A nyugati népesség 15-20 százaléka szenved irritált bélszindrómában, IBS-ben. A nőket háromszor gyakrabban érinti, mint a férfiakat. A betegség bármely életkorban kialakulhat, leggyakoribb a 45-64 évesek körében. Tünetei sokfélesége és változatossága miatt sokáig nehézséget okozott diagnosztizálása, gyógyítása, mára azonban mindkét területen jelentős előrelépés történt…

Az irritált bélszindróma a béltraktus napjainkban egyre elterjedtebbé váló működési zavara. Eredete és kialakulása máig sem tisztázott egyértelműen. Legfontosabb tünetei a hasi fájdalmak, a felfúvódás és a székelési rendszertelenség. A panaszok intenzitása és jellege erősen változó, ami megnehezíti a betegség egyértelmű elhatárolását a puszta közérzeti zavartól. Ráadásul nem jár szervi elváltozásokkal, illetve laboratóriumi vizsgálatokkal egyértelműen kimutatható eltérésekkel. Diagnosztizálása így az előzményekre, a tünetekre, valamint szervi okok hiányára alapszik.

Miről ismerhető fel?

Az irritált bélszindróma jellegzetes tünetei a has egész területén fellépő, diffúz fájdalmak, melyekhez haspuffadás, -felfúvódás is társul. Kellemetlenségeket okoz a váltakozó hasmenés és a szorulás. A székletürítés rendszertelen: lehet napi háromszorinál több, vagy heti háromnál kevesebb is. A székelési inger sokszor hirtelen és feltartóztathatatlanul jelentkezik. A panaszok a székletürítést követően enyhülnek, étkezések után súlyosbodnak, az éjszakai alvást azonban nem érintik.

Fontos! A pszichés megterhelés és a stressz jelentősen felerősítheti a tüneteket, ugyanakkor a lazítás, a kikapcsolódás rendszerint jót tesz az érintetteknek.

Jó tudni! A betegség tüneteinek közel egyharmada azonos a renyhe gyomorműködésre utaló tünetekkel. Ez utóbbira jellemző még: az étkezés utáni teltségérzés, ill. korai gyomortelítődés, nem savas felböfögés, émelygés, hányás, gyomortáji fájdalom, gyomorégés. Kísérő tünetként jelentkezik még: alvászavar, bágyadtság, fej- és hátfájdalom, érzelmi labilitás, menstruációs probléma, szívműködési zavar.

Bizonyos szervi eredetű betegségekre utaló panaszok - pl. fertőző vagy fekélyes bélgyulladás - is hasonlítanak az irritált bélszindrómára, ilyen tünet lehet a zsírszéklet, a fogyás, a hiánytünetek jelentkezése (hajhullás, fáradtság…). A diagnosztizálás során fontos szem előtt tartani, hogy a túl sok, ismételt, negatív eredményeket produkáló, esetleg felesleges műszeres vizsgálat a betegeket elbizonytalaníthatja, ezért betegségüket súlyosabbnak gondolhatják, mint amilyen valójában. Egyértelműen hozzájárulhat a terápia sikerességéhez, ha az érintettek megfelelő tájékoztatást kapnak arról, milyen okból és milyen más betegségek - vastagbélrák, krónikus bélgyulladás - kizárása céljából történik egy-egy vizsgálat.

Jegyezze meg!

Ha az IBS tünete 60 éves kor után jelentkeznek először, akkor ezek hátterében nagy valószínűséggel szervi eredetű betegség húzódik meg.

Az IBS gyökerei

A panaszok változatossága, sokszor egyedisége miatt a betegség kialakulása nem vezethető vissza minden esetben ugyanazon okokra. Ettől függetlenül alapvetően a következő négy területen érdemes kutatni a panaszok hátterét:

• zsigeri túlérzékenység, szélsőséges esetben fokozott fájdalomérzet
• az emésztőszervek mozgászavara
• a bélflóra összetételében bekövetkező változások
• pszichés hatások.

A normálistól eltérő érzékenységre és fájdalomérzetre utal, hogy a bélirritációtól szenvedő páciensek többnyire fájdalommal reagálnak a vastagbélben keletkezett nyomásingerekre, míg egészséges embereknél ugyanez legfeljebb kellemetlen érzetet okoz. A fokozott zsigeri érzékenység - ahogyan a rendellenes bélmozgások is - gyakran visszavezethető bakteriális anyagcseretermékek hatására vagy emésztőszervi fertőzésre, melyek a bélfal receptorait túlzottan érzékennyé teszik.

A betegek egy részénél a bélmozgások gyakoribbá válnak, másoknál csökkent mértékűek lesznek, bizonyos esetekben pedig a bél motilitása változatlan marad. Székrekedés esetében az összehúzódások erőssége csökken.

A bélmozgások külső ingerekre felerősödnek, például étkezést követően, illetve hormonális hatásokra. Némelyeknél bizonyos hormonok elválasztása fokozottabb, az pl. étkezések utáni intenzívebb szerotonintermelés hasmenést okoz.

A pszichés hatások kétségtelenül nagy szerepet játszanak a betegségben, elsősorban a panaszok enyhülése, illetve súlyosbodása terén.

Tudta-e?

Az IBS-hez gyakran társíthatók bizonyos személyiségtípusok (például szorongásos egyéneknél gyakrabban alakul ki). De pszichés megbetegedések, például depresszió esetén sem ritka.

Élelmiszer - túlérzékenység

Élelmiszer-összeférhetetlenség is okozhat az irritált bélszindrómához hasonló tüneteket. Az összeférhetetlenség nemcsak allergiát jelenthet, hanem emésztési vagy felszívódási zavarokat is. Laktóz-intolerancia esetén tej és gabonafélék , valamint tojás fogyasztása gyakran vezet a tünetek rosszabbodásához. Bizonyos gyógyszerek , például a vérzsírcsökkentők, a savkötők, a pszichére ható gyógyszerek és a kalcium-antagonista vérnyomáscsökkentők is hasmenéshez vezethetnek. Az antidepresszánsok, a fájdalomcsillapítók és a többi vérnyomáscsökkentő ezzel szemben inkább szorulást idéznek elő. A vaskapszulák hasmenést és székrekedést is okozhatnak.

Felborult baktériumflóra

A bélflóra összetételének és mennyiségi viszonyainak megváltozása is hozzájárulhat az IBS kialakulásához vagy a betegség súlyosbodásához, esetleg lefolyásának módosulásához, hiszen a baktériumok a bél mozgékonyságát befolyásolják. A kórosan elszaporodó baktériumok és a tevékenységük során keletkező erjedési termékek károsítják a nyálkahártyát, ami a bélirritáció tüneteinek megjelenéséhez vezet. Krónikus zsigeri túlérzékenységet is okozhatnak, melynek során az emésztőrendszert behálózó idegrendszer működése megváltozik. Az érintettek nehezebben dolgozzák fel a stresszt, s emellett gyulladásos folyamatok kialakulására is hajlamosabbak.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Bélirritációra utaló jel, ha a hasi panaszok vagy fájdalmak az utóbbi egy évben legalább 12 hete tartanak, vagy bizonyos időszakonként ismételten jelentkeznek, az alábbi tünetek közül pedig legalább kettő társul hozzájuk:

• a székletürítés gyakoriságának megváltozása és/vagy
• a széklet állagának megváltozása és/vagy
• a székletürítést követően a panaszok enyhülése.

Bakteriális fertőzések

A csecsemő születéskor még steril bélrendszere szigorú evolúciós törvényszerűségek alapján népesül be . A legelső és legnépesebb kolonizálók közé tartozik a kólibaktérium, ami anyagcsere-tevékenységével és oxigénfogyasztásával kedvező környezetet teremt az anaerob (oxigéngiányt kedvelő) mikroorganizmusok megtelepedéséhez. A bélüregben élő és a bélfalhoz kötődő baktériumoknak egyaránt szerepe van az emésztőszervi védőréteg kialakításában és sértetlenségének megőrzésében.

A bélirritációval küszködő betegek 7-31 százalékánál a kórelőzmények között emésztőszervi fertőzés - azaz a barrier sérülése - szerepel . Így például Salmonella-fertőzést vagy más bakteriális eredetű gyomor-bél hurutot követően a páciensek jelentős része bélirritációra jellemző tünetekre panaszkodik, és válik hajlamossá a krónikus gyulladásra. A diszkrét, rendszerint kis felületű gyulladások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a bél stresszel és idegi hatásokkal szemben érzékenyebbé válik, a bélfal áteresztőképessége fokozódik.

Érdekes! A fertőzésen átesett betegek egy részénél genetikai hajlam is szerepet játszhat az irritált bélszindróma kialakulásában.

Műtét és antibiotikum-terápia után

Az IBS gyakran első ízben műtétet követően jelentkezik. A műtét miatti bélfertőtlenítés, a műtét körüli, illetve utáni antibiotikumos terápia a bélflórát jelentősen megváltoztathatja, s ez idézi elő a betegséget. Különösen a széles hatásspektrummal jellemezhető antibiotikumok - melyeket nem csupán emésztőszervi panaszok kezelésére alkalmaznak - károsíthatják tartósan a bélflórát. Hatásukat azonban nem könnyű megítélni, s gyakran tisztázatlan marad, hogy az elsődleges bakteriális fertőzés vagy annak az antibiotikumokkal történő kezelése váltotta-e ki a bélirritációra jellemző tüneteket. Ugyanakkor bizonyos antibiotikumok és antimikotikumok a bélbe

Több szálon futó kezelés

A betegség kezelésének három alappillére: az általános orvoslás, a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia.

A legfontosabb általános jellegű intézkedés a pontos és részletes tájékoztatás a diagnózisról. Ez a terápiák eredményessége szempontjából is döntő jelentőségű.

Alapos felvilágosítás szükséges ahhoz, hogy a betegek saját felelősségükre kezelni merjék és tudják betegségüket. Az ismételt orvos-beteg párbeszédek a kölcsönös bizalom kialakulását segítik elő, mely az egyik legfontosabb támasza a hosszú távú terápiának.

Speciális étrend rendszerint nem szükséges. Amennyiben bizonyos élelmiszerek, mint például a hüvelyesek, a zsíros ételek, az alkohol, a fűszerek vagy a kávé panaszt okoznak, rontják az állapotot, úgy kerülni kell őket. A táplálkozásról vezetett jegyzőkönyv vagy napló segítséget nyújthat ezen összefüggések feltárásában.

Lazítógyakorlatok elsajátításával, a stresszt okozó tényezők azonosításával és megszüntetésével -esetleges pszichoterápia segítségével - a panaszok kedvező irányba befolyásolhatók.

Ugyancsak enyhülést hozhatnak a fizikai erőnlét javítását célzó tevékenységek.

A bélmozgás renyheségének megszüntetésére különböző gyógyszereket lehet kipróbálni, ám ezeket négy hétnél tovább nem szabad alkalmazni! A fokozott bélmozgások csillapítására is van gyógyszeres segítség. A krónikus székrekedés és a visszatérő hasmenések egyaránt sikeresen kezelhetők tablettákkal. Mivel a betegeknél gyakran megváltozik a fájdalominger feldolgozása, s a pszichoszomatikus összefüggéseknek is jelentőségük van, ezért néha kis adagban antidepresszánsokat is alkalmaznak. Alkalmazásuk időben mindenképpen korlátozott, többek között azért is, mert a bélmozgásokat gyakran megváltoztathatják.

Fitoterápia

A gyógynövények között is találhatóak olyanok, amelyek IBS esetén használhatók. A fehérüröm tónus- és perisztaltikaszabályozó, az angelika, a kömény és a borsmenta görcsoldók. A felfúvódáson segít a máriatövis és a kömény , a kamilla és a cickafark pedig gyulladáscsökkentő hatású. A pszichoterápiás módszerek kiegészíthetők orbáncfű-, macskagyökér - és komlókészítményekkel.

Alternatív megoldás

A probiotikumok élő, fiziológiai mikroorganizmusok, melyek pozitív hatást gyakorolnak a gazdaszervezetre oly módon, hogy az emésztőtraktus mikrobiális viszonyait javítják , illetve normalizálják. Betegségek kezelésére és megelőzésére egyaránt alkalmazhatók. Csekély mellékhatással járó terápiás alternatívát kínálnak, és jelentős sikerekkel kecsegtetnek. Rendszerint nem költségigényesek, s meglehetősen „felhasználóbarátok". Ám ne keverjük össze az élelmiszerekben található probiotikumokat, melyek leginkább táplálékkiegészítőknek minősülnek! Az élelmiszerek, mint például a joghurtok, alapvetően táplálékul szolgálnak, akkor is, ha gyakorta tejsavtermelő mikroorganizmusokat adnak hozzájuk. Probiotikus gyógyszerek szedése a bélflórát különböző módon befolyásolja, gyógyítja . Ezek a krónikus székrekedés orvoslásában éppoly hatékonynak bizonyultak, mint az ismételten visszatérő hasmenés kezelésében. Hatásukra a székletürítés körülbelül négy hét után normalizálódik.

A betegség kezelése probiotikumokkal több hónapot vesz igénybe, s érdemes eleinte kisebb dózissal kezdeni, hogy az esetlegesen fellépő felfúvódást elkerüljük. Az esetlegesen fellépő puffadás mindig túladagolásra utal, s meg is szűnik a dózis csökkentésével. Ellenjavallata nem ismert.

Fontos! Az IBS terápiájának mindig egyedinek kell lennie, és az előtérben levő panaszokhoz kell igazodnia!

Tudta-e! A rostban gazdag táplálkozásra történő átállás nem javasolható mindenkinek. A ballasztanyagok ugyanis az emésztőszerv felső szakaszában nem bomlanak el, a vastagbélben viszont erjedésnek indulnak. Ekkor gázok és egyéb anyagok keletkeznek, melyek felszaporodására néhány beteg különösen érzékenyen reagál. Először mindenképpen tisztázni kell, hogy a tüneteket elsődlegesen a különösen rostgazdag avagy a rostban szegény táplálkozás váltotta-e ki.

Bárdosi Erika


Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin