Az artrózis, közismert néven ízületi kopás a felnőtt lakosság igen nagy százalékának életét megkeserítő és mindennapjait befolyásoló betegséggé nőtte ki magát az utóbbi évtizedben. Az artrózisos betegek 60%-a az idősebb korosztályból kerül ki, habár az utóbbi években nő a fiatal életkorú betegek száma is. Leggyakrabban a teherviselő izületek érintettek, melyek kopása nagyban gátolja a betegek legalapvetőbb napi tevékenységét is.

A nőknél ezen kórkép a negyedik, férfiaknál a nyolcadik helyen áll a fogyatékosság kórokai között. A porckopás kialakulásában a környezet és az életmód mellett nagy szerepet játszanak az örökletes tényezők. Egypetéjű ikreken megfigyelték, hogy a betegség az ikerpárokon egyforma valószínűséggel alakul ki. A modern genetikai kutatások azonosítani tudtak több olyan gén-lokuszt, amely kapcsolatba hozható az artrózis kialakulásával. Primer és szekunder előfordulásában az a különbség, hogy az elsődleges formánál a kiváltó ok ismeretlen, a másodlagos formánál az életmód és a rizikófaktorok jelentősek. A betegség kialakulását előidéző tényező az elhízás, előzetes sérülés és valamilyen izületet érintő folyamat, (gyulladás, műtét) az izület veleszületett deformitása vagy egyoldalú terhelése lehet. A férfiak porckopásának oki tényezőjeként sokkal inkább a túlzásba vitt sportolást és megerőltetést lehet felelőssé tenni, mint a nőknél, akiknél például a hormonális hatásoknak, az endokrin tényezőknek van nagyobb szerepük. A mai kor divatos extrém sportjai, vagy az élsportolók testi- fizikai képességeinek végső határáig elmenő edzések és versenyek, mind a porc és az izületek korai elhasználódásához vezetnek.

Az izületekben az érintkező csontvégeket borító porc összetétele lassan megváltozik, kevesebb porcsejt képződik, de ennél is fontosabb, hogy a kollagéntermelés lecsökken, ezáltal kisebb lesz az izületi porc rugalmassága, és sérülések, feltöredezések következnek be. Megváltozik az izületekben lévő folyadékösszetétel és csökken a vízfelvevő képessége. Mindez együtt jár az izületben kialakuló gyulladásos folyamattal, aminek első jele a folyadékgyülem és az azt kísérő, egyre elviselhetetlenebb fájdalom. A porcszövet pusztulásával párhuzamosan az izületeket alkotó csontokon kinövések keletkeznek, melyek a mozgást nehezítetté teszik a korábban jól funkcionáló izületben és a fájdalom állandósul a csontvégeket borító idegvégződések szabaddá válását követően.

A porckopás legfőbb tünete a fájdalom és mozgáskorlátozottság, mely kezdetben csak a mozgás megkezdésekor, felkelést követő első mozdulatkor jelentős, később állandósul és nyugalomban is megmarad. A beteget az erősödő fájdalom az izület kímélésére kényszeríti. A laboratóriumi vizsgálatok nem specifikusak és túl sok információt nem adnak, vagy nem mindig adnak pontos képet az izületben lejátszódó folyamatokról. Sokkal inkább szerepe van tehát a korai tünetek felismerésének és elsősorban az artrózist megelőző lehetőségek kihasználásának. Intő és figyelmeztető jel a nagyizületekben észlelt, akár időleges fájdalom, ropogó hang vagy az esetleges duzzanat megjelenése.

A kezelési módszerek lehetnek gyógyszeresek és nem-gyógyszeresek, először mindig igyekezzünk gyógyszerek nélkül eredményt elérni. Egyidejűleg több, egymást kiegészítő módszert is érdemes alkalmazni, mivel ezek egymás hatását erősíthetik. Az életmódi tanácsok és a gyógytorna a fájdalom csillapítása mellett a bázisterápia részét képezi. De tudni kell, hogy a fájdalomcsillapítók csak tüneti kezelést jelentenek, sajnos, gyakori az ezekhez való hozzászokás, illetve a szedésüket kísérő, nem kívánt mellékhatások jelentkezése.
Mivel az izületi porc alapfolyamata az artrózisban a folyamatos pusztulás, évtizedek óta történnek próbálkozások a porcszövet regenerálására különböző természetes és szintetikus készítményekkel. A legújabb klinikai vizsgálatok a természet-azonos, a porc és izületi folyadék összetételében egyébként is szerepet játszó anyagok bevitelének hatásosságát igazolják. Ilyen anyag elsősorban a glukozamin-szulfát, mely mind az izületi folyadék, mind pedig az izületi porc felépítésében lényeges szerepet játszó anyag és részben ilyen a porcképzéshez szükséges kondroitin-szulfát.

A glukozamin a szervezetben természetesen is jelenlévő anyag, mely biztosítja a proteo- és glukozaminoglikanok (az izületi porc alapvető alapanyagainak) bioszintézisét. A glukozaminok csökkentik a fájdalmat, az izületi gyulladást, javítva ezáltal az izületek terhelhetőségét. Előnyük, hogy nem, vagy csak csekély mellékhatással rendelkeznek, még hosszú ideig történő alkalmazás esetén is. A helyi kezelésben azok a krémek és kenőcsök is szóba jönnek, melyek jól felszívódva az izület belsejébe is eljutnak, és ott próbálják helyreállítani a megbillent egyensúlyt. Ma már elfogadott nézet, hogy az izület pótlására alkalmazott protézis csak a végső megoldás lehet a kezelésben.

Helyes életmóddal, ésszerűen megtervezett mozgással és sportolással, valamint a porc táplálását segítő étrend-kiegészítők időben történő alkalmazásával törekedni kell a porcszövet épségének minél további megóvására.


Forrás - ferfiegeszsegor.hu