A csontkovácsolás ma világszerte virágkorát éli. Tömegek kívánják a tradicionális orvoslás mellett a nemegyszer túlmisztifikált manuálterápiát igénybe venni. E terápia az orvostudománynak viszonylag új fejezete, amelynek létrehozásában felhasználásra kerültek az orvostudomány legkorszerűbb ismeretei. Megvannak az elméleti alapjai, speciális diagnosztikai, és terápiás módszerei, amelyek egyedül rá jellemzőek. Rendkívül magas hatásfokú a betegek kezelésében a patológia(1) különböző formáinak esetén, mindenekelőtt a támasztó-mozgató rendszer megbetegedéseinél.

Manapság különleges jelentőssége van a csontkovácsolás alkalmazásának az ortopéd(2) praxisban is. A végtag izületek megbetegedésében szenvedő betegek gyógyítása sokkal hatásosabbá válik, ha a gyógyító eljárások összességében a csontkovácsolás módszereit is beiktatjuk.

A csontkovácsolás a tartó és mozgató szervrendszer visszafordítható reflexes működészavarainak kórélettanával, diagnosztikájával és terápiájával (rehabilitációjával), valamint megelőzésével, azaz prevenciójával foglalkozik, s a szokásos orvosi eljárásokat kézzel végzett diagnosztikai és terápiás technikákkal egészíti ki. A manuálterápia (csontkovácsolás) az izületműködés helyreállítására irányuló reaktiváló gyógymód, amely a terapeuta és a páciens izomerejét vagy a gravitációs erőt felhasználó szakszerű fogások mechanikai hatásán, valamint a patológiai szabályzási folyamatok következményes rendeződése révén kihat az egész szervezetre.

Ha egy adott izületben valamilyen oknál fogva bekövetkezik az izületi beszűkülés (csípő vagy porckorong) akkor az izület mozgásterjedelme jelentősen csökken, így izületi mozgás elakadásról beszélünk. Ha a csigolyák eredeti elhelyezettségének rendje felborul, és valamelyik csigolya bármi oknál fogva a helyéről elmozdul, az adott csigolyából kilépő idegpályák zavartsága végett a hozzátartozó szervek immunitása gyengül. Tehát a gerinccsigolyák és szerveink között összefüggés áll fenn. A csigolyák kézzel történő helyreigazításával megszüntethetők a gerincszerkezeti eltérések, és ezáltal gyógyíthatók a betegségek. Így tehát sok esetben szervi elváltozásoknál gyakorta az ok a hozzátartozó csigolyában található. Ezáltal a csontkovácsolás okot tud kezelni, ami messze előre mutat az orvoslás történetében. Sok esetben ezen összefüggés figyelmen kívül hagyása gátolja a régóta tartósan elhúzódó gyógyíthatatlan betegségek visszafordítását. Hatásos alkalmazásához elengedhetetlen a támasztó-mozgató rendszer anatómiájának és fiziológiájának, valamint izületi megbetegedések diagnosztikája, és a terápia alapelveinek ismerete, mely a szakember számára lehetővé teszi, hogy helyesen állapítsa meg a csontkovácsolás módszereinek alkalmazását, s kidolgozza a beteg kezelésének optimális taktikáját, komplex terápiát alkalmazva.

A fájdalommal járó tartó és mozgató szervrendszeri betegségek manuálterápiával (kézzel végzett szakszerű fogások, azaz csontkovácsolás) történő gyógyításnak tényleges eredete a homályba vész. (Történetkutatás szerint a modern csontkovácsolás kezdete a XIX. Század végére tehető.) Két iskola indult a XIX. Század végén az USA-ban. Elsőként Dr. Still családorvos alapított iskolát oszteopátia(3) néven. Palmer nevezetű fűszerkereskedő kiropraxis néven szintén iskolát alapít. Az iskolák a gerincszerkezet változásával magyarázzák a betegségek létrejöttét. Közös bennük a csigolyák kézzel történő helyreigazítása, megszüntetvén ezzel a gerincszerkezeti eltéréseket. Az orvosi közfelfogás kezdetben tudománytalannak tartotta mindkét iskolát, és mereven elutasította ezeket. Majd mindkét irányzat korszerűsítette szemléletét és a tananyagot, s a kiváló szakemberképzéssel megszerezte az elismerést. Napjainkban az USA-ban magán és állami főiskolákon történik az oktatás. A végzett hallgatók doktori címet kapnak. Maga a csontkovácsolás feltehetően egyidős az orvostudománnyal, és simogató masszírozó mozdulatokból származtatható. Kialakulásával kapcsolatos minden magyarázat sejtéseken alapul. Ezzel szemben egyértelmű bizonyítékok tanúsítják hogy bizonyos mozgásszervi betegségek gyógyítására, valamennyi fejlettebb kultúrában már az i.e. 3.-4. évezredben sikerrel alkalmaztak jó néhány leleményes fogást. Az ez utáni időszakban a csontkovácsolás lényegében évszázadokon keresztül változatlan maradt, de idővel minden nép kialakította a maga módszereit.

A kezelést az európaiak általában csak kézzel végezték, a keletiek (arabok, kínaiak, pártusok, sumérek, japánok, indiaiak stb.) alkalmazták a könyököt, térdet és a talpat is. A Fülöp-szigeteken ezenkívül használták a sarkat és a lábélt is. Végül pedig Szeretett Hazánk ősí gyógymódjairól is essék néhány szó, mely talán az összes fent említett népek, fajok, nyelvek közt a legősibb és legcsodálatosabb (a magyar kezelni, kezel, kezelés szavainkban benne van a KÉZ, ez utal a kézzel történő gyógyításra > manuális medicina. Semmilyen nyelvről nem tudok ahol ez fellelhető lenne.) gyógymódokkal, technikákkal rendelkezett már évezredekkel ezelőtt.

Forrás - embergyogyasz.hu