A keletről érkező hódító magyarok igen magas gyógyító kultúrát hoztak magukkal a Kárpát-medencébe. Ismerték és alkalmazták például a koponyalékelést, de szinte minden egyéb bajra is tudtak gyógyírt.

Őseink számára teljesen természetes volt az a szemlélet, hogy minden betegség mögött lelki okok húzódnak meg, a legyengült lélek panasza válik később testi tünetté. Őseink tudták, hogy ha az ember nem a természet rendje és tanításai szerint él és cselekszik, előbb-utóbb megbetegszik. Ezért egyik vezérlő elvük a mértékletesség volt.

Gyógyítás tejjel és mézzel vagy iszappal és akár hanggal is

Korabeli feljegyzések engednek arra következtetni, hogy őseink képesek voltak diagnózis felállítani a testnedvek vizsgálata alapján, és használni tudták a megfelelő korabeli gyógyírokat is (viasz, vaj, faggyú, szurok, méz, tej stb.). Gyógyítottak hővel, melegítéssel, vagy izzasztással. Sőt, mi több, a szem szivárványhártyájából következtetni tudtak a betegségekre (íriszdiagnosztika). Alkalmaztak vízgyógyászatot és iszappakolást, agyagterápiát és színterápiát, egyéb népi gyógymódot. Ha szükséges volt köpölyöztek, vagy ásványokkal gyógyítottak, gyógynövény terápiát és gyógyító étkeket alkalmaztak.

Gyógyítottak hanggal, hangszerekkel és énekkel, de nem volt ismeretlen számukra a masszázs, a csontkovácsolás, sőt a sebészeti beavatkozások is ismertek voltak. Mindezeket a népi gyógymódokat imával és ráolvasással erősítették. Jellemző volt a korabeli emberekre a „módosult tudatállapotban” történő gyógyítás, gyógyulás is.

A régi magyarok isteni tulajdonságokkal ruházták fel a természeti elemeket. Az ismert őselemekben – tűz, víz, föld, levegő - rejlő erőnek tulajdonították a betegségek keletkezését, de gyógyító erőt is ezekből az őselemekből merítettek. A népi gyógymódok lényege abban rejlik, hogy az embernek sikerül-e együtt élni a természettel, az isteni törvényekkel, vagy azok ellenére él és cselekszik.

Népi gyógymódok

Szembetegségeket a tavaszi szőlő levével kezeltek, fülfájásra a kövirózsából sajtolt levet használták, kisbabák szemét anyatejes lemosással tisztították.

Az agyagterápia és az iszap különböző felhasználása mellett a fokhagyma igazi csodaszernek számított, minden baj kezelésére használták! Árpa ellen a szemre kenték, fülfájásra a fülbe dugták, torokfájásra teát készítettek belőle, s kifőtt szárát a nyak köré tekerték.

A langyos mézet a savtúltengés gyógyítására használták, mert semlegesítette a gyomorsavat, bevonta a nyálkahártyát és elpusztította a baktériumokat. Napjainkban is köztudott, hogy a méz segíti az emésztést, a májműködést, méregtelenítő hatású és erősíti idegrendszer működését.

Terápiák

A saját vizeletet felhasználó népi gyógymódok sora kiapadhatatlan: pattanások, szemölcsök, sebek, csípések, viszketegség, torokfájás, tüdőbaj és gyomorfekély gyógyítására használták.
Érvágást végeztek magas vérnyomásnál, vagy a testre piócákat helyeztek. Erős fejfájásnál a homlokon végeztek érvágást.
A fülfájást melegítéssel gyógyították, míg forró iszappakolással a görcsös izmokat és a reumát kezelték.

Úgynevezett izzasztó kunyhókban, gyógyító szertartás közepette élték meg a négy elemmel való találkozást. A földön ülve gőz alakjában szívták be a levegőt, ami a tűz által felforrósított kövekre locsolt vízből keletkezett. A szertartás megtisztulást, újjászületést és gyógyulást hozott a testnek, léleknek és szellemnek egyaránt.

Gyógyítás ráolvasással, imával és zenével

A ráolvasás hagyománya azon az ősi hiten alapszik, hogy minden kimondott szónak (sőt még a gondolatnak is) teremtő ereje van. A régi magyar szavak, mint az igéz, megigéz, azt sugallják, hogy szavaink erejével el tudjuk távolítani az ártó erőket, így a betegséget is.

A hanggal, zenével történő gyógyítás alapja talán az a felismerés, hogy a hang - rezgés, a világegyetem lényege pedig szintén a rezgés. Minden, ami él, az rezeg. A beteg test rezgésének hullámhossza negatív. A hanggal gyógyító táltos „ráhangolódott” a beteg rezgésére, kisugárzására, s a megfelelő gyógyhatású rezgés (hang, ének) előidézésével gyógyított.

A masszázs, az iszap vagy a különböző kenőcsök használata és az agyagterápia is igen régi eredetű népi gyógymód, a „csontkovácsolást” már őseink is alkalmazták kificamodott, fájó csontok, testrészek helyrerakására, vagy a csigolyák mozgásának felszabadítására.

Az ima, a fohász minden kultúrában a gyógyítás alapja. Alkalmazzák kezelés előtt, alatt és kezelés után, de őseink már az önmagában való imát is teljes értékű gyógymódnak tekintették, amely a lélek tisztításán, gyógyításán keresztül gyógyítóan hat a testi bajokra is.