A stressz keletkezése szoros összefüggést mutat az idegességet kiváltó okokkal. Itt első helyen a hibás gondolkodásmódot kell említenünk, mely megfelelő gyakorlással leépíthető, s pozitív gondolkodásmóddal cserélhető fel.

Az olyan gyerekek, akikre mindent ráhagynak, akik sem iskolai megterhelésnek, sem szüleik zsarnokoskodásának nincsenek kitéve, nem is ismerik a stresszt, mivel teljes tudatukat és minden figyelmüket arra irányítják, amivel éppen foglalkoznak.

Az a felnőtt viszont, akinek fejében már reggelinél a délelőtti üzleti megbeszélések járnak, ebéd közben átfutja az újságot, a nap során szüntelenül az este esedékes konferencián töpreng, vagy éppen a másnapi teendőket tervezi el, stresszhelyzetbe juttatja magát. A stressz egyik kiváltó oka tehát a tudat többféle cél irányában történő szétforgácsolódása.

Másik kiváltó okként a becsvágy említhető. Aki kéthetes szabadságáról visszatérve összegyűlt üzleti postáját egy röpke délelőtt során kívánja átnézni, hogy délután végre sort keríthessen a régóta esedékes leltározásra, s így este gondtalanul mehessen színházba a feleségével, az menthetetlenül stresszállapotba kerül. A stresszhelyzeteket gyakran bizonyos „kényszerítő körülmények" idézik elő, bár többnyire nem is annyira a körülmények, inkább mi önmagunk „kényszerítjük ki". Persze kellemes érzés, ha az ember valamit elrendezvén végre fontosabb dolgokhoz foghat. Ám aligha lehet jó megoldás, ha e célból szüntelenül versenyt futunk az idővel.

Az üzletemberek többsége meg van győződve arról, hogy egy előre megbeszélt időpontot nem lehet későbbre halasztani, bár e felfokozott munkatempó többnyire rossz időbeosztásból, valamint azon becsvágyból ered, hogy az illető minden egyes lehetőséget százötven százalékig kihasználjon. Márpedig az ember nem az a fajta, aki sokáig kibírja, ha a nap 24 órájában szüntelen stresszhatásoknak van kitéve. Rá kellene végre jönnünk, hogy nem muszáj minden felmerülő lehetőséget megragadnunk, hiszen az élet töméntelen mennyiségben kínálja nekünk az újabb meg újabb alkalmakat. Kész művészet, s egyben elérendő pozitív jellemvonás, ha képesek vagyunk időnként egy ígéretes lehetőséget kihasználatlanul hagyni, hogy alaposabban kipihenhessük magunkat, s erőt gyűjthessünk a sors egy következő jó ajánlatának elfogadásához.

Stressz: meghiúsult kísérlet, hogy egy bizonyos idő alatt a lehetségesnél többet teljesítsek; mértéktelen becsvágy, perfekcionizmus

Amit tenni kell stressz ellen

A stressz ellenszereként kétféle megoldás kínálkozik: vagy fokozatosan, megszüntetjük a szervezetünkben létrejött riadókészültségi állapotot, melyek cselekvőkészségünket biztosítják s testünket a fokozott megterhelésre előkészítik, vagy nem hagyjuk, hogy e riadókészültség túlzott mértéket öltsön. Kínzó feszültségünket, ha már kialakult, kerékpározással vagy egyéb erőkifejtési módozatokkal kell ismét normális szintre „szorítanunk", vagy minden erőnkkel meg kell előznünk kialakulását. Sokat segíthet ebben a céljainkhoz való megváltozott viszonyulásunk, nem is beszélve arról, ha egyszer s mindenkorra lemondunk a nagyravágyásról, miszerint mindig mindent s lehetőleg rögtön elérjünk, s maradéktalanul eleget tegyünk környezetünk gyakran alaptalan elvárásainak.