A nagyothallást a fül különböző részein megjelenő kóros folyamatok okozzák: fejlődési rendellenesség, sérülés, gyulladás, hegesedés, daganat vagy degeneratív folyamat. A hiba lehet a hallójáratban, a középfülben, a belső fülben vagy a központi idegrendszerben.

A hallójárati betegségek közül a járatot elzáró folyamatok okoznak halláscsökkenést. A hallójárat elzáródását okozhatja: fejlődési rendellenesség, gyulladás vagy sérülés okozta hegesedés, jó- vagy rosszindulatú daganat. A fejlődési rendellenesség, a hegesedés és a jó indulatú daganat okozta elzáródást műtéttel lehet megszüntetni. A rosszindulatú daganatok komplex o­nkológiai kezelést igényelnek. A banális kórképek - például: hallójárati idegentest, fülzsírdugó, hallójárati gyulladásból adódó váladékgyülem - okozta átmeneti hallásromlást nem szoktuk nagyothallásnak nevezni.

Mi okozhat halláscsökkenést?

A középfül betegségei közül leggyakrabban a különböző gyulladásos folyamatok okoznak halláscsökkenést. Átmeneti hallásromlást okoz a felső légúti hurutokhoz társuló kórkép a fülkürt hurut. Ilyenkor a felső légúti gyulladással együtt járó nyálkahártya-duzzanat nehezíti a fülkürt működését, romlik a dobüreg szellőzése és a csökken a dobüregi nyomás: ennek eredménye a hangvezetés romlása. Az alapbetegség gyógyulásával a fülkürt működése helyreáll, visszatér a normális hallás.

Tartós halláscsökkenést okoz a krónikus savós középfülgyulladás. Ez jellemzően a kisgyermekkor betegsége. Legtöbbször a megnagyobbodott orrmandula felelős a betegségért, de alkalmanként krónikus nátha vagy krónikus melléküreggyulladás okozza a fülkürt tartósan rossz működését. Ennek következtében adobüregben folyadék szaporodik fel, ami nagy mértékben rontja a rezgésátvitelt és halláscsökkenést okoz. A betegség kezelése során meg kell szüntetni a fenntartó alapbetegséget - a megnagyobbodott orrmandulát ki kell venni, a melléküreggyulladást kezelni kell -, a dobüregi savót le kell „engedni" és a dobhártyába pedig - általában - kis szellőzőcsövet kell helyezni. Az alapbetegség teljes gyógyulásáig a szellőzőcső biztosítja a dobüreg szellőzését.

Átmeneti nagyothallást okoz a heveny gennyes középfülgyulladás, melynek - a fájdalom mellett - jellegzetes tünete a halláscsökkenés. Hagyományos kezelése: a váladék lebocsátása a dobhártyán ejtett kis nyíláson át. Nnapjainkban azonban, a korszerű antibiotikumok birtokában ez már sokszor elkerülhető. A heveny középfülgyulladás akkor gyógyult, ha a hallás ismét ép, és a dobüreg szellőzése is helyreállt.

Krónikus középfülgyulladásról tartós dobhártya perforáció esetében beszélünk. A halláscsökkenésért részben a dobhártya-hiány, részben a krónikus gyulladás következtében kialakuló hallócsont-károsodás a felelős. A hallócsont-károsodás jelenthet hallócsont pusztulást, vagy hallócsont fixációt: mindkét jelenség a lezajlott gyulladás következménye és mindkét esetre a rezgésátvitel károsodása, a következményes hallásromlás a jellemző. A krónikus középfülgyulladás korszerű megoldása a műtét, melynek célja a gyulladásos folyamat gyógyítása, a dobhártya-hiány pótlása és a halláscsökkenés - lehetőség szerinti - javítása. Ritkán előfordulnak a középfülben is jó- vagy rosszindulatú daganatok. Ezeket műtéttel kezeljük.

Általában a felnőtt kor betegsége az otosclerózis, mely nem tévesztendő össze az időskori hallásromlással. Az otosclerózis genetikailag meghatározott csontosodási zavar a fülben, melynek során - legtöbbször - a kengyeltalp rögzítetté válik és ezért romlik a rezgés átvitel. A rögzítettség műtéttel megszüntethető, a rezgésátvitel helyreállítható.

A belsőfül betegségeinek többségét a degenerativ folyamatok jelentik.

Ezek között leggyakoribb a korral járó halláscsökkenés, mely az élet 5.-6. évtizedében lép fel. A folyamat először a magas hangok területén mutatkozik, majd fokozatosan a mélyebb frekvenciákat is érinti. A korral járó hallásromlást erősíthetik a különböző belgyógyászati betegségek: például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a máj-, vagy vesebetegség.

Civilizációs ártalom a zaj. A tartós, erős hanghatás - például légkalapács, rock-zene - sajnos végleges belsőfül károsodást okoz. Ritkább kóroki tényező a dörejártalom. Bármilyen zaj okozza is a halláskárosodást, sajnos az már nem gyógyítható.

Toxikus ártalmak is károsíthatják a belső fület és ezzel a hallást. A toxikus eredetű hallóideg károsodás lehetőségére régi típusú streptomycin volt a tipikus példa. Azóta a gyógyszerek fejlesztésnél fokozottan figyelnek arra, hogy gyógyszer ne legyen káros a hallásra. Kevéssé ismert az egyéb vegyszerek halláskárosító hatása: az arzénvegyületek, az ólomsók, a szénmonoxid, a benzol stb. okozhatnak hallásromlást.

Relatív gyakoriságuk miatt érdemes még néhány belsőfül betegségről megemlíteni.

A Menière-betegség a belsőfül folyadék háztartásának zavara következtében alakul ki, vezető tünete a hirtelen fellépő, rohamokban jelentkező szédülés, melyet féloldali halláscsökkenés és fülzúgás kísér. Hasonló tüneteket keringési zavarok, vírusfertőzések is okozhatnak.

Az övsömörként ismert kórkép a fül területén is előfordulhat. Vírus fertőzés okozza a hallóideg meghatározott területének gyulladását és ennek következtében fülfájdalom, halláscsökkenés továbbá szédülés, arcidegbénulás léphet fel. A belsőfül kezelésére keringésjavító gyógyszereket, infúziós kúrát lehet alkalmazni, de inkább a további romlás megelőzését remélhetjük.

A központi idegrendszer betegségeit is kísérheti fél- vagy mindkét oldali hallásromlás.

Az egyes kórképek felismerése a fül-orr-gégész feladata, melynek első lépése a hagyományos fizikális vizsgálat. A halláscsökkenés típusáról az első információt hangvilla vizsgálattal lehet szerezni, de a végleges diagnózis felállításához nem nélkülözhető az audiológiai vizsgálat. A nagyothallás megoldása lehet hallásjavító műtét, hallókészülék viselés és néhány, válogatott, arra alkalmas esetben elektróda beültetésére is van lehetőség az elpusztult idegvégződések pótlására.


Forrás - PatikaTükör.hu