Magyarországon minden tizedik ember valamilyen hallásproblémában szenved, a siketen születettek száma azonban szerencsére ennél jóval kisebb. A nagyothallás a leggyakrabban tapasztalható érzékszervi probléma: többszöri fülgyulladás, vagy nagyobb zajártalom már okozhat kisebb mértékű halláskárosodást. Ezzel még többé-kevésbé együtt lehet élni, hiszen a nagyothallók hallásmaradványukra támaszkodva még képesek beszédre, szájról olvasással elegyítve. A hivatalos orvosi meghatározás szerint siketnek minősül az, akinek hallásvesztése 90 dB, illetve annál nagyobb. Az ő kommunikációjuk kivitelezhetetlen a beszélt magyar nyelvvel.

Az ember legfontosabb kommunikációs eszköze a beszéd. Információkat közlünk, kérdéseket teszünk fel, vagy egyszerűen érzéseinket közöljük. Az egészséges emberek számára elképzelhetetlen teljes csendben élni...

Ezen állapot javítására kezdeményezte a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) 1995-ben a magyar jelnyelv kutatását. A kutatás alapítványi támogatással ma is folyik. A jelnyelv egyöntetű felírása és rendszerezése kulcsfontosságú, hiszen a siketek csak így tudják kifejezni magukat. Bár az egyes országok jelnyelvei szerkezetileg hasonlítanak, a jelnyelvi szókészletek olyannyira különböznek, hogy minden országnak van saját nemzeti nyelve. A hallássérültek számára a jelnyelv szinte az anyanyelvvel egyenértékű. Külföldön, például Finnországban, Svédországban, Szlovákiában a hallássérülteknek van lehetőségük arra, hogy hivatalos helyeken is jelnyelvükön kommunikáljanak. Remélhetőleg hazánkban is hamarosan lehetőség nyílik erre.

A siketek halló társaikhoz hasonlóan boldog családi életet élhetnek, sportolhatnak, még telefonálhatnának is, ha mindegyikük számára elérhető lenne a fax készülék, vagy a szövegíró telefon. A legfontosabb tényező, a kommunikáció megoldása, hiszen a gondolatok kifejezése, a véleménynyilvánítás lehetősége minden ember számára alapvető szükséglet.

A kommunikálás módja számos körülménytől függ: például meghatározó az életkor, amikor a siketség kezdődött, a siketség típusa, a hallásmaradvány mértéke, a szájról olvasási készség, a beszédkészség, a személyiség, a családi környezet, az iskolázottság foka, vagy az intelligencia. Néhány siket csak a beszédet, vagy csak a jelnyelvet, valamint a jelnyelv, az ujj ABC, a beszéd, az írás, illetve a testbeszéd és az arckifejezés egyfajta kombinációját használja. A hallók és siketek kommunikációjának többféle módja lehet: az a fontos, hogy a halló fel tudja ismerni, mely módszerek kombinációja a célravezető.

A legismertebb a HSL (Hungarian Sign Language = magyar jelnyelv) - vizuális-gesztikulációs nyelv, mely nyelvtanában és szókincsében eltér a magyar nyelvtől. A jelbeszéd kiegészítés a szájról olvasáshoz, mely kéz-pozíciókkal megerősíti a száj mozgását. Elterjedt még az Ujj ABC, amikor kézzel formáljuk az abc betűit. Ennek előnye, hogy pontos, viszont igen lassú. A többi kommunikációs forma ezeknek a kombinációja, a különböző módszerek teljesen szabadon keverhetők egymással. A hallók és siketek közti kommunikáció legnagyobb gátja azonban a hallók hozzáállása. Igen gyakran előfordul ugyanis, hogy egy "nem értem" kézlegyintéssel meg sem próbáljuk megérteni őket. Nem a tökéletes jelbeszéd, vagy gesztikulációs rendszer elsajátítása a fontos, hanem az, hogy akarjunk a siketekkel beszélgetni, legyen türelmünk gondolataikat megérteni.


Forrás - Pulzus 2000 - Más-Kép Kft.