Ájulás

Az ájulás az agy elégtelen oxigén- és tápanyagellátásának tünete. Az ájulást legtöbbször a vérellátás vagy a vérnyomás csökkenése idézi elő. A véráramlás csökkenéséért viszont számos tényező lehet felelős. Ájulást okozhat például szívritmuszavar, a hirtelen fellépő szapora szívverés, de lehet az ájulás oka gyors, rendetlen szívverés is.

Okozhat továbbá ájulást a halmozottan fellépő kamrai korai ütés – ez főként idősebb betegek esetében jellemző – és a vezetési blokk miatti lelassúlt szívverés is. Sokszor a szívritmuszavar fekvő testhelyzetben nem okoz keringésmegingást, csak akkor, ha a beteg felkel és tevékenykedik. Ilyenkor a megnőtt oxigénigényt a beteg szív képtelen kielégíteni és ezért következik be az ájulás. Ezt nevezzük terhelés hatására jelentkező ájulásnak, latinul effort szinkópénak.

Gyakran a beteg a munkavégzést követően ájul el. Ennek az oka, hogy a terhelés alatt a szív csak nehezen képes biztosítani a megfelelő vérnyomást, és a terhelés megszűnésekor a szívverés percenkénti száma leesik, de az izmok erei még tágult állapotban vannak a munkavégzés következtében megnövekedett vérellátási igény, s a keletkezett anyagcseretermékek kellő mértékű elszállításának igénye következtében. Az erek tágult állapota, valamint a szívverés csökkenése együtt a vérnyomás gyors esését idézi elő, ami szintén ájuláshoz vezet. Ezért aztán erőteljes fizikai megterhelés, például futás után nem szabad hirtelen leállni, egy lassú, levezető sétát ajánlott tenni.

Az erekben keringő vérmennyiség csökkenhet nagyfokú izzadás következtében, vagy vérvesztés kapcsán. Az ájulást okozó vérellátás csökkenést előidézheti hasmenés, vagy akár nagy mennyiségű vizeletürítés is. Szintén ájuláshoz vezethet – a perctérfogat csökkenése révén – a kóros szívritmuson kívül a szívizom károsodása, de szívbillentyű-betegség, illetve a tüdőembólia is. Az erek kitágulása révén a meleg, vagy egy fertőzés okozta sokk is előidézheti az ájulást.

A pitvarból kiinduló szívritmuszavar okozta ájulás gyorsan következik be és gyorsan meg is szűnhet. Néha a beteg az ájulás előtt közvetlenül heves szívdobogást, szívdobbanást érez. A kamrai tachycardia okozta eszméletvesztés lehet tartósabbis, a ritmuszavar a keringés összeomlásához is vezethet. Hirtelen felálláskor is felléphet ájulás. Ilyenkor a rendszertelen vérnyomás miatt, a felálláskor hirtelen leeső vérnyomás idézi elő az agyi keringészavart, illetve az ájulást. Ez lehet a vérnyomásközpont keringészavarának a következménye, vagy vérnyomáscsökkentő gyógyszer hatása is.

Az olyan ájulás, ami viszonylag lassan következik be, és olyan figyelmeztető jelek előzik meg, mint az émelygés, rossz közérzet, verejtékezés, gyors légzés, a vér kémiai összetételében bekövetkezett változások okaként lép fel. Ilyen változás lehet a vércukorszint esése vagy a hiperventilláció – igen szapora légzés – következtében fellépő csökkent vérszéndioxidszint.

A hisztériás ájulás nem valódi és nem tévsztendő össze a valós tünetek miatt bekövetkező ájulással. Ilyenkor a beteg csak látszólag veszti el az eszméletét, arcbőre nem válik kifejezetten sápadttá, s vérnyomása, pulzusa is változatlan marad, nem is izzad.

Aki gyakran elájul, arra környezete jobban figyel és igyekszik olyan feladatokkal megbízni, ami nem annyira megerőltető, hogy kímélje társát. Az ájulással a betegnek tudat alatt pont ez a célja, hogy mindenki felé jelezze magatehetetlenségét, erőtlenségét és kiszolgáltatottságát. Az ájulás minden esetben menekülés a feladatok vagy döntéshelyzetek elől. Mindenféle követelésnek és elvárásnak ellenállva. Egy újabb módja annak, hogy a túlzott környezeti elvárásokkal szemben ellenálljunk.

Az ájulás lelki okai: kiszolgáltatottság-érzés, cselekvőképtelen állapot, felelősség elöli menekvés, adott szituáció elkerülésének szándéka, túlzott követelmények.

Az alélt állapot megóvja a beteget attól, hogy képességének és szándékának nem megfelelő feladattal bízzák meg. Az önbecsülés súlyosan sérült a problémahelyzetet ájulással „megoldó” embereknél.

Amit tenni kell ájulás ellen

  • Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
  • Fogadjuk el, hogy mindannyian más teljesítőképességgel bírunk.
  • Próbáljuk kedvtelésből elvégezni plusz feladatainkat.
  • A környezetből kapott dicséretek és elismerések sokat javítanak önbecsülésünkön.