WASHINGTON - Egy egyszerű vérvétel forradalmi változást hozott a prosztatabetegségek kezelésében, mert évente többezer olyan prosztatarákos férfit szűrtek ki, akinél csak kevés, vagy egyáltalán semmiféle tünet nem jelentkezett.

Mielőtt az 1990-es években prosztataspecifikus antigén-teszt (PSA) széles körben elterjedt volna, az orvosok csak a végbélen át végzett vizsgálatra (DRE) támaszkodhattak, kitapintva a végbél falán át a prosztata tumorjait. Ez azzal járt, hogy a legtöbb férfit a betegség késői fázisában diagnosztizáltak, amikor már nehéz gyógymódot találni.

A PSA-teszt lehetővé teszi a tumorok felfedezését még mielőtt akkorára nőnek, hogy a per rektális feltárás során kitapinthatóvá válnának.

Dr. William Catalona, a St. Louis-i Washington orvosegyetem urológiai sebészetének igazgatója és a teszt egyik feltalálója szerint évente mintegy 10 millió PSA tesztet végeznek.

"Egyre fiatalabb és fiatalabb daganatokat vagyunk képesek felfedezni" - mondta dr. Catalona.

A teszt egy, a prosztatában az epiteliális sejtek által termelt fehérje szintjét méri. Egy egészséges férfinak elméletileg mérhetetlen a fehérjeszintje. Mégis, több ilyen sejt termelődik, ha a szervezet prosztatagyulladással küszködik, így megnő a fehérjeszint. Hasonlóképpen kiugróan magas lehet akkor is, ha az epiteliális sejtek rosszindulatúvá válnak, és, ahogyan az a rákra jellemző, irányíthatatlanul szaporodni kezdenek.

"A megemelkedett PSA bizonyos prosztatasejtek - kizárólag epiteliális - abnormális túltengésére utal, legyen a folyamat jó- vagy rosszindulatú" - mondta dr. Michael Manyak, a washingtoni orvostudományi egyetem urológiai osztályának főorvosa.

A fehérje bekerül a véráramba, így vérvizsgálattal kimutatható.

Normálisnak mondható a 4 ng/ml, ám a 10 ng/ml fölötti értékek problémát jeleznek. A határértékek tehát a 4 és a 10.

Ha a mért érték 10 vagy annál magasabb és a páciens nem idős, az orvosok egy pontosabb diagnosztikus tesztet ajánlanak, többek között a prosztata hat-tűs biopsziáját. Ajánlhatják a biopsziát a határesetek leolvasására, a DRE-től, az ultrahangvizsgálat eredményétől, a PSA szint emelkedésnek gyorsaságától és a beteg korától függően.

A PSA-teszt nem mutatja ki a rákos esetek mintegy 25 százalékát, így a normál PSA-érték még nem jelent teljes bizonyosságot afelől, hogy nincs jelen rákos sejt. Akkor is magas lehet az érték viszont, ha nincs rákról szó csak prosztata-megnagyobbodásról vagy egy közönséges prosztatagyulladásról.

Mivel a PSA-teszt nem tud különbséget tenni rossz- és jóindulatú elváltozások között, sok páciensnél nem találnak rákot a biopszia során. Nem tesz különbséget a PSA-teszt a lassan növő és a gyors lefolyású rákok között sem.

A kutatók eközben pontosabb tesztelési módok kidolgozásán fáradoznak.

Az FDA ez év márciusában fogadott el egy új tesztet azok számára, akiknek magas a PSA-értékük.

Míg a hagyományos PSA-teszt akkor méri a fehérje mennyiségét, amikor az már kémiailag kötődik az alfa-1-antichymotrypsinhez vagy az alfa-2-makroglobulinhoz, az újfajta eljárás csak a "szabad" PSA-értéket méri.

A prosztatarákos férfiaknak kevesebb "szabad" PSA-juk van, mint akiknél az elváltozás jóindulatú. Minél kevesebb a szabad PSA értéke, annál nagyobb a rák valószínűsége. A gyártók szerint a teszt évi 120 ezer biopsziát tesz fölöslegessé.

A Seattle-i Pacific Northwest Cancer Foundation egy PSA-n alapuló vérvizsgálat kifejlesztésén dolgozik, melynek segítségével meg lehet határozni, agresszív, azaz életveszélyes-e valamely rákos daganat, vagy lassan fejlődik.

A Memorial Sloan-Kettering Cancer Center és a New York-i Howard Hughes Medical Institute kutatói azon dolgoznak, hogy vajon egy bizonyos, p27-nek nevezett fehérje jelenléte a vérben agresszív rákra utal-e.

A rochesteri Mayo Clinics-en egy új teszt kidolgozása van folyamatban, amely egy, a PSA-hoz hasonló fehérje, a humán glanduláris kallikrein 2 (HK2) mennyiségét méri. A kutatók bíznak abban, hogy a HK2 méréséből kiderül az orvos számára, hogy azok, akiknél határértéken levő PSA-értéket mértek, rákosak-e vagy sem.

Dr. Catalona szerint a közeljövőben az orvosok már rutinszerűen fognak különféle vérvizsgálatokat végezni a rák diagnosztizálása érdekében.

Amikor a PSA-tesztet 1986-ban bevezették, arra tervezték, hogy segítse kiszűrni azokat a betegeket, akiknek a szervezete már harcol a rákkal, mert egy növekvő PSA-érték típusosan fellángoló betegséget és a kezelés változtatásának szükségességét jelzi.

A tesztet egy dr. Catalona és dr. Gerald Murphy vezette kutatócsoport fejlesztette ki a Pacific Northwest Cencer Foundation támogatásával. Akkoriban mindketten a buffalói Roswell Park Cancer Institute-nál dolgoztak.

A betegbiztosító intézmények általában fedezik a 80 dolláros vérvizsgálatot, ha a beteg életkora 50 év fölött van, vagy ha erősen veszélyeztetett csoport tagja, pl. afro-amerikai, vagy a családjában több prosztatarákos eset is előfordult.

Nem volt ez azonban mindig így.

A baltimore-i American Foundation for Urologic Diseases államról államra felkéri a törvényhozókat, iktassák törvénybe, hogy a betegbiztosítók fizessenek a PSA-tesztek és a DRE-vizsgálatok után.

Három évvel ezelőtt mindössze három államban volt ilyen követelés. Most már 15-re nőtt a számuk, és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Összehasonlításképpen, majdnem minden államban megköveteli a törvény, hogy a mammográfiai vizsgálatok számláit térítse meg a biztosító.

"Meglehetősen lassan ment az elején" - mondta M. Brooke Moran, az alapítvány kormányzati ügyekkel foglalkozó igazgatója. "Azért csináljuk, mert egyeseknek nehézséget jelent a teszt elvégeztetése. Azt akarjuk, hogy a férfiaknak ne kelljen ezért harcolniuk."

Megjelent: Hearst Newspapers

Rosenberg, E.

Forrás - The New York Times Health News Service    Medincorp