Ez tartós, folyamatos nehéz légzéssel, szapora szívműködéssel, az alsó végtagokon vizenyővel jár. Ezt a súlyos állapotot a betegek sokszor meglepően hosszú ideig képesek elviselni - ellátják magukat, közlekednek stb. Ezt a labilis egyensúlyt azonban például egy viszonylag enyhe fertőzés is felboríthatja: aluszékonyság, zavartság alakulhat ki, súlyosbodik az oxigénhiány és a szén-dioxid visszatartása. Az idült légzési elégtelenség ilyen heveny súlyosbodása esetén kórházi kezelésre lehet szükség, ahol megfelelő eljárások, gyógyszerek alkalmazásával az állapoton átmenetileg javítani lehet.

Az idült légzési elégtelenség kezelésekor az utóbbi időben a tartós otthoni oxigénkezelést alkalmazzák: a beteg folyamatosan, tartósan (naponta legalább 12-14 órán keresztül), viszonylag kis mennyiségű (percenként 1/2-2 liter) oxigént lélegez be, rendszerint orrszonda alkalmazásával. Ez az eljárás nemcsak a szervezet oxigénhiányát csökkenti, hanem arra is alkalmas, hogy a légzési elégtelenséghez vezető kóros történéseket megfordítsa: kiürül a vérből a szén-dioxid, tágulnak a tüdőereé, ezzel könnyebbé válik a szív munkája, mérséklődik a tünetek súlyossága és javul a beteg életminősége. Ezt a kezelést mindig kórházban (rendszerint tüdőosztályon) kell elkezdeni, beállítani, mert nagyon fontos az oxigén pontos adagolása (nagyobb adag oxigén ront a beteg állapotán és végzetes is lehet!). Kedvező hatás csak a napi legalább 12-14 órás vagy még ennél is folyamatosabb oxigénbelégzéstől várható. Rendszerint azt szokták tanácsolni, hogy a beteg egész éjszaka, alvás közben is szívja az oxigént és ezt kiegészítve napközben is néhány óráig - lehetőleg minél hosszabb ideig.

Az a gyakorlat, hogy amikor a beteg fullad, 5-10 percig oxigént lélegez be, pillanatnyilag enyhíti a nehéz légzést, de az előbb leírt "gyógyító" hatásra alkalmatlan.

A tartós otthoni oxigénkezelésre rendszerint oxigénpalackot szoktak alkalmazni, amit áramlásszabályozó mérőműszerrel (rotaméter) és párásítóval látnak el, ami az oxigént a vízen keresztül áramoltatja. A palackhoz olyan hosszú műanyag csövet lehet csatlakoztatni, ami a szobán-lakáson belüli mozgást lehetővé teszi. Orvosiműszer-kereskedésben kapható olyan oxigénpárna is, amit a palackból megtöltve a beteg magával vihet rövidebb utakra és ebből szívja az oxigént. A palackot, illetve annak cseréjét a kórház javaslata alapján a háziorvos térítésmentes vényre írja fel (Budapesten az Egészségbiztosító Pénztárral kötött szerződés alapján egy vállalkozó díjmentesen házhoz szállítja, cseréli a palackokat).

A tartós otthoni oxigénterhelés korszerűbb, kényelmesebb és egyszerűbb módja, amikor oxigénforrásként nem palackot, hanem ún. oxigénkoncentrátort alkalmaznak. Ez a szerkezet hálózati villanyárammal működik. A levegőből kivonja az oxigént és egy tartályban gyűjti össze, a beteg pedig ebből a tartályból szívja a 80%-os töménységű oxigént. A készülék alig igényel karbantartást, folyamatosan működtethető, alkalmazásával nincs szükség palackcserére. Az egészségbiztosítás beszerzett ilyen készülékeket, melyeket ingyen kölcsönöznek a betegeknek. Sajnos, a készülékek száma nem elegendő ahhoz, hogy minden rászorult beteget ezzel lássanak el. A készülék drága, és bár már 1-2 év alatt megtérül az ára, mert a beszerzés után már alig kell rá költeni, egyelőre nem jut mindenkinek.

Mind a palackot, mind az oxigénkoncentrátort használó beteg számára szigorúan tilos a dohányzás, egyrészt biztonsági okból, másrészt etikailag is elvárható, hogy a beteg magatartásával járuljon hozzá a gyógyulásához.



Forrás - Tüdõbetegségek - SubRosa Kiadó