Ez a cikk a Taoista Tai Chi szellemi hátteréről szól, és talán közelebb visz annak megértéséhez, hogy miért is gyakoroljuk a tai chi-t valójában. A tai chi története az alkímiáig nyúlik vissza. Ennek az ősi tudománynak - akárcsak nyugaton - a célja az arany előállítása. Aranyon ebben az esetben nem a nehézfémet kell érteni, hanem azt a szellemi minőséget, amelyet leginkább az arany jellemzőivel lehet leírni: az ősanyagot, ami csendes, nyugodt, meleg, tiszta és makulátlan, végleges és ragyogó.

Ez az az állapot, amelyet egy szellemi úton járó ember célul tűzhet ki. Ennek az állapotnak az elérésére számos módszert fejlesztettek ki az idők folyamán, és a taoista kolostorokban is többféle vállfaját űzték az alkímiának. Különböző anyagokat használtak - mint a szellemi minőségek materiális megjelenési formáit - különböző szerek készítéséhez, ezt hívják külső alkímiának. Volt azonban egy olyan módszer, ahol szellemi és testi erőfeszítéssel próbálták előállítani az "aranyat", ez a belső alkímia.

A belső alkímia koncepciója szerint a cél visszatérni a "Forráshoz", avagy az "Eredeti" vagy "arany Test"-hez. Ez az "Arany Test" a jó egészséggel és a végtelen energiával jellemezhető. Az "Arany Test" az, ami minden ember birtokában volt valamikor, csak időközben a negatív befolyások következtében elveszett . A visszatérés megvalósításának módja, hogy a testben lévő egyik fajta belső energiát hívják "Arany Pirulának". A neve azért pirula, mert ez tulajdonképpen a halhatatlanság elixírje.

A nyugati tradíciókban is megvolt ez a tudás, azonban itt sokkal hamarabb feledésbe merült, mint keleten. Az ókortól kezdve már csak a külső alkímia élt, és a belső alkímia tisztán szellemi része. A keleti gondolkodásmód sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a test és a szellem közötti összefüggés leírása.

Az elmélet szerint a lelki torzulások testi formában is jelentkeznek, és ha testünket rendbe hozzunk, az egyben a lelki blokkok feloldását is jelenti. Természetesen ez fordítva is igaz: ha lelki gyakorlatokat végzünk, azzal a testi problémákat is megszüntethetjük. Ez egy oda-vissza ható folyamat, és ha harmonikus fejlődést szeretnénk elérni, mind a két aspektussal foglalkoznunk kell. Ennek a felismerésnek a következtében alakultak ki a keleti mozgásművészetek, köztük a Tai Chi Chuan is.

A Tai Chi Chuan segítségével érték el a gyakorlók a "Tai Chi"-t (amely szó szerint annyit jelent, hogy a "Legnagyobb Végső", és a Yin-Yang típusú energiák kiegészített állapotát jelenti a testben.). A fentiek fényében talán kitűnik, hogy a Tai Chi-t egészségmegőrző gyógytornának tekinteni ugyanolyan hiba, mint pusztán harcművészetnek, mivel ezek csak mellékhatásai egy olyan folyamatnak, amely során igyekszünk elérni egy magasabb létszínvonalat, és kibontakoztatni a bennünk lévő isteni szikrát, a Tao fényét. Aki ennek nincs tudatában, csak részeredményeket fog elérni, akár az egészségjavításban, akár a harcművészetek területén.

Az persze nem igaz, hogy a Taoista Tai Chi egyenes leszármazottja a kínai kolostori hagyományoknak. Ez a tudás sajnos elveszett. De alapítónk, Moy mester sokat rekonstruált belőle. Moy-Lin-shin kisgyermekkora óta taoista kolostorban élt, és mestereitől sokat megtanult a taoista tudományokból. Ennek ellenére, amikor létrehozta az általa "Taoista Tai Chi"-nak elnevezett stílust, ő is a Yang típusú Tai Chi Chuan-hoz nyúlt, amely már egy hosszú fejlődési utat bejárt a külvilágban. A Taoista Tai Chi-nak viszont a belső alkímia a célja, amelyhez az út a testi - szellemi egészségen keresztül vezet. Ennek hangsúlyozására szolgál az is, hogy nálunk a Chuan-t lehagyják a Tai Chi végéről, mert a Chuan (ököl) kifejezés a pusztakezes harcművészetekre utal.

Forrás - taoistataichi.hu