Akár tagadjuk, akár nem, az ember alapvetően nem tud, és talán nem is akar elszakadni attól az állatvilágtól, ahonnan maga is származik. Ha ezt a természetes kapcsolatot helyreállítjuk, minden esély megvan arra, hogy kibillent lelki békénk ismét egyensúlyba kerüljön. Szakavatott tudósoknak is az a véleménye, hogy az ember és az állat elválaszthatatlan társak. Ezt vallja igen sok neves orvos is, akik már belátták, hogy a különböző betegségek kezelésének sikere jelentősen függ a beteg lelki egyensúlyától. S mint ahogy amerikai és nyugat-európai kísérletek sora bizonyítja: ebben óriási szerepük lehet négylábú kedvenceinknek.


Az állatterápia Magyarországon is elterjedőben van. Az ELTE BTK Pszichológiai Intézet munkatársai egy vidéki kórház pszichiátriáján - ahol depressziós betegeket kezeltek - terápiás céllal helyeztek el egy akváriumot. A szakirodalmi adatok alapján a depressziós tünetek előfordulása a magyar lakosság körében igen gyakori, nőknél 18-34 százalék, férfiaknál 10-19 százalék. A vizsgálatban részt vevő betegek 69,2 százaléka számolt be az akvárium pozitív hatásáról. A legtöbben az akvárium hangulatjavító, vidámság- és szabadságérzetet keltő hatásáról bizonyosodtak meg. Az akvárium jelenléte az ápoló személyzetre is jótékony hatást gyakorolt.


Az állatterápiát, mint módszert B. Levinson amerikai pszichológus dolgozta ki az 1960-as években, először érzelmileg zavart, illetve árva gyerekek gyógyítására, majd súlyos, gyógyíthatatlan betegek segítésére (enyhítette a depressziójukat), illetve idősekre, akiknél az egyedüllét és magány miatti szellemi és fizikai leépülést tudta gátolni az állatterápia segítségével. Az állatok közelsége, a hozzájuk való fordulás eltereli a beteg figyelmét saját magáról, bajairól. A rendszeres foglalkozás oldja a feszültséget, az idő gyorsabban, észrevétlenebbül telik, a foglalkozásokra való készülés, majd azok megbeszélése megindítja a kommunikációt az emberek között.


Megfigyelték, hogy azok az idős emberek, akiknek életét egy kis kedvenccel való törődés feladata édesíti meg, ritkábban betegszenek meg, gyorsabban kilábalnak a betegségekből és összességében tovább élnek, mint magányos társaik. Egyes krónikus betegségeknél, ahol egyéb oki terápia nem jöhet szóba a kiegyensúlyozott életmód részeként a társállat jelenléte lényegesen könnyebbé teszi a betegség kézbentartását. Kutatások igazolják, hogy az állatok révén sokak kerültek ki reménytelen depressziójukból. Műszeres vizsgálatok igazolják például, hogy ha az ember ölében doromboló macskát tart mintegy 20%-kal csökken az illető vérnyomása. Az állatok ösztönösen jó terapeuták. Tudományos vizsgálatok szerint elsősorban beteg gyerekeknek és idős embereknek jelent sokat az állatokkal való kapcsolattartás. Ezenfelül a betegségek megelőzésében is fontos szerepük lehet. Bebizonyosodott, hogy a kutyákból

és macskákból áradó kisugárzás megnyugtató. Amerikai kutatók megállapították, hogy egy kutyának még a megsimogatása is vérnyomáscsökkentő hatású, mérsékli a stresszt.


Meg kell különböztetni az állat-asszisztált aktivitást az állat-asszisztált terápiától. Az állat-asszisztált aktivitás (AAA) olyan tevékenység, amelyet szakemberek vagy laikusok állatok segítségével művelnek, és hangulatjavítási, terápiás, vagy nevelési haszonnal járva növelik a foglalkozásban résztvevők életminőségét.

Az állat-asszisztált terápia (AAT) olyan célorientált beavatkozás, melynek során egy, bizonyos kritériumokat teljesítő állat jelenléte, aktivitása (leggyakrabban kutya, macska, de lehet bármilyen szelíd emlős vagy akár hüllő is) a terápiás program része, és a páciensek fizikai, érzelmi, szociális, és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul, miközben a változásokat a személyzet dokumentálja. Az állatterápia során, egy szakmai protokoll szerint, a páciens a terápiás csapat segítségével alakít ki kapcsolatot a terápiás állattal (simogatás, etetés, sétáltatás stb.), ezzel segítve elő a terápiás folyamatot, amely az állat-ember kötődésen (human-animal bond) alapul. A vizsgálatok során a terápiában részt vevő páciensek állapotának változását kontrollcsoportokhoz, vagy saját, a terápia megkezdése előtti állapotukhoz viszonyítják.


Hazánkban az elsők között kezdte meg működését a Tetra Állatterápiás Csoport. Alapítói között szerepel pszichológus, orvos, állatorvos, kutyakiképző, gyógypedagógus, de a napi gyakorlati munkát még számos szakember, érdeklődő állattartó-állatbarát segíti. 1999-ben az elméleti háttér összeállításával kezdett foglalkozni a csoport, s alig egy év múlva elindította első terápiás programját, melyben krónikus szkizofrén betegek állapotát próbálták javítani kutyás terápia segítségével, - a már elemzett statisztikai adatok szerint jelentős sikerrel. Később foglalkoztak értelmi fogyatékos gyermekekkel - iskolai keretek között, bentlakásos otthonokban élő idősekkel, születési károsult mozgáskorlátozott és értelmi fogyatékos gyermekekkel is. A terápiás állatok munkába állítását komoly felkészülés előzi meg, két kiképző foglalkozik a terápiás foglalkozáson résztvevő állatok felkészítésével. Nem csak kutyák, macskák, kacagó gerlék, nyuszik, teknősök és még egy nagy aha csiga is részt vesz a Tetra Állatterápiás Csoport programjában.


A terápiás kutyáknak (állatoknak-macska, gerle, teknős) szociális, jó indulatú, egészséges példányoknak kell lenniük. Igazán eredményt az a kutya(állat) tud felmutatni, amelyik élvezi a foglalkozásokat, az emberekkel való közeli kontaktust. Nem minden alkalmazási helyre azonosak a követelmények, más a feladat egy idősek otthonában és más pl. egy fogyatékossággal élő gyermek mozgás koordináció fejlesztő foglalkozása során. Minden helyzet másfajta hozzáállást kíván, más kutya/macska felel meg az igényeknek.

Forás - foximaxi.gportal.hu