A cukorbetegség nem újkeletű betegség, bár a modern életforma és táplálkozási szokások mellett mind gyakoribbá válik. Az ókori gazdag, jómódú családokban is meglehetősen gyakran fordult elő ez az egész szervezetet apránként felemésztő baj. A nagy környezeti csapások, háborúk idején, amikor alig volt mit enni, sokkal ritkábban fordult elő. Ez is azt bizonyítja, hogy a teljes jólét is kárunkra válhat, ha nem tudunk azzal megfelelően bánni.

A diabetes szót az ókori orvosok vezették be, két szóösszetételből áll: a görög "diabainein"-ből (átszaladni, átjutni) és a latin "mellitus"-ból (mézzel ízesített). Eredetileg azt gondolták, a betegség abból adódik, hogy a szájon át bekerülő cukor a szervezeten átszalad, és a vizelettel teljesen kiválasztódik, miközben azt mézédessé teszi. Az akkori kórmegállapítás egyetlen lehetősége ugyanis a vizelet megkóstolása volt csak. Ez az elképzelés csak mintegy száz évvel ezelőtt dőlt meg, amikor kiderült végre, hogy a cukorbetegségnek mi(k) az oka(i). Természetesen még most is számtalan tisztázatlan kérdés van, főleg a kezelés és a szövődmények kivédése terén, mégis rengeteg dolog tisztázódott az elmúlt évtizedek során.

A legnagyobb terápiás áttörést Banting és Best 1921-es kutatásai eredményezték, melynek során sikerült izolálni az inzulint, s azt elkezdhették a kezelés során is alkalmazni.

A CUKORANYAGCSERE

Az emésztőrendszerből felszívódott szénhidrátok a szervezet legfontosabb és legkönynyebben, leggyorsabban hozzáférhető energiaszolgáltatói. Különösen sok használódik el az izmok működése során. Miután a táplálékból a bélben az enzimek hatására egyszerűbb szénhidrátok keletkeznek, azok a bélbolyhokon keresztül felszívódnak, és a vérrel a májhoz jutnak. Itt egy jó részük elraktározható keményítővé, glikogénné alakul át. Ha
a vércukorszint lecsökken és nincs egy ideig kívülről még utánpótlás, a máj és izom glikogénraktárai visszaalakulnak szőlőcukorrá, s így fedezik a szükséges tüzelőanyagot. Az elfogyasztott cukroknak azonban csak egy része lesz keményítő, a másik részük zsírrá alakul. Ezért hízlal a túlzott szénhidrátfogyasztás.

A normális vércukorszint 3­5 mmol/l közt változik, persze étkezést követően (akár 10 perc múlva már) felemelkedhet 7 mmol/l-re is, ám ez az érték jó hasnyálmirigy- (pancreas) működés esetében 2-3 óra múltán visszatér a normális szintre. A vércukorszint fő szabályozószervei tehát a hasnyálmirigy és a máj. Az utóbbi a szőlőcukor és a keményítő egymásba alakulását irányítja, míg a pancreas két fontos cukoranyagcserét befolyásoló hormont termel:

A glukagon: más hormonokkal (pajzsmirigy-, mellékvese- és agyalapimirigy-hormonok) együtt a vércukorszint emelését idézi elő, ill. az egyes étkezések közötti stabil cukorszintről gondoskodik.

Az inzulin: elősegíti a cukor sejtekbe történő bejutását és ott zsírrá vagy keményítővé alakulását, illetve azonnali elégetését. Amennyiben kevés a hasnyálmirigy által termelt inzulin, a cukor nem tud bejutni a sejtekbe, hanem bentmarad a vérben, s ettől megnő a vércukorszint, a sejtek viszont éheznek. A szervezet számtalan módon próbálja a zavart rendezni, ezek egyike, hogy a vesén keresztül történő cukorkiválasztást fokozza (ez kb. 8-9 mmol/l-es vércukorszintnél következik be). Figyelmeztető jelként ilyenkor gyakoribbá válik a vizeletürítés és nagyfokú szomjúság, később erőteljes fogyás indul el.

Ha a vércukorszint tartósan magas marad, akkor a szervezetben sokféle funkcionális, majd strukturális eltérés alakul ki. A májban és az izmokban található fehérjék lebomlanak, hogy a felszabaduló aminosavakból cukor keletkezhessen (a zsírszövet sajnos nem képes újra cukorrá visszaalakulni). Emiatt az izomerő csökken, a testsúly erősen esik, nagyfokú erőtlenség, gyengeség alakul ki. A zsírokból is megpróbál a szervezet energiát meríteni, tehát lebontja őket zsírsavakra és ketontestekre, amelyek nagyobb mennyiségű jelenlét esetén azonban a szervezet sav-bázis egyensúlyát erősen savi irányba tolják. A vizeletből kimutatható aceton (a ketontestek vizelettel kiválasztódó formája) már súlyos cukorbetegség jele.

MILYEN TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGEK VANNAK?

Fiatalkori vagy I-es típusú diabéteszben nem, vagy csak nagyon kevés inzulin termelődik. Ilyenkor feltehetően fertőzés vagy autoimmun megbetegedés következtében elpusztulnak az inzulintermelő hasnyálmirigysejtek. A genetikai eredet és a helytelen táplálkozás nem tartozik a leggyakoribb kiváltó okok közé. Előfordul hat az is, hogy valamilyen védőoltás hatására indul be az az immunfolyamat, amely a pancreas sejtjeinek pusztulását idézi elő. Ez a fajta cukorbetegség az esetek 20%-ában fordul elő, leggyakrabban gyermekkorban, csak ritkábban 35 éves kor után jelentkezik. Ez a kórforma sokkal gyorsabban idéz elő tüneteket, sokkal kiszámíthatatlanabb a lefolyása, nehezebben beállítható a vércukorszint, könnyebben tud kialakulni diabéteszes kóma stb. Ilyenkor természetesen az élet hátralevő részében mindig inzulinpótlásra szorul a beteg. Ez természetesen nagyon megterhelő, pszichikailag sokszor komoly gondot okoz, s az idegen eredetű inzulinfehérje állandó bejuttatása miatt sokkal hamarabb jelentkeznek komoly szövődmények (allergia, érkárosodás...).

Felnőttkori vagy II-es típusú diabéteszben ugyan termelődik még inzulin, sőt eleinte több, mint amennyi szokott, csak annak szintje az aktuális helyzetben már nem kielégítő. Mivel a diabéteszesek mintegy 80%-a ebbe a csoportba tartozik, a cukorbetegek többségének helyzete sokkal kecsegtetőbb, mint azt legtöbben gondolják. Kialakulása 40-65 év körül a leggyakoribb, alattomosan, lassan fejlődik ki. A genetikai hajlam és a helytelen életmód tartoznak a fő kiváltó okok közé, de komolyabb stressz, hasnyálmirigy-gyulladás, egyes gyógyszerek (hormonok) szedése is állhat a háttérben. Leggyakoribb okozó mégis az elhízás: ilyenkor ugyanis a megnövekedett testfelülethez képest relatíve kevés a hasnyálmirigy által megtermelhető maximális inzulinadag is, másrészt pedig a nagymennyiségű zsírszövet felhalmozódása miatt a sejteken található inzulinmegkötésért felelős receptorok száma csökken. Tehát hiába is termel több inzulint a pancreas, vagy viszünk be akár pluszban inzulint, nem lesz, amihez kötődjön, vagyis nem tudja rendesen kifejteni a hatását. Egy idő után a folyamatosan kompenzáló, túlerőltetett hasnyálmirigy kimerül, s ekkor már megjelennek a cukorbetegség tünetei. Ez a fajta diabétesz sokkal enyhébb lefolyású, "jobb indulatú", az acetonémia, kóma előfordulási gyakorisága sokkal ritkább. Mivel azonban a feltűnőbb tünetek csak jóval később jelennek meg, addigra már sok maradandó károsodást is előidéző szövődmény keletkezik. Ezenkívül maga az alapbetegség, az elhízás önmagában is komoly károkat okoz: a hasnyálmirigyen kívül túlterheli a szívet, rontja a keringést, az ízületek állapotát stb.

Ilyen esetben lehet, hogy a testsúly tartós rendezése, a diéta, a rendszeres torna, esetleg a vércukorcsökkentő tabletták szedése is elég lehet a vércukorszint normalizálására. Később, amikor viszont már az inzulintermelő sejtek teljesen kimerültek, inzulinpótlásra kerülhet sor. Míg az I-es típusnál nincs, ennél a csoportnál tehát van még egy ideig esély arra, hogy esetleg megússza a beteg injekciózás nélkül is. Ugyanis a testzsírszint csökkenésével újra emelkedik az inzulinmegkötő receptorok száma, vagyis a kevesebb inzulin is hatékonyabb lesz, a rendszeres mozgás során pedig fokozódik a vérből történő cukor elégetése, sőt javul az inzulin receptorokhoz kötődésének mértéke is.

A legújabb vizsgálatok eredményei alapján sok esetben a szövődények javát nem is a kis fokban megemelkedett vércukorszint, hanem a tartósan magas inzulinszint okozza. II-es típusú diabétesznél eleinte a szokásosnál jóval magasabb az inzulintermelés, de az is előfordulhat, hogy a kezelés során kívülről juttatunk be túl sok idegen inzulint. Ez utóbbira legtöbbször a rossz diéta és a helytelen életvitel miatt kerülhet sor. Ha mindehhez hozzávesszük még a mesterségesen előállított, szervezet számára idegen fehérje, az injekciós inzulin kiváltotta szövődményeket is, érthető, miért célszerű elkerülni ­ az ésszerűség határain belül ­ a mesterséges utánpótlást.

KIEGÉSZÍTŐ KEZELÉSI MÓDOK

1. Diéta

Ma már túlhaladott az a szemlélet, miszerint elegendő a szénhidrátok bevitelének megszorítása. Sőt az is kiderült, hogy ha valaki a cukorfogyasztást ugyan megszorítja, de a "hiány" pótlásául több fehérjét (elsősorban húst) és zsírt fogyaszt, hosszú távon nézve legalább akkora hibát követ el, mintha változatlan mennyiségű édességet fogyasztott volna. Ezért a diéta nem szorítkozhat ma már kizárólag a szénhidrátbevitel korlátozására, sokkal inkább egy jól megválogatott, több élvezetet is nyújtó teljes értékű táplálkozást kell érteni alatta.

• Többször keveset tanácsos enni, mert ez egyenletesebb vércukorszintet és a szervezet számára kisebb megterhelést eredményez.
• Mindennap fogyasszon friss zöldséget, gyümölcsöt és salátákat.
• Lehetőleg csak teljes kiőrlésű, hántolatlan gabonából készült lisztet használjon, és ilyen pékárut fogyasszon.
• Gondoskodjon a kielégítő rost- és ballasztanyag-bevitelről is, hiszen azok képesek megkötni, és magukkal vinni a felesleges szénhidrátot, zsírt és fehérjerészeket. Ezenkívül elhúzódóbbá teszik a cukorfelszívódást.
• Az állati zsiradékokkal bánjunk takarékosan. Kerülje a magas telített zsírsavtartalmú és hevített zsiradékokat, olajokat és margarinokat. Inkább többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó és hidegen sajtolt olajokkal, margarinokkal főzzön. Ezzel is csökkentheti az érelmeszesedési hajlamot.
• Ne vigye túlzásba a fehérjefogyasztást sem.
• A túl sok fehérje (hús) "szennyezi" a sejt közötti állományt, gyorsítja az érlemeszesedést és rontja az alapanyagcserét. Legfeljebb hetente 2-3-szor kerüljön terítékre húsféle: ilyenkor is elsősorban a halat és a sovány baromfihúst javasoljuk. A szükséges aminosavakhoz bőséggel hozzájuthatunk a gabonákból, hüvelyesekből, zöldségekből és olajos magvakból.
• Az édesítőszerek mértéktelen fogyasztása sem kívánatos, ugyanis tartósan nagy mennyiségben alkalmazva csökkenthetik a sejtek inzulinérzékenységét, és inzulinallergiát is kiválthatnak.
• Mindent rágjon meg alaposan és lehetőleg lassan egyen. Ezzel nemcsak az emésztést könnyíti meg, hanem laktatóbbá válik az étel és a vércukor-szabályozás is könnyebb, hiszen már a nyálban található cukorbontó enzimek megkezdhetik a keményítő lebontását.
• Fogyasszon mindennap elegendő mennyiségű folyadékot, mert segíti a felesleges és káros anyagok kiürülését, alaposan átmossa a szöveteket és a vesét, sőt javítja a keringést is. Legalkalmasabbak az ásványvizek, gyógyvizek és a cukrozatlan gyógyteák, ill. a frissen préselt, hígított gyümölcslevek.

2. Vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok

• Egyes vitaminok és ásványi anyagok megkönnyíthetik a normális vércukorszint beállítását, mások a szövődmények kialakulását hátráltatják, vagy azok tüneteit enyhítik:
• A beállítást segítik: króm (100-200 mikrogramm/nap), E-vitamin (400 E), magnézium (300-600 mg), mangán, kálium, niacin, C-vitamin, B-vitaminok.
• Az idegrendszeri szövődmények megelőzésére és kezelésére: B1-, B6-, B12-vitamin, niacin, lecitin, alfa-liponsav, inozit, kolin.
• A retinakárosodás megelőzésére és kezelésére: cink (10-40 mg/nap), szelén (50 mikrogramm), magnézium (300-600 mg), A-, C- és E-vitamin.
• A diabéteszes sebgyógyulási zavarok kezelésére: cink (20-40 mg/nap), A- és C-vitamin (az utóbbiból 2x500-1000 mg/nap).

3. Fizikoterápia

• A mozgás:
  rendszeres mozgás a diéta és a reforméletmód mellett az egyik legfontosabb és elengedhetetlen alapterápia. Nemcsak azért, mert segít elégetni a felesleges kalóriát és rendezni a testsúlyt, hanem javítja a sejtek inzulinérzékenységét és csökkenti az inzulinrezisztenciát. Legkedvezőbb sportfajták: biciklizés, úszás, kocogás, séta, kerti munka, és még sok más, ha azok nem jelentenek hirtelen nagy megterhelést (tenisz, squash, hegymászás, távol- és magasugrás...), hanem inkább kitartást igényelnek. Ha fél óránál többet szeretne sportolni, tartson egy rövid szünetet közben, és egyen meg egy natúr joghurtot, egy almát vagy igyon egy csésze teát, esetleg egy pohár hígított gyümölcslevet. Az inzulin beadásakor és a tabletta bevételekor kalkulálja be okvetlen, hogy most valamivel kisebb adagra (kb. 20%-kal) lesz majd szükség.
• A masszázs:
  Legtöbbet a kötőszöveti és reflexmasszázstól várhatunk. Ezek az adott reflexzónákon keresztül javítják a hasnyálmirigy, az emésztőszervek, a vegetatívum és az immunrendszer működését. Természetesen a nyirokdrenázs is nagyon sokat segíthet, különösen a rossz vér- és nyirokkeringésű végtagokon kialakuló fekélyek megelőzésében és kezelésében. Időnként pedig nem árt egy alapos teljes testmaszszázst sem beiktatni, főleg, ha már idegsejt-károsodás is jelentkezett.
• A vízterápiák:
  hideg és meleg vizes váltott zuhany, fürdők és a szauna javítják a bőr vér- és nyirokkeringését, edzik az immunrendszert és ezzel megvédenek a banális fertőzésektől.
• A széna-, búzakorpa-, kamilla- és fűzfakéregfürdő enyhíti a bőr viszketését, a körömvirág-, cickafark- és levendulateából készült borogatás, pakolás és fürdő pedig gyorsítja a sebgyógyulást, illetve csökkenti a gyulladást.

4. Gyógynövények

Egyes gyógynövények inzulinszerűen ható anyagaiknak (glukokininek, galegin, sulfonil-nitrogén) köszönhetően többé-kevésbé csökkenthetik a vércukorszintet.

Minden keserűanyag serkenti a hasnyálmirigy működését, ezért elsősorban a kesernyésebb aromájú gyógyteákat javasoljuk fogyasztásra: articsóka, ezerjófű, gyermekláncfű, körömvirág, de nagyon jó hatású lehet még a: fehér babhéj, kukoricabajusz, babhéj, kecskerutafű, máriatövismag is .

Az immunrendszer erősítésére a legyezőfüvet, sédkenderfüvet, izlandi zuzmót és bíbor kasvirágot, a vegetatív idegrendszer támogatására pedig az orbáncfüvet, a citromfüvet és a levendulát tanácsoljuk.

A felsoroltakat fogyaszthatja kúraszerűen (4-6 hétig) önállóan vagy tetszés szerint ­ esetleg szakember tanácsát kérve ­ készíthet belőlük keveréket is. 2-3 hét szünet után váltson keveréket.

Természetesen a gyógyteák önmagukban nem alkalmasak a cukorbetegség kezelésére, nem pótolhatják sem a tablettát, sem az inzulint! Viszont jó támogatói lehetnek a szokásos kezeléseknek, segíthetnek csökkenteni a gyógyszerek adagját és késleltethetik az esetleges szövődményeket.

5. Véroxigenizálás

A haematogén-oxidációs terápia (a vér oxigénnel történő dúsítása és UV fénnyel történő kezelése) és az ózonterápia csak az ilyen kezelésekre berendezett intézetekben vehető igénybe. Mindkét módszer alkalmas a szövetek anyagcseréjének, vérellátásának javítására és segíthet a vércukorszint beállításában, ill. a szövődmények (elsősorban a fekélyek és gangrénák) kezelésében. Általában heti 2-3 kezelés lehet szükséges legalább 4-6 héten keresztül, majd fenntartó terápiaként havi 1-szer érdemes lehet megismételni a kezelést az érszövődmények kiküszöbölésére.

MELYEK A LEGFONTOSABB RIZIKÓFAKTOROK?

Elsősorban a II-es típusú diabétesznél szokás rizikófaktorokról beszélni. Az alábbiak közül minél több jelen van egyszerre, annál nagyobb a kialakulás esélye is:

• cukorbeteg a családban
• elhízás
• magas vérnyomás és zsíranyagcsere-zavarok
• emésztési zavarok ­ főleg a hasnyálmirigy, a patkóbél és az epehólyag betegségeinél
• mozgáshiány
• tartós stressz
• rendszeres és tartós szteroidszedés, de a bétablokkoló vérnyomáscsökkentők és a húgyhajtók is rontják a cukoranyagcserét.

A BÖJTKÚRA HATÁSA A CUKORBETEGSÉGRE

• Böjtkúrát cukorbetegség esetén csak szigorú orvosi felügyelet mellett javasolunk végezni!
• Az inzulint igénylők kizárólag a módszerben jártas intézetben tartózkodás során végezhetnek léböjtöt. A kúra során naponta legalább 3-szor kötelező ellenőrizni a vércukrot.
• A tablettát szedők csak az őket kontrolláló ­ egyébként böjttel is foglalkozó ­ orvos javaslatának megfelelő adagban vegyék be a szokásos készítményt. Nagy valószínűséggel már az első napokban jelentősen lecsökkenthető vagy elhagyható lesz majd a tabletta, ellenkező esetben gyakoribb hipoglikémiás (alacsony vércukorszinttel járó) rosszullétekre lehet számítani.
• Rendszeres böjtöt elsősorban az anyagcsere-betegségben szenvedő, elhízott cukorbetegeknek célszerű végezni. Náluk a kúra során csökkenhet vagy megszűnhet az inzulinrezisztencia (csökkent inzulinérzékenység), rendeződhet a testsúly, javulhat az általános anyagcsere-állapot, sőt akár teljesen rendeződhet is a vércukorszint. Sokaknál a kúra után elhagyható a tabletta, esetleg csökkenthető az inzulinadag vagy tablettás kezelésre cserélhető az injekció.

FONTOS!

• A lassan felszívódó, összetett cukrok (hántolatlan gabonákból, zöldségekből, gyümölcsökből) sokkal kevésbé terhelik a hasnyálmirigyet, és egyenletesebb vércukorszintet garantálnak, mint a finomított, egyszerű cukrok.
• Elhízás esetén okvetlenül meg kell szorítani a kalóriabevitelt is, nemcsak a cukrokat!
• Diétázni mindkét típusú cukorbetegség esetén életfontosságú.

VÉRCUKORCSÖKKENTŐ SHII-TAKE-GOMBA

• Talán a gomba legfontosabb hatóanyaga a lentinan, mely fokozza az inzulintermelést, és ezáltal csökkenti a vércukrot. Továbbá elősegíti az interferontermelést is, így serkenti az immunrendszert, továbbá a daganatsejtek eltávolítását. A lentinan azonban segít a stressz okozta kimerültség rendezésében is.
• Egy amerikai kutatás során sikerült egyértelműen igazolni, hogy a shii-take egy eritadenin nevű alkotójának köszönhetően csökkenti a káros LDH-koleszterint, ugyanakkor emeli az érvédő HDL-koleszterin szintjét. Ezért jó a cukorbetegeknél az érszövődmények mérséklésére is.

Forrás - Ideál - Reforméletmód magazin    Celsus Kft.