Az álmatlanság elalvási nehézséget jelent, vagy a folyamatos alvás zavarát, illetve olyan alvászavart, amely miatt az emberek felébredéskor úgy érzik, mintha nem aludtak volna eleget.

Az álmatlanság (inszomnia) nem betegség, hanem tünet, amelynek különféle okai lehetnek, például érzelmi és fizikai zavarok vagy gyógyszerszedés. A nehéz elalvás gyakori mind a fiatalok, mind az idősek körében; gyakran jelentkezik érzelmi zavarokban, mint például szorongásban, idegességben, depresszióban vagy félelemben. Néha az emberek nehezen alszanak el, mert a szervezetük és az agyuk egyszerűen nem fáradt.

Ahogy az emberek öregszenek, úgy egyre kisebb az alvásigényük. Az alvási stádiumok is változnak: a 4. stádium rövidebbé válik és végül eltűnik, minden szakaszban több felébredés jelentkezik. Ezen normális változások miatt az idősebb embereknek gyakran úgy tűnik, hogy nem alszanak eleget. Nincs bizonyíték arra, hogy az egészséges idősebb embernek ugyanannyit kellene aludnia, mint a fiatalnak, vagy altatókra lenne szükségük e kornak megfelelő változások kezelésére.

A kora reggeli ébredés idősebbekben gyakoribb. Egyesek normálisan elalszanak, de néhány óra múlva felébrednek és képtelenek újra elaludni. Némelykor nyugtalan, nem kielégítő álom és ébrenlét között vergődnek. Bármely életkorban a kora reggeli ébredés a depresszió jele lehet.

Azok, akiknek az alvását megszakítják, az alvási ritmus megfordulását tapasztalhatják: rosszkor alszanak el, és aztán nem tudnak elaludni, amikor kellene. Ez gyakran történik időzóna átlépésekor (főként keletről nyugatra repüléskor), rendszertelenül váltott éjszakai műszakokban, gyakran változó munkaidőben vagy túlzott alkoholfogyasztás után, néha gyógyszer mellékhatásként is. Az agy belső órájának károsodása (pl. agyvelőgyulladás, szélütés vagy Alzheimer-kór miatt) is okozhat hasonló zavarokat.

Kórisme

Az álmatlanság diagnózisához fel kell deríteni az alvás jellegét, hogy a beteg szed-e gyógyszert, iszik-e alkoholt vagy használ-e tiltott szert, milyen a lelki megterheltség mértéke, mi a kórelőzmény, és milyen a fizikai aktivitás. Egyeseknek kevesebb alvásra van szüksége, mint másoknak, így az álmatlanság diagnózisa a beteg egyéni szükségletén alapszik. Az álmatlanság osztályozható, mint elsődleges álmatlanság, ami régóta fennálló állapot, és alig vagy egyáltalán nincs kapcsolatban a stresszhatással vagy valamilyen eseménnyel, illetve másodlagos álmatlanság, amit fájdalom, szorongás, gyógyszer, depresszió vagy nagymértékű stressz okoz.

Kezelés

A kezelés az álmatlanság okától és súlyosságától függ. Idősebb emberek esetén az alvási szokások kornak megfelelő változásait általában nem szükséges kezelni, mert ezek normálisak. Mivel a teljes alvásidő a korral valószínűleg csökken, ezért idősebb emberek megfelelőnek találhatják a későn fekvést és korán kelést. Az álmatlanságban szenvedő embereknek jótékony hatású lehet, ha a lefekvés előtti órában csendes ellazult állapotba helyezkednek hálószobai légkört teremtve, ami jól bevezeti az alvást. Gyenge fény, csend és kellemes szobahőmérséklet szükséges.

Ha érzelmi megterhelés okozza az álmatlanságot, akkor hatékonyabb a megterhelés megszüntetésére törekedni, mint gyógyszeres kezelést kezdeni. Amikor az álmatlanság depresszióval társul, akkor azt az orvosnak ki kell vizsgálnia és kezelnie. Néhány antidepresszáns gyógyszer javíthatja az alvást nyugtató hatása miatt.

Ha az álmatlanság befolyásolja az egyén mindennapi tevékenységét és egészségérzetét, akkor hatékonyak lehetnek az időszakosan szedett gyógyszerek (nyugtatók, altatók).


Forrás - MSD Orvosi kézikönyv a családban    Merck