Gyógyböjt: a Buchinger-módszer

Utolsó módosítás: 2009. július 02. - 19:28:23

Olvasva: 3626

A gyógyböjt elnevezés dr. Otto Buchingertől (1878-1966) származik. Így nevezte el böjtmódszerét, melyet a huszadik század húszas-harmincas éveiben fejlesztett ki. Azóta több tízezren nyerték vissza ...
A gyógyböjt elnevezés dr. Otto Buchingertől (1878-1966) származik. Így nevezte el böjtmódszerét, melyet a huszadik század húszas-harmincas éveiben fejlesztett ki. Azóta több tízezren nyerték vissza egészségüket ennek a módszernek köszönhetően. Mi is a Buchinger-módszer, miben rejlik annak gyógyító ereje?

A böjtölés története

A böjtölés egyidős az emberiséggel. Az emberiség történetében mindig is voltak olyan időszakok, amikor több, máskor azonban kevesebb élelem állt rendelkezésre. Mivel nem volt lehetőség az élelmiszerek tartósítására, egy-egy természeti csapás, árvíz, aszály, sáskajárás stb. után igen szűkösek voltak a készletek, és az embereknek egyszerűen nem volt mit enniük. Hogy mégsem halt ki az emberiség, az annak a képességnek köszönhető, hogy az ember is - mint minden más élőlény - tartalékokat tud felhalmozni a testében, és képes ezekből a tartalékokból élni, amikor a külső táplálkozás valamilyen okból szünetel. Ugyanezt megfigyelhetjük állatoknál is, gondoljunk csak pl. a téli álmot alvó állatokra. Ezek nyáron, amikor bőven áll rendelkezésükre élelem, egy vastag zsírréteget halmoznak fel a testükön, és azután egész télen ebből a tartalékból táplálkoznak. A külső táplálékfelvétel hónapokig is szünetelhet. Mindez azonban nem tekinthető böjtölésnek. A böjtölés egyik legfontosabb jellegzetessége ugyanis, hogy nem külső kényszer hatására történik, hanem saját elhatározásból. A böjtölő ember tudatosan lemond mindenféle szilárd táplálék felvételéről egy adott ideig, hogy ezáltal bizonyos célokat érjen el. Ezek a célok lehetnek egészen különbözők, pl. betegségmegelőzés, gyógyítás, egy bizonyos vallásos előírás követése, magasabb tudatállapot elérése, kapcsolatfelvétel magasabb szellemi hatalmakkal, tisztább tudat elérése stb. Minden ismert kultúrában használták a tudatos és önkéntes böjtöt betegségek gyógyítására, megelőzésére, az ellenálló képesség erősítésére, illetve magasabb tudatállapot elérésére. Így pl. Püthagorasz i. e. 550 körül ezt mondja a böjtről: A böjt egy kitűnő eszköz az egészség megőrzésére és helyreállítására. A spártaiak a kövér férfiakat nem vették be a hadseregbe, hanem pénzbüntetésre ítélték, és böjtölniük kellett, amíg harci készségük, erejük megnőtt. Ők is felismerték tehát, hogy a böjt nem elgyengít, hanem épp ellenkezőleg, megerősít. A középkori gyógyítók közül talán Szt. Hildegard von Bingen (1098-1179) a legismertebb, aki a gyógynövények mellett a böjtöt használta fő gyógyító eszközként.

Dr. Otto Buchinger

Dr. Otto Buchinger a német császári hadiflotta kötelékében szolgált katonaorvosként 1918-ig. Ekkor teljes rokkantként leszerelték. Rokkantságának oka súlyos reumája volt, amit egy előzőleg elszenvedett mandulagyulladás okozott. Betegségének gyógyulására semmi remény nem látszott. Dr. Buchinger ekkor böjtölni kezdett, és böjtölésének tizenkilencedik napján, egy böjtkrízis után ismét képes volt rendesen mozgatni az ízületeit. Hasonlóképpen, egy másik böjtkúrával gyógyította meg később krónikus epebaját is. Ekkor kezdte kutatni a böjt gyógyító hatását, és azokat másokon is alkalmazni. Első betegeit 1920-ban fogadta böjtszanatóriumában, ami akkor még a saját lakóházában berendezett egyetlen vendégszoba volt. Böjtmódszerével olyan sikereket ért el, hogy a kis witzenhauseni ház hamarosan szűkösnek bizonyult, és 1935-ben dr. Buchinger megvette azt a - most már valódi - szanatóriumot Bad Pyrmontban, ami azóta is böjtklinikaként működik, és ahol azóta betegek ezrei nyerték vissza egészségüket a Buchinger-módszerrel. A szanatóriumot jelenleg dr. Otto Buchinger unokája vezeti.

A gyógyító böjt

A Bad Pyrmont-i klinika volt tehát az első a maga nemében, hamarosan azonban számos más hasonló böjtklinika is nyílt Németországban és szerte Európában, ahol a Buchinger-módszerrel gyógyítanak. A böjt mint gyógyító eszköz egyre komolyabb szerepet foglal el a betegségek gyógyításában és főként megelőzésében. Az emberek egyre inkább ráébrednek arra, hogy nem elég akkor orvoshoz fordulni, amikor már valami baj van az egészségükkel, és nem elég azt elvárni, hogy az orvos - mint ahogy az autószerelő - megjavítja az elromlott autójukat, megjavítsa elromlott szívüket vagy veséjüket. Az emberek egyre inkább megértik azt, hogy felelősséggel tartoznak saját egészségükért, hogy aktívan tenniük kell valamit azért, hogy egészségesek maradjanak, illetve ha megbetegszenek, minél hamarabb meggyógyuljanak. Nem véletlen, hogy nagy keletje van manapság az egészségmegőrző akcióknak, fitneszmozgalmaknak, wellness- és anti-aging programoknak. Az emberek egészségesek akarnak maradni, és hajlandók ennek érdekében valamit tenni is. Ehhez járul, hogy az emberek rádöbbentek arra, hogy az orvostudomány a maga méregdrága technikai eszközeivel sem mindenható, és a szintetikus gyógyszerek sem képesek minden betegséget meggyógyítani. Ahogy a gyógyszerek drágulnak és lesznek az átlagember számára egyre megfizethetetlenebbek, úgy fedezik fel az emberek egyre inkább a hagyományos gyógymódokat, illetve azokat a módszereket, amelyek az emberi test öngyógyító mechanizmusait használják ki a betegségek gyógyításában és főként megelőzésében. Ilyen módszer a böjt is.

Hogyan hat a böjt?

Böjt alatt az ember önként lemond a külső táplálkozásról, és saját tartalékaiból él. Így ír erről Buchinger: Feltételezhetjük, hogy a vis medicatrix naturae, a természet gyógyító ereje a maga bölcsességében először leépít minden károsat, azután minden beteget és legvégül a fölösleget. Az egészséges marad. Tehát a böjt alatt először a felhalmozódott káros anyagcseretermékeket, mérgeket választja ki a szervezet, azután a megbetegedett, a normálistól eltérő sejteket, és végül a fölösleges anyagokat, elsősorban a zsír- és kötőszövetből. A böjt tehát egy nagyon hatékony belső nagytakarításnak tekinthető, melynek során megszabadulunk a bennünk felhalmozódott testi-lelki ballaszttól. Ennek alapján érthető, hogy a böjt elsősorban a civilizációs betegségek megelőzésére és gyógyítására kitűnő eszköz, mert ezekben az esetekben mindig egy bizonyos többlet okozza a bajt. Pl. túl nagy testsúly, túl sok lerakódott zsír (az erekben is!), túl magas koleszterin, túl magas vérnyomás, túl magas vércukor, túl sok húgysav és egyéb lerakódások az ízületekben, túl sok stressz stb. Manapság egyre elterjedtebb a metabolikus szindróma elnevezés, amely összefoglaló neve az elhízás, magas vérnyomás, kettes típusú cukorbetegség tünetegyüttesnek, és amely szinte mindig társul az erek szűkületével, illetve az ennek következtében előbb-utóbb kialakuló angina pektorisszal, szívinfarktussal, az agyi keringés zavarával, lábszárfekéllyel. Böjt során - természetesen a böjt időtartamától és már kialakult elváltozások mértékétől függően - a szervezet leépíti az erekben lerakódott, azokat beszűkítő plakkokat, így javul az egész szervezet vérkeringése; felhasználja a súlyfölösleget képező zsírtartalékokat, ezáltal csökken a testsúly; nyugalomba helyezi a hasnyálmirigyet, aminek hatására normalizálódik a vércukorszint; csökkenti, megszünteti a stresszt. Nem ok nélkül nevezte Buchinger a böjtöt kés nélküli operációnak.

Böjt vagy fogyókúra?

Sokan azért nem merik vállalni a böjtöt, mert félnek az éhezéstől. Úgy gondolják, hogy ha nincs külső táplálékfelvétel, akkor törvényszerű az éhezés. Ebben a hitükben esetleg megerősítheti őket saját számtalan sikertelen fogyókúrás kísérletük, amikor a csökkentett kalóriatartalmú étrend mellett heves éhségérzet kínozta őket. Ilyenkor gondolni se tudtak másra, csak arra, mikor lesz már vége a tortúrának, és mikor ehetnek már végre megint egy jót. Nos, a böjt nem éhezés. Tapasztalt böjtölők tanúsíthatják, hogy a böjt második-harmadik napján az éhségérzet megszűnik. Az éhségérzet ugyanis egy jelzés, hogy testünk készen áll további külső táplálék feldolgozására. Ha azonban böjtölünk, szervezetünk átáll a külső tápanyagok feldolgozásáról a belső tartalékok hasznosítására. Ez az átállás általában a második-harmadik napon következik be. Ezután testünk a belső tartalékokból él mindaddig, amíg újabb külső táplálékbevitellel ezt a folyamatot leállítjuk, és szervezetünket visszaállítjuk a külső táplálkozásra. Ezután ismét érzünk éhséget. A fogyókúrák azért vannak eleve kudarcra ítélve, mert a szervezet ilyenkor nem áll át a belső táplálkozásra, hiszen van külső táplálékforrás. De mivel ez nemelegendő, testünk újabb és újabb, egyre erősödő jelzéseket küld, hogy több tápanyagra van szüksége.

A Buchinger-módszer

Buchinger szerint a böjtölés alapvető feltétele, hogy a böjtölő belássa a böjt hasznát, szükségességét, és így tudatosan és önként böjtöljön. Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy miért akar böjtölni, mi a célja. Ennek a célnak a megtalálásában, csakúgy, mint az egész böjt gyakorlati levezetésében, a felmerülő nehézségek megértésében, azok leküzdésében óriási szerepe van a jól képzett böjtvezetőnek. Ez utóbbi lehet orvos, természetgyógyász, böjtölésben jártas, a böjt elméletét és gyakorlatát ismerő, képzett tanácsadó. (Nagyon fontos azonban, hogy ha a böjt célja már meglévő betegségek gyógyítása, a böjtvezető kizárólag orvos lehet, és ilyenkor a kúra általában specializált klinikán történik.) Miután a böjtölni szándékozó eldöntötte, hogy mi a célja a böjttel, a következő lépés, hogy eldöntse, hol szándékszik böjtölni. A legmegfelelőbb, ha a megszokott környezettől távol, a mindennapokból kikapcsolódva, hasonló érdeklődésű és cél emberekkel együtt, csoportban böjtölünk. Ez különösen ajánlott azoknak, akik először böjtölnek. Így lehetőség van arra, hogy a tapasztalataikat egymással megbeszéljék, egymást buzdítsák. Az ilyen csoportokat mindig tapasztalt böjttanácsadók vezetik, akik tudatosan kihasználják a csoportdinamikát, hogy erősítsék a böjt pszichoterápiás hatását. Akárhol történik is a böjt, biztosítva kell lennie a lehetőségnek, hogy a böjtölő visszavonuljon, pihenjen és csak magával foglalkozzon. Ilyenkor az érzelmi élet sokkal intenzívebb, mindennek sokkal nagyobb emocionális töltése van, régi történéseket, érzéseket újra átélünk, és ezáltal feldolgozzuk azokat. Ez az alapja a szellemi-lelki tisztulásnak.

A tulajdonképpeni böjt egy alapos hashajtással kell hogy kezdődjék. A böjt során a későbbiekben is nagyon fontos, hogy rendszeresen gondoskodjunk a bél kiürítéséről. Erre általában másodnaponkénti beöntés elégséges. A böjt kezdetén azonban ajánlott egy radikálisabb hashajtás, pl. keserűsóval. A bél rendszeres kiürítése azért nagyon fontos, mert a böjt alatt bélrendszerünk fő feladata a kiválasztás. A zsírban oldódó mérgek az epével a bélbe választódnak ki, és ha nem gondoskodunk eltávolításukról, azok visszaszívódnak és mérgezést okoznak.
A máj méregtelenítő munkáját meleg májpakolással támogatjuk. Ezt ajánlatos naponta, egy másfél-két órás délutáni pihenéssel összekötni. A meleg pakolás serkenti a máj vérkeringését, és ezáltal segíti annak kiválasztó tevékenységét.

Az egész böjt alatt, végig nagyon fontos az aktív mozgás. A mozgás során felgyorsul a vérkeringés, és így a méreganyagok gyorsabban jutnak el a kiválasztó szervekbe (vese, máj, tüdő). Az aktív mozgás során felgyorsul a légzés, ami a légnemű méreganyagok kiürítését fokozza. Az izzadás pedig a bőrön keresztül történő kiválasztást serkenti. Ha nem mozgunk, azt jelezzük a szervezetünknek, hogy izmainkra nincs szükség, és így azokat mint fölöslegeset fel lehet használni a belső táplálkozásra, a test energiaigényének fedezésére. A mozgás során megnövekedett energiaigényt viszont testünk fokozott zsírégetés útján fedezi, vagyis meggyorsul a felhalmozódott raktárkészletek felhasználása.

Rendkívül fontos a megfelelő folyadékmennyiség bevitele. Ez a megfelelő lényegesen több, mint amennyit kívánunk. Ha böjt alatt csak annyit iszunk, hogy a szomjúság érzetünket megszüntessük, akkor az általában sokkal kevesebb, mint amennyire ilyenkor szükségünk van. Legalább napi 3 litert feltétlen meg kell hogy igyunk, hogy megelőzzük a kiszáradást és hogy serkentsük a vesék kiválasztó munkáját. Az elfogyasztott folyadék lehet nátriumszegény ásványvíz, gyógytea (természetesen cukor nélkül), és napi maximum 2 dl valódi gyümölcslé, szintén cukor nélkül. Ezenkívül a Buchinger-kúra része napi egy tányér zöldségleves (talán helyesebb inkább zöldség teának nevezni, ugyanis egy leszűrt zöldség főzetről van szó, amely semmilyen szilárd alkotórészt nem tartalmaz). Ez a folyadékbevitel mellett az ásványi anyagok pótlását szolgálja.
A böjt időtartama több tényezőtől függ. Ha betegségek gyógyítása a cél, és a böjt orvosi felügyelet mellett, speciális klinikán történik, általában 3-4 hétig szokott tartani, de ennél lényegesen hosszabb idejű böjtre is szükség lehet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ilyen hosszú ideig szigorúan csak orvosi felügyelet mellett, intézetben szabad böjtölni. A betegségmegelőző (preventív) böjt általában 7-10 napig tart, attól függően, hogy mennyire tapasztalt a böjtölő. Különösen először böjtölőknek elengedhetetlen egy tapasztalt böjtvezető tanácsadói segítsége.

A tulajdonképpeni böjt után következik a böjt megtörése és a visszatérés a szokott étrendhez. Pontosabban a böjtöt kellene felhasználni arra, hogy a régi, egészségtelen étkezési szokásokat felváltsuk az egészséges táplálkozással. A szervezet visszaállása a belső táplálkozásról a külső táplálkozásra nem történhet egyik pillanatról a másikra. Ez a visszaállás ún. felépítő napok során történik meg. Ilyenkor fokozatosan szoktatjuk hozzá a szervezetet a külső táplálékokhoz. A felépítő időszak a böjt teljes hosszának a felét kell, hogy kitegye. Tehát egy nyolcnapos böjt után négy felépítő napot iktassunk be. Ezek a felépítő napok rendkívül fontosak a böjt sikerének érdekében. Bernard Shaw mondta, hogy minden bolond tud böjtölni, de a böjtöt helyesen megtörni csak a bölcsek tudják.