A viszketés messze a leggyakoribb és az egyik legkellemetlenebb tünet. Ezt az érzést a bőrben a hámréteg és a kötőszövet határán végződő idegrostok stimulációja okozza, amelyek kapcsolatban állnak a gerincvelőn és az agyalapon keresztül az agykéreggel.

A bőr kötőszövetében találhatók az úgynevezett hízósejtek, melyek számos, többek között viszketéskeltő anyagokat hordoznak, s megfelelő ingerre ezeket kibocsátják magukból. A viszketés lényegében fájdalomérzés, csökkent mértékben. A bőr így jelzi, hogy panasza van.

Hátterében az egyik leggyakoribb ok a bőrszárazság. Mint tudjuk, a bőr három rétegből áll, a legfelső a hámréteg, mely nem tartalmaz ereket, idegeket és gyorsan oszló sejtjei révén átlag 28 naponként megújul. Ez alatt található a kötőszövet, kocsonyás alapállományába ágyazva erek, idegek, rostok, a faggyú- és a verejtékmirigyek, valamint számtalan sejt, mint fehérvérsejtek, hízósejtek stb. A legalsó réteg zsírsejtekből áll, alápárnázva a felsőbb rétegeket.

Ha a legfelső, a hámréteg kiszárad, felszíni vízhiányról beszélünk. A hámsejtek összetöpörödnek, kapcsolatuk fellazul, ezáltal a bőr érdes, repedezett lesz és hámlik. Rendszerint hiányzik a bőrfelszíni zsírréteg, amit a faggyúmirigyek termelnek s nincs, ami a kiszáradást megakadályozná. Kialakulásának hátterében az öröklött hajlam mellett a túl gyakori meleg vizes és szappanos fürdés (a faggyúmirigy olvadáspontja 36 Celsius-fok), szárító hatású kozmetikumok használata - télen a fűtés miatti magas hőmérséklet alacsony páratartalom mellett - állhat. Idősebb korban az életfolyamatok lassulásával és a bőr sorvadásával a faggyú- és verejtékmirigyek működése is csökken, emiatt gyakori a kínzó bőrszárazság és viszketés.

A felszíni vízhiány mellett felléphet az úgynevezett mélyrétegi vízhiány is, amikor a hámréteg mellett a kötőszövet is veszít nedvességtartalmából. Kialakulhat túlzásba vitt szappanozás, szoláriumozás, hányással, hasmenéssel járó állapotok, anyagcsere- és hormonális betegségek (például: cukorbetegség) következtében. Kevesen tudják, hogy a fogamzásgátlók, főleg a magas női hormon (ösztrogén) tartalmúak hatására is szárazzá válik a bőr és a haj. Vízhajtó hatású anyagok, például a koffein (kávé, kóla), tein (tea), alkohol és gyógyszerek is kiszáríthatják a szervezetet, így a bőrt is.

Mi a teendő az ilyen esetekben?

Mivel szervezetünk 70 százalékát víz alkotja, szükségünk van a megfelelő mennyiségű folyadékra, hogy szöveteink rugalmasságát megőrizzük. Tehát fontos a folyadékfogyasztás, nyáron a "kinti", télen a "benti" meleg miatt legalább napi 2-2,5 liter. Legjobb, ha szénsavmentes ásványvízzel, rostos gyümölcslével, zöldséglével pótoljuk folyadék- és ásványianyag-veszteségünket. Télen szellőztessünk gyakran és párologtassunk. Meleg vizes kádfürdő helyett zuhanyozzunk és használjunk bőrkímélő (semleges, vagy savas pH-jú, detergens, azaz szappanmentes) tisztálkodószereket. Mosakodás után kenjük be bőrünket hidratáló (nedvességpótló) vagy félzsíros (nedvesség- és zsírpótló) testápolóval. Különös gonddal ápoljuk lábunkat, lábszárunkat, mivel a testrészeinken szárad leghamarabb a bőrünk. Napozás, szoláriumozás után ne feledkezzünk meg a testápolásról, és szélben, hidegben is védjük krémmel a kezünket, arcunkat. Mosogatáskor, ruháinkat kézzel történő mosásakor kénytelenek vagyunk zsíroldót tartalmazó mosószereket használni, legjobb ilyenkor gumikesztyűt húzni.

Időben tanuljunk meg bánni bőrünkkel, hiszen elnyűtt cipőnk, ruhánk helyett vehetünk másikat, de a bőrünket 70-80 évig "viseljük" és nem cserélhetjük ki, ha "elhasználtuk".

Kellemetlen viszketéssel járhatnak az állati élősdiek okozta kórképek is. A rühatkafertőzés okozta viszketésre jellemző, hogy este az ágy melegében kifejezettebb. A kórokozó atka körülbelül 0,3 milliméter nagyságú, a pókszabásúak osztályába tartozó élőlény. Hím egyedei a bőrfelszínen élnek, a nőstény a bőr szarurétegébe 5-10 milliméter hosszú járatot fúr, ebbe rakja petéit. Jellemző lokalizációk: kézujjak köze, csuklótáj, könyök, hónaljjáratok, köldök és keresztcsont környékén, ágyék, lábujjak köze. Kisgyermekeken a tenyér és a talp is érintett lehet. A fertőzést 1-2 napos kezeléssel (gyógyszertárakban kapható rühellenes készítményekkel) meg lehet szüntetni. A külső terápia mellett fontos a ruhanemű, ágynemű "fertőtlenítése" (meleg vizes mosás, vasalás, szellőztetés) is. Háziállatainkon is élnek parazitaként rühatkák, melyek átmenetileg okozhatnak fertőzést, de rendszerint csak az érintkezés helyére lokalizálódva. Ez utóbbiak spontán gyógyulnak.

A fejtetű a hajas fejbőrön telepedik meg, a fejbőr kínzóan viszket és gyulladt. A hajszálakon, főleg a tarkótájékon és a fül mögött körülbelül 1 milliméteres szürkés serkék jelennek meg.

A ruhatetű csak vérszívás idején tartózkodik a bőrön, egyébként a ruha varrásaiban, redőiben, esetleg az ágyneműn él. Csak igen rossz higiéniás körülmények között (például háború) fordul elő.

A lapostetű a fanszőrzetben, ritkán a hónalj és hasfal szőrében él. Csecsemőkön, kisgyermekeken a szempillaszőrökön is megtelepedhet. Elsősorban szexuális érintkezéssel terjed, de közös ágynemű, ruhanemű is átviheti. A viszketés főleg éjszaka lehet kellemetlen a fertőzött területeken. A fejtetű és lapostetű kezelésére a gyógyszertárakban kaphatók megfelelő oldatok. A serkék 3 százalékos ecetsavval távolíthatók el (10 százalékos ételecetből 1 evőkanállal 3 deciliter vízbe). A ruhatetű-fertőzést jelenteni kell az illetékes ÁNTSZ-ben, a kezelés mellett ruhanemű- és ágynemű-sterilezést is igényel.

A viszketés talán második leggyakoribb oka valamilyen, általában idült gyulladásos bőrbetegség. A csalánkiütés valóban olyan, mintha a beteg bőrét csípős csalánnal csapkodták volna meg. Szinte egyik pillanatról a másikra vörös "hólyagok" keletkeznek a bőrön, az égő érzés mellett kínzó viszketéssel. Hátterében számos tényező állhat, mely a szervezet védekezőrendszerét túlérzékenyíti és viszketéskeltő anyagokat "szabadít" a bőrre.

Gyakran találunk ilyen esetekben gócos gyulladást (pl. fog, mandula, nőgyógyászati, húgyúti, epehólyag stb.), vagy fertőzést (pl. bélben féreg, parazita, baktérium, gomba kóros elszaporodását), emésztési zavart (pl. gyomorsavhiányt vagy -túltengést, bélgyulladást), hormonális rendellenességet (pl. pajzsmirigybetegséget), vérképzőrendszeri vagy védekezőrendszeri zavart. Előfordul, hogy valamilyen daganat áll a háttérben, ilyenkor a kiütések stabilak, napokig fennállnak ugyanazon a helyen, bevéreznek, és kevésbé viszketnek.

Az akut, nem ismétlődő csalánkiütés hátterében kb. 80 százalékban a gyomor-bélrendszer túlterheléséről van szó, a legjobb, amit tehetünk, egy kiadós diéta ilyen esetben. Legalább 3 napig "tehermentesíteni" kell emésztőrendszerünket, azaz szénsavmentes ásványvíz, főtt burgonya, kétszersült, főtt rizs, esetleg keksz lehet a menü. Későbbiekben is csak fokozatosan térjünk vissza megszokott ételeinkhez, egy nap csak egyféle étellel bővítsük alapdiétánkat. Ilyenkor mindenképpen ajánlott tartózkodni olyan ennivalóktól, melyek önmagukban is tartalmaznak viszketéskeltő anyagokat, illetve hatással lehetnek "felizgatott" védekezőrendszerünkre. Ezek a kávé, tea, kóla, kakaó, csokoládé, paprika, sajtok, hal, dió, mák, mogyoró, savanyú káposzta, belsőségek, húsok, erős fűszerek, valamint a mesterséges ízjavítók, tartósítószerek, színezőszerek.

Előfordul, hogy ez utóbbiak, vagy valamilyen gyógyszer mint mesterséges vegyület allergizálja szervezetünket, és hatására csalánkiütés lép fel. De nemcsak allergiás alapon, hanem egyszerűen a tolerancia csökkenése miatt (adott időben a szervezet nem viseli el az adott külső vagy belső behatást) keletkeznek viszkető kiütések a bőrön, pl. hideg vagy éppen meleg, karcolás vagy nyomás, étel vagy ital miatt. Ez utóbbi rendszerint fokozott stresszhatás, esetleg szorongás vagy egyéb pszichés terhelés következtében alakul ki.

A csalánkiütés mellett más gyulladásos bőrjelenségek is okozhatnak viszketést, például az ekcéma. Az úgynevezett kontakt ekcéma, vagy gyulladás kiváltója valamilyen külső anyag, mely a bőrre kerülve, vagy a bőrrel érintkezve pírt, hólyagosodást, száradást, hámlást idéz elő. Két típusa ismert, az első az irritáció miatt fellépő gyulladás, a másik túlérzékenység, azaz allergia következtében kialakuló bőrfolyamat.

Gyakoribb irritatív anyagok: kozmetikumok, ipari vegyszerek, tisztító- és zsírozóanyagok, a leggyakoribb kontakt allergének: a nikkel, kobalt, króm, fekete festék, illatanyagok, gumi alapanyagok, gyapjú, egyes helyileg alkalmazott gyógyszerek, mint neomycin, chlorocid, phenylbutazon, higanyos konzerválószerek stb., valamint a növények közül a mérges szömörce.

Számos egyéb bőrbetegség járhat ekcémaszerű viszkető kiütésekkel, és a pikkelysömör vagy a seborrhoeás bőrgyulladás, valamint egyes bőrfertőzések, mint gombásodás, uszodai szőrtüszőgyulladás is vakarásra ingerelhetik "viselőjüket". A legtöbben átestünk gyermekkorunkban a bárányhimlőn, és bizony néhányan maradandó nyomait viseljük kivakart "pöttyeinknek".

Az úgynevezett "tejekcéma", más néven atópiás bőrgyulladás gyakran kisgyermekkortól kellemetlen viszketést okoz a fokozott bőrszárazság és gyulladás mellett. A kórkép oka ismeretlen, öröklött faktorok bizonyítottan állnak a háttérben, amit külső-belső tényezők súlyosbítanak. Ilyenek az ételérzékenység, irritáló ruházat (műszálas, moher, gyapjú stb.), száraz és/vagy poros levegő és stressz, szorongás. Gyakran szövődik szénanáthával, asztmával.

A gyermekek 90 százaléka serdülő korára kinövi bőrtüneteit, de a hajlam a továbbiakra is megmarad. Az ilyen tünetekkel "sújtott" gyerekek kezelése, gondozása nem kis odafigyelést igényel mind a szülők, mind az orvos részéről. A külső bőrkímélő tisztító- és testápoló szerek mellett fontos a diéta, a pszichés irányítás, a gyermek-szülő közötti harmonikus kapcsolat, és a későbbiekben a pályaválasztásnál is figyelembe kell venni. Az ilyen bőrrel az egész családnak meg kell tanulni együtt élni.

Forrás - InforMed.hu