Minden pórusunkból dől a veríték. Testünket vastagon fedi a kékesszürke iszapréteg, amelyet háromrétegű vászon-, viasz- és gyapjútakaró fed gubószerűen.

Szervezetünk hatalmas energiákkal dolgozik, szunnyadó ellenálló képességünk és öngyógyító erőink újra éledezni kezdenek. Mindez sok erőnkbe kerül, de érezzük azt is, hogy testünk teljes mértékben ellazul...

Az olasz-abanói fanginók csarnokában kis, csempézett kabinban vár ránk a szakavatott fanginó, aki felhordja testünkre a fangót, azt a forró iszapot, ami remélhetőleg megszünteti majd a hátfájásunkat. Gyakorlott mozdulatokkal kétvödörnyi iszapot terít ki az ágyon, s mi ráfekszünk a 40 °C meleg masszára. Aztán a fanginó a karunkra, a lábunkra, a medencénkre is felhordja a gyógyító masszát, majd beteker az izzasztógubóba, amelyben nyugalomban töltjük el a következő 20 percet.

2500 éves recept

A velencei régióban található észak-olasz Abanó ismert és híres fangókúráiról. A forró iszap gyógyító erejével 2500 éve élnek az itt lakók. A forró iszappakolás gátolja a gyulladásokat, s oly módon segít megelőzni a betegségeket, hogy aktiválja az anyagcserét, és erősíti az immunrendszert. Az artrózis, a reumás fájdalmak, néhány nem akut fázisban lévő gyulladásos megbetegedés (például a pszoriázisos artritisz, íngyulladás), illetve bizonyos izom betegségek is eredményesen kezelhetők ezzel az eljárással.

Érlelődő fangó

A gyógyiszapnak legalább 6 hónapot kell „érnie” ahhoz, hogy teljes gyógyító erejével rendelkezzen. Elkészítéséhez bizonyos tavak mélyéről felhozzák az iszapot, átmossák, átszűrik, majd a fürdőkben található érlelőmedencékbe szállítják. Mint a természetes lápvidéken, úgy lebeg a ködfelhő a szabadban található medencék felett, melyekben az iszapot a Föld mélyéből feltörő 80 °C-os termálvízzel permetezik.