A lovasterápia ma még kevesek által ismert és hozzáférhető segítség, pedig érzelmi és pedagógiai előnyei nem elhanyagolhatóak, és a lovaglás komoly mozgásterápiát is jelent. A hippoterápia vagy a fejlesztő lovassport sokaknak jelentős életminőség-javulást hoz.

Már 1919-ben kipattant az ötlet

Forrás: ORIGOHazánkban a közvélemény előtt szinte ismeretlen fogalom az állatokkal segített terápia. Ez szomorú, hiszen a módszerben rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak annál, hogy csak a gyógyító, nevelő szakma képviselőinek szűk csoportja foglalkozzon a témával.
A sajtóban néha előkerül egy-egy adat arról, hogy mennyivel jobbak a házi kedvencet tartó gazdik életkilátásai, hiszen az állat jelenléte, ragaszkodása, szeretetigénye csökkenti a stresszt, így segíthet a pszichoszomatikus betegségek megelőzésében. Amióta megjelentek a kínálatban az ismeretterjesztő televíziós csatornák, egyszer-kétszer találkozhattunk a képernyőn az állatokkal végzett segítő tevékenységek bemutatásával: segítő kutyákkal, terápiás lovaglással, börtönlátogató macskákkal. Úgy gondolom, hogy ez nagyon kevés, főleg ahhoz képest, ami tőlünk nyugatra folyik.

Német és angol nyelvterületen ez a "tudomány" szinte mozgalommá vált. Gyerekek és felnőttek ezrei köszönhetik a segítő állatoknak és az állatokkal dolgozó önkénteseknek vagy szakképzett terapeutáknak, hogy életminőségük jó irányba változott.
A washingtoni Szent Elizabeth Kórházban már 1919-ben tervszerűen vontak be állatokat a mentálhigiénés programba. Az állatok azóta is folyamatosan segítik a gyógyító munkát ebben az intézményben. A XX. század elején a német dr. R. Pickenbach megjelentetett egy dolgozatot  A lovassport hatása az emberi szervezetre címmel. Ugyanebben az időszakban Angliában fölismerték, hogy a sérült emberek lovagoltatása nagy lehetőségeket rejt magában. Később Oxfordban tervezett lovasterápiás kezelést nyújtottak az első világháborúban megsérült veteránok számára. A lovasterápia mind német, mind angol nyelvterületen egyre nagyobb tudományos hátteret kapott, bár a század közepéig főleg mozgásterápiának tekintették, a terápiás lovaglás gyógypedagógiai szemlélete csak a hatvanas években kezdett tért hódítani.
A hatvanas években Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is megalakultak a helyi lovasterápiás szervezetek. Kirajzolódtak a lovasterápia különböző szakágai, szakkönyvek, folyóiratok jelentek meg ebben a témában. 1974 óta rendszeresen lovasterápiás konferenciákat, legközelebb 2003-ban, Magyarországon tartják ezt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó eseményt.


Miben segít a lovasterápia?

A lovasterápiát neurológiai betegségek, ortopédiai problémák, pszichés zavarok, érzelmi és mentális zavarok, érzékszervi fogyatékosságok esetén alkalmazzák. A lovasterápia a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használja fel gyógyításra, fejlesztésre. A lovasterápia több ágát különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen problémával érkezik a páciens és hogy milyen módon, milyen célkitűzéssel foglalkoznak vele.

Forrás: ORIGOA hippoterápia mozgásszervi rendellenességek, tartás és mozgási funkciók hibája esetén használatos terápiás eljárás. A gyógyító munkát hippoterápiás végzettségű gyógytornász vagy szomatopedagógus (mozgásszervi betegekkel foglalkozó gyógypedagógus) végezheti. A terápia során a ló lendületes lépésben halad, hosszú, vagy rövid száron. A gyógyító hatás abban rejlik, hogy a ló háromdimenziós mozgása nagyban hasonlít az emberi mozgáshoz, így olyan tartási és egyensúlyreakciókat vált ki a lovasból, amelyek egészséges járás esetén automatikusan kiváltódnak. A központi idegrendszer így megkapja azokat az ingereket, amelyek járáskor alakulnának ki. Az így keletkezett érzékleti és mozgásos hatások segítik a megfelelő izomtónus kialakulását, az egyenes testtartás és az optimális mozgásminták létrejöttét.

A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna fejlesztő, nevelő célzatú terápiás eljárás.
Lehet egyéni vagy csoportos foglalkozás lovasterapeuta végzettségű gyógypedagógus vagy pszichológus vezetésével. Értelmi fogyatékosoknak, tanulási és/vagy viselkedészavarral, kommunikációs illetve pszichés problémákkal küzdő gyerekeknek (és felnőtteknek) ajánlják.
A foglalkozás során a résztvevők megtanulnak lovagolni, voltizsálni (a ló hátán különböző gyakorlatokat végezni) is, de a terápiás célt mindig fontosabb, mint a sport maga. A ló mindhárom jármódját használják (lépés, ügetés, vágta), dolgozhatnak nyereggel, szőrén vagy voltizshevederrel. Voltizsálás során a paciensek tornagyakorlatokat sajátítanak el álló, illetve járó lovon. A terápia szerves része a ló gondozása, ápolása, ami komoly pedagógiai hatást vált ki, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét.

A parasport a sérült emberek sportja. A lovaglást különböző fogyatékossággal élő emberek is képesek jól elsajátítani. Nem ritka, hogy a terápiás folyamat során megtanult lovaglás lesz a beteg hobbija. A lovaglás a fogyatékosoknak is biztosítja a hasznos szabadidős tevékenységet, sportolási, versenyzési lehetőséget. Díjugratás, díjlovaglás, fogathajtás területén is jól szerepelhetnek fogyatékos versenyzők. A sportolókkal magasan képzett lovasedző foglalkozik.

forrás - origo.hu