Az artrózis az ízületek degeneratív megbetegedése, melyre az ízületi porc pusztulása, egyenetlen ízfelszínek, csontcsőrképződés, és a csontállomány meszesedése jellemző. Leginkább a nagy, teherviselő ízületeken jelentkezik, mint a térd, és a csípő. Az ízület mozgása fájdalmasan beszűkül.

Ez kezdetben csak indításkor jelentkezik, és a betegek jellemzően úgy fogalmaznak, hogy miután bemelegszik, csökken, ill. el is múlik a fájdalom. Később panaszok állandósulnak, nyugalomban is jelentkeznek. Az érintett ízületben következményesen létrejöhet az ízületi üreget bélelő hártya (synovium) gyulladása is, a felgyülemlő gyulladásos anyagok pedig tovább károsítják a porcot, így ördögi kör alakul ki. A keletkező csontcsőrök akadályozzák a mozgást, de a térdben akár a szalagokat is elnyírhatják instabillá téve a térdet, aminek további káros következményei ismeretesek.

Előfordulása a korral nő, - ilyenkor lassul a porc anyagcseréje, romlik a mikrokeringés -, de számos egyéb kórfolyamatot is azonosítottak, ami a kialakulásért felelős. Egyértelműen hajlamosító tényező a nagy testtömeg, ill. minden olyan eltérés, ami az ízületi porcot károsítja, pl. trauma, gyulladás. Nem teljesen tisztázott eredetű jelenség, az ún. aszepticus csontnecrosis. A betegség a combcsont fejének elhalásával jár, és általában vékony, rendszeres alkoholfogyasztó férfiakon jelentkezik. A deformálódó fej az ízület következményes degenerációját eredményezi. Léteznek a gyermekkorra jellemző betegségek, melyek közös tulajdonsága, hogy károsodik az ízületi porc, így ezek szintén hajlamosító tényezői az artrózisnak. A gyermekkori csípőficam, ill. bizonyos fejlődési variánsok szintén szerepet játszanak a betegség kialakulásában.

Az artrózis röntgenképére jellemző, hogy az ízületi rés beszűkült, az érintkező felszínek egyenetlenek, csontcsőrök ábrázolódnak, és a transzparencia - a meszesedés következtében - csökken. Fontos megemlíteni, hogy a röntgenkép nem áll szoros korrelációban a beteg panaszaival és a betegség súlyosságával, vagyis a terápia megválasztásakor a panaszokat és a látható eltéréseket együttesen kell értékelni!

A betegség kezelése két nagy csoportra osztható, így beszélünk konzervatív, és műtétes terápiáról. Előbbi alatt a beteg ízület kímélését, pihentetését, valamint gyulladáscsökkentő, és izomrelaxáns adását jelenti. A hydro-, és fizikoterápia szintén hatásos a beteg panaszainak enyhítésében. A gyógyszeres kezelés alkalmazása egy szinten túl korlátokba ütközik, ugyanis a degeneráció progressziójával hatása elégtelenné válik, a dózis emelését pedig a mellékhatások is korlátozzák. A non-steroid gyulladáscsökkentők, mint az aspirin, indometacin, ibuprofen stb. károsítják a gyomornyálkahártyát, és felszínes hámhiányok, de akár fekélyek is kialakulhatnak. Tartós alkalmazásuk kóros elváltozást okoz a májban és vesében egyaránt.

A műtétes terápia alatt leginkább a protetizálást értjük. Az eljárás lényege, hogy eltávolítják a degenerálódott, egyenetlen ízfelszíneket, és a helyükre fém, ill. műanyag komponensekből készült protézist ültetnek. A beavatkozás az utóbbi néhány évtizedben folyamatosan fejlődött, így számos különböző rendszer alakult ki, tekintve a műtéti feltárás, az eszköz beültetésének, ill. rögzítésének módját. A betegek egybehangzó véleménye, hogy a műtétet követően életminőségük kiemelkedően javult, úgy érzik, mintha visszakapták volna egészséges végtagjukat. A protézisek idővel kopnak, kilazulhatnak, így bizonyos esetekben revíziós műtét válhat szükségessé.



Forrás - internetorvos.hu