Mi a fizioterápia? A szó görög eredetû, a "füzosz" szó természetet, a terápia gyógyítást, orvoslást jelent. A fizioterápia az a gyógymód, mely a természet erõit használja fel a gyógyításra. A fizioterápia a gyógyítás õsi ága.
A gyógyítás, a gyógyulás utáni vágy tehát már a legrégibb korban is megjelenik.
Tudatos alkalmazására viszont csak késõbb kerül sor.

A fizikoterápia gyûjtõnév. Magába foglalja a természeti energiákkal végzett gyógymódok összességét.

Tárgykörébe tartozik:

  1. elektroterápia
  2. fototerápia
  3. hydroterápia
  4. termoterápia
  5. mechanoterápia (passzív-aktív)
  6. inhaláció
  7. balneoterápia
  8. klímaterápia
  9. diéta

A felsorolt elsõ öt ágban tisztán fizikai, a másik négy ágban kémiai energiák is szerepet kapnak. A masszázs a mechanoterápia tárgykörébe tartozik, annak passzív részét képezi, a vezetett passzív kimozgatással együtt. Aktív részébe a gyógytorna tartozik. A gyógymasszázst általában más gyógyító eljárással együtt használják, de önálló kezelésként is alkalmazható.

A gyógymasszázs másik elnevezése orvosi masszázs, a kezelést a gyógymasszõr az orvossal megbeszélve és ellenõrizve végezze. A masszázs élettani hatása közvetett és közvetlen.
Közvetlen hatás: a mechanikai inger helyileg javítja a vérellátást, a bõr, bõralatti kötõszövet és a harántcsíkolt izomzat O2 és tápanyagellátását, a káros anyagcseretermékek kiürítését, valamint fokozza a nedvkeringést is.
Közvetett hatás: olyan vegetatív és somatikus változásokat idéznek elõ, amelyek neurohormonális úton jönnek létre, reflexes irányítás révén. Paraszimpatikus hatás érvényesül.

A gyógymasszázs több elembõl tevõdik össze:

• svédmasszázs (általános masszázs)
• mezenchimális (kötõszövetimasszázs)
• szegmentmasszázs
• periostálismasszázs (csonthártyamasszázs)

Svédmasszázs

Európában a masszázst az 1500-as évektõl kezdõdõen kezdték gyógyító célzattal használni. A XVII-XVIII. században, franciák, angolok, németek kezdtek masszázzsal foglalkozni. A XIX. század elején Henrik Ling vívómester (1776-1839), Stokholmban a masszázst egy tornarendszerbe építette be és ezzel megvetette az alapját az ún. svéd-tornának és masszázsnak. Amit ma svédmasszázsnak nevezünk, azt Mezger amszterdami orvostól tudjuk, aki Ling tanítványa volt. 1867-ben jelent meg könyve, ami a masszázsról az elsõ komoly összefoglaló munka. Kirchberg 1926-ban megjelent könyvében összegezte a masszázzsal elért tudományos és gyakorlati eredményeket. Az ezután következõ idõszak kutatásai már az újabb, speciális masszázs fajták kifejlesztéséhez vezettek. Mai viszonylatban általános, áthangoló masszázsként alkalmazzuk, amellyel a vérkeringésre és az izomzatra akarunk hatni.

Javallat: frissítés, élénkítés, kondícionálás.

A kezelés idõtartama általában 30-40 perc. Heti rendszerességgel ismételhetõ.

Kötõszöveti masszázs

Ismertetése és bevezetése Elizabeth Dicke német gyógytornásznõ nevéhez fûzõdik. Az egyes szervek megbetegedése esetén, keringési zavaroknál a háton elhelyezkedõ kötõszöveti zónák változást szenvednek. A feszülést kézzel lehet megállapítani a behúzódásokat, amely a vízhiány következményei szemmel is láthatók. A kötõszöveti masszázs a kötõszövetbõl vegetatív áthangoló hatást indít el, ugyanis az intersticiális kötõszövet kapcsolatban van a vegetatív idegrendszerrel.

Javallat: Gyakori hólyaghurut, obstipacio, érszûkület, hasmenésre való hajlam, máj- epezavarok, funkcionális szívpanaszok, fejfájásra való hajlam, migrén, izületi fájdalmak, gerincproblémák.

Egy kúra 10-15 kezelésbõl áll, negyedévente ismételhetõ.

A reakció lehet verejtékezés, izzadás, álmosság, fáradtság, vagy túlzott frissesség. 3-4 kezelés után megszûnik.

Szegmentmasszázs

Gaskell 1886-ban közli, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van (szegmentáltság). Head 1889-1896. között felderítette, hogy a bõrtakaró és a belsõ szervek között összefüggés van. Észrevette, hogy megbetegedések esetén, meghatározott bõrfelületek fokozott érzékenységet mutatnak, nyomás-érintés hatására.
1917-ben Mackensie a szervek és az izomzat között talál funkcionális összefüggéseket.
Az egyes szervek megbetegedései az azonos segmentumhoz tartozó bõrön, izmon, izületen, idegen elváltozást mutat, pl. szívpanaszoknál bal kar, váll, lapocka, mellkas, fájdalmas.

Célja: a betegséget fenntartó reflexkör megszakítása, funkcióváltozás normalizálása.

Javallat:

1.) szív- keringési megbetegedés
2.) tüdõmegbetegedés, bronhitisek, emphysémák, asztmás megbetegedés
3.) gyomor- bél, krónikus máj- epebántalmak
4.) vesepanaszok
5.) fejfájások
6.) mozgásszervi megbetegedés, rheumás, ortopéd, traumás megbetegedés.

Egy kúra 10-15 kezelésbõl áll, idõtartam 20-30 perc, hetente háromszor-négyszer, szükség szerint naponta ismételhetõ.

Periostális (csonthártya) masszázs

A kezelés gondolata Vogler nevéhez kapcsolódik.
Helye a csonthártya, ahol azt nagyobb izomréteg nem borítja. Kivitelezése a kéz 3 ujjának begyével, vagy kúpjával nyomást gyakorolunk a csonthártyára. A nyomás a légzés ütemében történik. A mûvelet egy helyen 3-4 percig tart, majd kicsit feljebb megismételjük.
Helyi hatás: serkenti a csontok anyagcseréjét, regenerációs készségét.
Távolhatás: az idegrendszeren keresztül jön létre (reflexhatás)
Idõtartam: 10-15 kezelés, akár naponta is.

A gyógymasszázs általános ellenjavallatai:

• cardiális dekompensatio
• acut izületi gyulladások
• osteomyelitis
• tuberculosis
• malignus tumorok
• haemophylia esete
• viszeresség
• thrombophlebitis
• a bõr kóros állapota (kiütések, gombásodás, szemölcsök)
• terhesség, menses elsõ három napjában.

Megjegyzés: Egészségügyi problémák esetén mindig kérje ki orvosa tanácsát.

Forrás - Márton Pál

• Egészségügyi Szakképzõ és Továbbképzõ Intézet
• Dr. Csermely Miklós Fizioterápia
• Masszázskönyv, Keleti és nyugati technikák