A mandulagyulladás hátterében általában streptococcus eredetű, ritkábban vírusos fertőzés áll. Jellemző tünet a nyelésre erősödő torokfájás. A fájdalom gyakran kisugárzik a fülbe, mivel ezt a területet ugyanaz az ideg látja el, mint a mandulák környékét. Kisgyermekek ahelyett, hogy torokfájásra panaszkodnának, gyakran nem hajlandók enni. Jellemző a láz, a rossz közérzet, fejfájás és hányás.

A mandulák megduzzadtak és belövelltek. Az orvos gennyes váladékot és vérzés nélkül levonható - vékony, fehér, a mandulákhoz kötődő - lepedékréteget találhat. Egy vattás végű pálca, ún. tampon segítségével torokváladékot vesznek, és elküldik laboratóriumi tenyésztésre, ahol megállapítják, hogy mely antibiotikumok hatásosak a fertőzést okozó baktériumokkal szemben.

Kezelés

A panaszok a garatgyulladásnál elmondottakkal azonos módon enyhíthetők. Streptococcus okozta fertőzés esetén szájon át adható penicillint alkalmaznak 10 napon keresztül, vagyis még jóval az után is, hogy a beteg már gyógyultnak érzi magát. Így biztosítható, hogy teljesen eltűnjenek a kórokozók. A családtagoktól szintén vehető torokváladék-minta, így kimutatható, hogy közülük kik azok, akik - tünetek megjelenése nélkül - ugyanettől a baktériumtörzstől fertőződtek (tünetmentes hordozók), és ők is kezelhetők. A mandulák eltávolítása ritkán válik szükségessé, kivéve, ha a mandulagyulladás gyakran kiújul, vagy az antibiotikum-kezelés csak rövid ideig hatásos.


Forrás - MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck