Visszértágulatról akkor beszélünk, ha a lábszár vagy a comb felszínes visszerei kanyargósan, zsákszerűen kidudorodnak, és a bőrön áttetszik kékeslila színük. A zsákokból nyomással a vér kiüríthető.

Visszértágulatra utalnak azok a kisebb átmérőjű, gyakrabban nőknél a térdhajlatban vagy afelett látható kis átmérőjű, gyökérszerű, lila vérrel telt fonatok is. Amíg az előbb említett formának komoly következményei lehetnek, addig az utóbbiaknak inkább csak kozmetikai jelentőségük van.

A visszértágulat oka valószínűleg az érfal körüli kötőszövet örökletes gyengesége. Visszértágulat kialakulására hajlamosító tényező az állófoglalkozás, de például szívbetegség vagy a lábfej statikai hibája miatt kialakuló állandó vizesedés (ödéma) is a vénás keringés károsodásához vezethet. Nőkön azért gyakoribb, mint férfiakon, mert a terhesség is kedvez létrejöttének. A terhesség vége felé az óriásra nőtt méh nyomja a kismedence hátsó falán futó nagyereket, gátolja a vértovábbítást a szívbe és fokozza a nyomást a láb felületes visszereiben.

A visszértágulat kezdetben nem okoz panaszt, de idővel nehézségérzet, korai fáradékonyság, fájdalom és görcs kísérheti. Előfordulhat az is, hogy az elvékonyodott falú visszér megreped, és a bőr alatt hatalmas vérömleny keletkezik. Az ilyesmi - bármennyire ijesztőnek látszik - veszélytelen, mert borogatásra lassan felszívódik.

A tágult visszér, a varix nem csak kozmetikai hiba (noha a göcsörtös, kanyargós, lilán elszíneződött visszér nem esztétikus látvány), hanem könnyebb-súlyosabb következményei is lehetnek. A tágult felszíni visszerekben vérrög képződhet és könnyen gyulladás, tromboflebitisz keletkezhet. A felszínesen futó, vérrög által elzárt visszeret kötegként tapintani is lehet.

A tágult visszér lefutása mentén, a gyulladás helyén bőrpír, duzzanat és fájdalom keletkezik. Ha ilyenkor orvoshoz fordul a beteg, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, nyugtató hűtő borogatások és pihentetés hatására a gyulladás megszűnik. A vérrög a mélyvénás rendszert is elzárhatja. Ennek legsúlyosabb következménye, ha a keletkezett vérrög elszabadul és a tüdőartériákban elakadva embóliát okoz. Így érthető, hogy a visszértágulat megelőzése és kezelése nem elsősorban kozmetikai feladat.

Az alsó végtagi visszeresség legkellemetlenebb szövődménye a lábszárfekély (ulcus cruris), a kis bőrsérülés helyén keletkező nehezen gyógyuló seb. Gondos orvosi kezelésre ez is begyógyul, de kínos gonddal kell ügyelnünk arra, nehogy a legkisebb karcolás érje, mert kiújul.

A bőrgombásodást és az ekcémát kell még szövődményként említeni. Megfelelő kenőcsök hatására ezek is meggyógyulnak.

A visszértágulat kezelése sebészi. Lényege, hogy a tágult visszeret kiiktatják a keringésből. Hiányát a beteg nem érzi meg, hiszen a felszínes erek hálózatosak, és a hálózat egy-egy ágának kiiktatása nem gátolja a keringést. A műtét után a beteg panaszmentessé válik. Megeshet azonban, hogy később egy másik ér dudorodik ki és okoz panaszt. Oktalan dolog ilyenkor a sebész orvost azzal vádolni, hogy rosszul végezte a műtétet, hiszen a kiújulásról nem tehet. Célszerű, ha a visszértágulatra hajlamos ember műtét után 1/2-1 évenként megmutatja lábát az orvosnak, mert az ilyen láb állandó gondozásra szorul.

Az álló foglalkozásúak helyesen teszik, ha napközben néhányszor lábujjhegyre állva tornásztatják lábukat, ha rendszeresen sportolnak, úsznak, és mérsékelt tágulat jelentkezése esetén gumipólyával vagy harisnyával enyhe nyomás alatt tartják a visszeret. Látható visszértágulat nélkül is sor kerülhet mélyvénás-trombózisra, amire a végtag fájdalmas megduzzadása esetén kell gondolni. A mélyvénás-trombózisban szenvedő beteg kórházba való, ahol alvadásgátló heparinnal a vérrög növekedését gátolják, és ezáltal kivédik az esetleg végzetes kimenetelű tüdőembóliát.

Gyógyszer a családban 2004

Forrás - informed.hu