Bőrünk nemcsak elhatárolja, hanem össze is köti belső szerveinket a külvilággal és tükrözi szervezetünk és pszichénk állapotát. Emiatt gyakran találkozunk a bőrön olyan elváltozásokkal, melyek nem önálló betegségek, hanem lelkünk és belső szerveink elváltozásainak bőrön megjelenő tünetei. Ezek az úgynevezett dermadromok. Vészcsengő szerepük lehet, ezért érdemes odafigyelnünk rájuk.

A cukorbetegség egy összetett tünetegyüttes, szénhidrát- és zsír-anyagcserezavarral, keringési, ér- és idegrendszeri rendellenességekkel, immunológiai elváltozásokkal. Öröklött formáját kivéve jórészt pszichoszomatikus betegség, azaz kiváltásában szerepet játszanak a stressz, indulatok, feszültség, szorongás. Nem véletlen a mondás: „felment a cukrom", mikor idegesek vagyunk. Keletkezését megelőzhetik bizonyos elváltozások a bőrön, illetve a már manifeszt, kialakult betegség alatt körülbelül 30 százalékban észlelünk többnyire nem specifikus bőrjelenségeket. Ezeket a következőképpen csoportosíthatjuk:

1. Magas vércukorszint hatására fokozódik a vizeletürítés, emiatt kiszárad a betegek szája és bőre. Ez utóbbi kínzó viszketéssel jár. Ehhez társulhat a csökkent verejtékezés, mely különösen feltűnő a combon.

2. A cukorbetegek fokozottan hajlamosak a fertőzésekre. Ennek oka összetett: a cukortartalmú testnedvek jó táptalajt jelentenek a kórokozó baktériumoknak, gombáknak, s ráadásul csökkent a védekezőrendszer működése is. (A fiatalkori I. típusú cukorbetegség pedig eleve öröklött immunregulációs zavar következménye.) Felhívhatják a figyelmet, ha valakin gyakran és akár testszerte ismétlődik az ótvar, mely gennykeltő baktériumok okozta nedvedző, viszkető elváltozás, vagy az orbánc, mely a nyirokutakon terjed, lázzal, pírral, duzzanattal járó fertőzés, mely súlyosabb, hólyagos, sebes bevérzésekkel tarkított formában zajlik. Jellemző a makacsul ismétlődő szőrtüszőgyulladás, furunkulózis, és a hónalji verejtékmirigyek gyulladása.

Apró sérülésekből - elég, ha az olló megszalad - gyorsan terjedő gennyes körömágygyulladás alakul ki. Még feltűnőbbek a makacs gombás fertőzések, különösen a hajlatokban és a nyálkahártyákon (száj, hüvely stb.).

3. A szénhidrát-anyagcserezavarral együttjáró zsíranyagcsere-problémákra utalhat a belső szemzugban keletkező sárga, lapos csomós elváltozás.

4. A kisérkeringés zavarában észlelhetők minden harmadik cukorbetegen a sípcsont felett, ritkábban az alkaron, combon különböző nagyságú kerek, kezdetben vöröses, majd halványbarna, sorvadt foltok.

Főleg fiatal betegeken látható az arc, ritkábban a kéz-, lábfej bőrének vörös elszíneződése, az úgynevezett rubeózis, mely a csökkent hajszálértónus és értágulatok eredménye. A cukorbetegek 1-3 százalékában már évekkel a szénhidrát-anyagcserezavar kialakulása előtt megjelenhet, főleg a lábszáron egy, a közepén sárgásan áttűnő, sorvadt, szélén lividvörös, kissé kiemelkedő szegélyű folt. Ritkán kifekélyesedik, s ilyenkor nagyon nehezen gyógyul (necrobiosis lipoidica). A nagyobb erekben gyakori az érszűkület, így az értériás fekély és főleg a lábujjakon az üszkösödés.

5. Az idegrendszer, az idegek érintettségének következtében a kézen, lábon bizsergés vagy érzéskiesés (nincs fájdalomérzés) keletkezhet. A lúdtalp és a nagylábujj gacsos állása miatt a talpra nagy nyomás nehezedik, és a beidegzési zavarral együtt kialakul a mélybe törő, fájdalmatlan fekély. Az ideggyulladás és a kisérkeringési zavar együtt idézi elő a gyakran panaszolt, úgynevezett égő láb tünetegyüttest.

6. Egyéb, összetett hátterű jelenségek, például a köldök körül, lapockák felett és a lábujjak háti oldalán a piheszőrzet megerősödése; ritka, de cukorbetegségre kifejezetten jellemző, hogy elsősorban a lábon, alsó végtagon gyulladás nélkül víztiszta, nagy hólyagok alakulnak ki, esetleg enyhe égő érzés kíséretében.

A betegség 1-7 százalékban fordul elő a bőr körülírt helyein mutatkozó festékhiány, a vitiligó. (Átlagos populációban a gyakorisága 0,2-1 százalék.) Nehezen beállítható, és hosszú ideje fennálló szív- és érrendszeri rendellenességekkel társuló cukorbetegségben látható az úgynevezett ballonember-betegség, melyben a bőr megvastagodik, vizenyősen „felfújttá" válik. Az alapbetegség szövődményének tekinthető. Nemcsak maga a betegség, hanem a kezelése is járhat bőrtünetekkel, mint például csalánkiütéssel, ajak- és szemhéjduzzanattal, egész testen kialakuló viszkető pírral. Egyes szájon át szedhető, cukorbetegség kezelésében alkalmazott gyógyszerek fényérzékenységet okozhatnak, azaz napfény, szoláriumozás hatására bőrgyulladást válthatnak ki.

Azt hiszem, a felsoroltak után a legjobb, amit tehetünk, ha nem hagyjuk „felmenni a cukrunkat", törekedjünk a lelki egyensúlyunk megőrzésére.


Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld