezésre. Sem a rák, sem a halál nem tudja elijeszteni.

Hogyan lehet ezt a dinamikát hatástalanítani, hogy a beteg nyitott lehessen az orvosi kezelésre?

A páciensnek másképp kell szeretnie. Fontos tudni, hogy ezt a lelki folyamatot a terapeuta nem tudja megállítani, de meg tudja mutatni azokat az utakat, amelyeken a lélek irányt tud váltani és vissza talál a helyes útra.

A családfelállítás terápia során oldódhat ez a kötés, és a szeretet, amely eddig vak volt és betegséghez vezetett, most miután már nem vak, az életben maradás eszközévé válik. Ez a folyamat nem korlátozódik a rákra. Szerepet játszhat sok súlyos betegségnél, a balesetekre és az öngyilkosságra való hajlamnál is.


Csörnyei Ida
természetgyógyász, családállító terapeuta