Az elhízás kóros zsírfelhalmozódás a szervezetben, mely nem csupán esztétikai hiba, hanem kóros állapot, amely számos betegség (magas vérnyomás, cukorbaj, szívbetegségek, érelmeszesedés, izületi és mozgásszervi betegségek) keletkezésében hajlamosító tényező. Ha valaki rendszeresen több energiamennyiséget tartalmazó táplálékot fogyaszt, mint amennyire a szervezetének szüksége van, akkor a szükségletet meghaladó táplálék, zsír formájában rakódik le a testében. Az egész test érintett lehet, különösen a has, fenék és comb.

Elhízás lelki háttere

A test és lélek kölcsönhatását, világosan kifejezik az étkezési szokások. Már a csecsemőknél a táplálékfelvétel sem a szükségletek kielégítését szolgálja, sokkal inkább a szeretetéhség és gondoskodás fokmérője, ami életünk végéig megmarad. Ha olyan érzésünk támad a későbbiekben, hogy nem szeretnek minket eléggé, többet eszünk. „A „szeretetéhséget" ezen a módon természetesen nem lehet csillapítani.”

Amikor befejeztük az evést, gyomrunk megtelik, de a belső űr megmarad, nem töltődünk fel, szeretetre, meghittségre és elismerésre vágyunk, és megjutalmazzuk magunkat, ha ezt az élettől nem remélhetjük. Mindez kövérséghez vezet, egyben bánathoz, ami ismét arra kényszerít, hogy együnk.

Éhségben nyilvánul meg, ha például gyengédségre vagy meghittségre vágyunk és csillapítani szeretnénk. „A mértéktelen evés mögött tehát mindig „éngyengeség" áll, melyet külső táplálással kompenzálni kell; ez persze nem vezet megoldáshoz. Az éngyengeség szükségszerű következménye az újabb kudarc, sőt félelemérzet, mely ismét csak evés révén csillapítható.”

„Az ember, miközben megkísérli, hogy belső ürességérzetét evéssel szüntesse meg, magába fojtja félelmeit és frusztrációs érzéseit. Különösen gyakori ez olyan családokban, ahol a szülők is hasonló módon viselkedtek. Evéskor az ember nem érez elégedetlenséget, félelmet, csalódottságot, bánatot, bizonytalanságot, frusztrációt, elhagyatottságot, szorongást, depressziót és szeretethiányt. Ám amire voltaképpen szüksége van, az a kapcsolat, meghittség, gyöngédség, siker, elismerés és szeretet. A túlsúlyos ember tehát olyan dolgokat hurcol magával, melyek megnehezítik számára az életet - mindenekelőtt hamis énképet.”

A túlsúlyos ember elutasítja saját lényét, a megoldatlan problémák külső súlyként nehezednek rá, az életét nagyon terhesnek érzi. Meg kell tanulnia eltávolítani az akadályokat, le kell bontania a védőfalat, ami őt körülveszi. Az élete azért olyan nehéz, mert saját magának nehezíti meg, ami azt is jelenti, hogy az életnek is baja van vele. Az elhízott ember a környezetét is elutasítja, amit kifogásol másokban, azt valójában önmagában kifogásolja.

Elhízás: belső üresség, szeretetéhség, gyöngédség iránti vágy, éngyengeség, hamis énkép

A túlsúlyosság jelzi

• a beteljesülés iránti sóvárgást, egy kiteljesedett, biztonságot adó és meghitt élet utáni vágyat.
• a régi viselkedésmintákat, például: a tányért üresre illik kikanalazni. Az ember akkor derék gyermek, megfelel mások elvárásainak
• a másoktól remélt, beteljesületlen elvárásokat. Több szeretetet, törődést követelek a másiktól ahelyett, hogy adnék.
• az igényt, hogy éléskamrám, ínséges időkre, mindig tele legyen. „Birtokolni", kuporgatni, gyűjtögetni akarok a jövőre, ezért is nem tudok itt és most élni.
• elégedetlenségem, félelmem, csalódottságom, bánatom, bizonytalanságom, frusztrációm, elhagyatottságom, szorongásom, depresszióm és szeretethiányom elutasítását.
• hogy nem felelek meg „belső képemnek", mivel más akarok lenni, mint ami vagyok, így többé nem vágyok önmagam. Mikor a „teljességre" vágyom, voltaképpen önmagam hiányát érzem.
• próbálkozásomat, hogy több legyek annál, ami vagyok. Terjedelmesebb, nagyobb, erősebb és befolyásosabb, azaz „súlyos" személyiségnek számítsak.
• hogy nem engedem meg magamnak, hogy a dolgokat könnyedén vegyem, azok rám nehezednek.
• hogy képtelen vagyok lehetővé tenni az élet szabad folyását, nem tudok örömben és könnyedén élni.
• a kielégítetlen lét miatt érzett unalmamat. Mivel nem töltöm meg a pillanatot, magam sem töltődöm fel.
• hogy nem élek békében önmagammal, más akarok lenni, mint ami vagyok.
• hogy meg akarom kapni azt, amit saját magamnak sem adok meg: elismerést, meghittségét, gyöngédséget és szeretetet.
  
  
  

Amit tenni kell elhízás esetén

„Meg kell szabadulnunk mindenféle mércétől, nem szabad akarnunk többé másnak vagy „többnek" lenni; hanem meg kell engednünk magunknak, hogy önmagunk legyünk. El kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, s teljes örömben azzá válnunk, amik valójában vagyunk. Nem lenne szabad többé szorongatott helyzetbe kerülnünk, hiszen ezáltal csupán megzavarjuk tulajdon belső harmóniánkat.”

Szabadjára kell engedni az összegyűlt energiákat, hagyni kell az életünket a saját medrében haladni és hagyjuk, hogy saját magunk is létezzünk. Fogadjuk el a világot olyannak amilyen, és így nem fogjuk fel többé nehéznek az életet. Inkább érezzük úgy, hogy életünk valójában jóindulatú, és nekem sem kell tennem semmit annak érdekében, hogy jó legyek, mert eleve az vagyok, egy egyedülálló lény a Földön.

Felhasznált irodalom:

Kurt Tepperwein - Mit árul el a betegséged?