A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja, feladata, és alapelvei

A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, autista, részképesség problémákkal küzdő, látás-, és hallássérült, (esetenként mozgássérült), magatartászavaros, hyperaktív, valamint beszéd problémákkal küzdő, esetleg inadaptált gyerekek és fiatalok fogyatékosság specifikus fejlesztése egyénileg, vagy csoportosan a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és környezet által.

Általános célként megfogalmazhatjuk, hogy a fogyatékos, sérült, akadályozott emberek számára is nyitottá kell tenni az emberi élet hozzáférhető területeit, hogy minden lehetőséget felhasználva aktív résztvevői lehessenek a társadalom életének. Emellett számukra egy speciális integrálódási alkalmat is teremt a lovasterápia, hiszen ez kapcsolódik a lovaglás eddig meglévő és működő rendszeréhez is. A lovaglási helyzetek összetettsége rendkívüli és hatékony lehetőségeket teremt a különböző fogyatékosságokkal rendelkező emberek fejlesztése számára.

Konkrét célok, feladatok:

• A megelőzés, a gyógyítás, a képességfejlesztés, a nevelés, valamint az életminőség javítása.
• A fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentése, kompenzációja
• A sérült, vagy nem megfelelően fejlett pszichés funkciók / érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás/ fejlesztése.
• Motoros funkciók fejlesztése: nagy mozgások, finommozgások koordinációja, helytelen mozgások korrekciója, adekvát mozgások kialakítása, tartási hibák csökkentése, egyensúlyérzék, ütem- ritmusérzék fejlesztése.
• Az érzelmi-, akarati élet, a viselkedés, a magatartás, a cselekvés pozitív irányú befolyásolása.
• A szocializáció elősegítése, a társadalomba való beilleszkedés hatékonyabbá tétele.
• Az állattal, a társakkal, a környezettel való kapcsolatteremtés képességének fejlesztése.
• A kommunikációs készségek fejlesztése.
• Szenzoros integráció tréningje.
• A testtudat és a térérzékelés fejlesztése.
• A tér és időbeli tájékozódás fejlesztése.
• Önállóságra való nevelés.
• Fegyelem, kitartás céltudatosság, felelősségérzet, a kötelességtudat kialakítása.
• A bátorság, a gyorsaság, az ügyesség, az erőnlét növelése.
• Segítségadás, önzetlenség, a szeretet, a tapintat megtapasztalása.
• Sikerélmények elérése, örömszerzés.
• A szabadidő kellemes és hasznos eltöltése.
• Új ismeretek szerzése a lóról, a ló környezetéről, életmódjáról, gondozási körülményeiről.
• Személyiség fejlesztése, önmagunk megismerése.

A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi a sérült lovasok komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem egy aktív cselekvő társ.

Feltételek, melyek során a gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás valóban terápia lesz

1. A lovas károsodásának, fogyatékosságának pontos ismerete.

A gyógypedagógus az a szakember, akinek a kompetencia körébe tartozik a különböző fogyatékossági típusok, azok súlyossági fokozatainak, lehetőség szerint a kiváltó  okainak pontos ismerete.

A gyógypedagógusnak ismernie kell a fogyatékos személyek pszichés jellemzőit, megismerési funkcióikat:

• érzékelésük, észlelésük legfontosabb jellemzőit,
• emlékezeti és figyelmi teljesítményeiket,
• gondolkodási folyamataik szerkezetét,
• beszédük és a gondolkodásuk kapcsolatát,
• a beszédük szintjét

Ismernie kell a fogyatékos személyiség jellemzőit:

• a környezeti és biológiai adottságok szerepét a személyiségük alakulásában,
• sajátos fejlődésük jellemző állomásait,
• a személyiség külső jegyeit, mint megjelenés, motorikum,
• a praktikus készségüket,
• közösségbe való beilleszkedésük jellemzőit.

Emellett ismernie és alkalmaznia kell az alapvető diagnosztikai eljárásokat, mint:

• megfigyelés,
• kikérdezés,
• kísérlet,
• pedagógiai-, és általános tájékozottság felmérését célzó vizsgálati eljárásokat,
• rajzvizsgálatot,
• érzelmi jellegű vizsgálatokat,
• beszéd és mozgás vizsgálatot.

2. A lovas egészségi állapotának felmérése és a terápia meghatározása

Szintén a gyógypedagógus feladata és kompetenciája (természetesen szükség esetén speciális szakemberek, szakorvosok, pszichológusok, gyógytornászok, szomatopedagógusok stb.) segítségével a leendő lovas egészségi állapotának, terhelhetőségének felmérése. Pontosan ismernie kell a lovas jelenlegi  állapotát, életkorát, másodlagos problémáit társuló rendellenességeit, fejlettségi szintjét, hiszen a pontos felmérési eredmények alapján lehet meghatározni a fejlesztés célját, területeit, módszereit, a felhasználandó speciális eszközök körét, a rövidebb távú célokat és feladatokat. Milyen speciális terápiás elvek, módszerek építhetők az adott kórforma, klinikai tünet, valamint az egyéni állapot kezelése, terápiája céljából a foglalkozásokba.

3.  A ló ismerete

Fontos ismerni a terápiás ló kiválasztásának szempontjait. Ez elsősorban a lovas szakember kompetencia körébe tartozik. A következő lépés az alapszinten kiképzett és belovagolt lovat, alkalmassá tenni a terápiás munkára. Ehhez speciális elméleti és gyakorlati ismeretekre van szüksége a lovas szakembernek.

A ló alapos ismerete nélkül lehetetlen dolgozni a terápiában, hiszen pontosan tudnunk kell, hogy mit várhatunk el a lovunktól, mire képes, mik az esetleges gyenge pontjai.  Fontos, hogy a lovat legyen időnk megismerni és csak a valóban megfelelő fizikai adottságokkal és temperamentummal rendelkező lovakkal érdemes elkezdeni a speciális tréninget.

4. A lovaglás tanításának elmélete és gyakorlata

A lovas szakembernek alapvető, de a gyógypedagógusnak is fontos, hogy a lovaglás tanításának elméletét és gyakorlati kérdéseit legalább alapszinten ismerje. A lovas terápia során nélkülözhetetlen, hogy a lovasnak megfelelő bizalma alakuljon ki mind a ló, mind a vele foglalkozó szakemberek iránt, hiszen önbizalma is csak ez által fejlődhet. A bizalom egyik alapja pedig a szakemberek megfelelő szakmai tudása. A lovasnak bíznia kell saját képességeiben, hogy a lóval meg tudja értetni magát, képes irányítani, és meg tudja teremteni az együttes munka feltételeit. Mindezek nemcsak a lovaglásnál, de a lovagoltatásnál is fontosak.

5. Speciális módszertan

Tudnunk kell, hogyan befolyásolja a lovas állapota és a kitűzött fejlesztési cél a lovaglás tanításának módszertanát.

Milyen speciális eszközök, felszerelések, megoldási módok szükségesek a sikeres tevékenységhez.

Fontos jellemző a fogyatékosság specifikus módszertan ismerete.

Ismerni kell nemcsak a lehetséges feladatokat, gyakorlatokat, hanem ezek célját, hatásait is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy nem egyszerűen a fogyatékosok lovagoltatásáról, vagy lovaglás tanításáról van szó, hanem egy terápiás folyamatról, ami egyéni, vagy csoportos fejlesztést jelent, amelynek része lehet egy bizonyos szint elérése után a lovaglás tanulása, természetesen egészen más céllal, más feltételekkel és más körülmények között, mint az ép lovasoknál.

A gyógypedagógiai lovaglásban és voltizsálásban érintettek köre kiterjed a tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott (enyhe- és középsúlyos értelmi fogyatékos ), érzékszervi fogyatékos, autista, hyperaktív, magatartászavaros,  részképesség problémákkal küzdő, és mozgássérült gyerekekre is.


A gyógypedagógiai lovaglás és voltizsálás célja, és feladata a következő területek fejlesztése:

A) Kognitív funkciók: érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, gondolkodás és beszéd fejlesztése

B) Motoros és orientációs képességek fejlesztése

C) Érzelmi állapot, akarati cselekvések befolyásolása

D) Szocializálódás elősegítése


A) Érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás és kommunikáció fejlesztése

A lovagoltatás során a különböző érzékszervek, analizátorok a külső és belső érzékelés állandó, folyamatosan változó hatások alatt állnak. Az állandó ritmusos mozgás hatást gyakorol a haptikus, taktilis, kinesztetikus érzékelés alakulására, fejlődésére. A játékok, gyakorlatok során vizuális és akusztikus észlelésük, érzékelésük differenciáltabbá tehető. A komplex feladatok lépéseinek helyes sorrendjének megtanulása, gyakorlása révén a szerialitás fejleszthető.

A lovaglással összefüggő új térátélés élménye, valamint a mozgó lóhoz való folyamatos alkalmazkodás segíti a pszichés és kognitív funkcióikban károsodott gyerekek figyelmének fejlődését, általuk fokozható a figyelmük tartóssága, terjedelme. A lovaglás során végzett gyakorlatok fejlesztik megfigyelő képességüket, növelik emlékezeti teljesítményeiket.

Maga a lovaglási helyzet megkívánja a lovastól, hogy a ló mozgása közben cselekedjen, és ehhez képest gondolkodjon is. A lovaglás során megvalósuló folyamatos mozgás cselekvésvezérléshez igazodó gondolkodási reakciót igényel. A gondolkodási reakció gyorsasága befolyásolható a ló jármódjának, mozgásgyorsaságának, a lovaglási területnek - valamint az ehhez kapcsolt cselekvéseknek együttes - megváltoztatásával. Az önálló lovaglási helyzetek az analógiás és a problémamegoldó gondolkodást egyaránt fejlesztik. A gondolkodással szoros összefüggésben van a beszéd. A lovaglás nagyon jó lehetőséget kínál a kommunikáció fejlesztésére is. A szóbeli utasítások, a bemutatással egybekötött magyarázatok a beszéd megértést, a passzív és az aktív szókincs gyarapodását egyaránt segítik. A gyerekek gyakran szavakkal is kísérik a gyakorlatokat ez lehetővé, teszi a feladatok könnyebb bevésését, elősegíti a beszédkésztetést, a beszédkedvet.  A lovon ülve egyébként is sokkal oldottabbak, közlékenyebbek, szeretnek beszélni a lóhoz.  Emellett a foglakozás vezetőjével, a segítőkkel és a társakkal is kommunikálni kell. Különösen az autista, vagy autisztikus személyiségvonásokkal rendelkező gyerekek esetében van fontos szerepe a kommunikáció fejlesztésének. Ezt még elősegíthetik kis dalok, vagy mondókák ill. a zenével kísért, vagy zenére történő lovaglás is. A terápiás foglalkozások során lehetőség van új ismeretek szerzésére a ló tartásával, gondozásával, ápolásával kapcsolatban. (szerszámozása, szaporodása, felépítése, testrészei, táplálkozása, patkolása)


B) Motoros és orientációs képességek fejlesztése

A lovaglás körülményeinél fogva alkalmas a korábban elsajátított mozgássémák javítására, finomítására valamint az új helyzethez igazodó mozgások megtanítására. Mindez nagyfokú

Figyelmet és koncentrációt igényel a lovasoktól. Önmagában már a ló mozgása is hat a lovas mozdulataira.  A lovaglás fejleszti a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, téri orientációt.  A lovon való helyes ülés kialakítása csökkenti a sérült lovasok tartáshibáit. A játékos gyakorlatok és feladatok segítik nagy-és finommozgásaik összerendezettségét. A ló ritmusos mozgása, a zenével kísért lovaglás fejleszti a gyerekek ritmusérzékét.

A motoros és orientációs képességek fejlesztésének területei:

• Testkép, testfogalom kialakítása
• Egyensúlyérzékelés fejlesztése
• Téri tájékozódás fejlesztése
• Mozgáskoordináció fejlesztése: a két testfél mozgásának összehangolása, illetve nagy és finommozgások összerendezése

C) Érzelmi állapot, akarati- cselekvési képességek befolyásolása

A lovagoltatás során a résztvevőknek sok lehetőségük van a különféle érzelmeik kinyilvánítására. Ebben természetesen vannak magukkal hozott pozitív és negatív elemek. Célunk lehet az utóbbiak lehetőség szerinti megváltoztatása és a pozitív érzelmek megerősítése. A lovaglás sikeres megvalósításához kapcsolódó követelmény az akarati tulajdonságok kialakítása, formálása. Bátorság, kitartás, céltudatosság és helyes önértékelés nélkül nincs mérhető eredmény. Ezek a tulajdonságok ugyanakkor szorosan összefüggnek a cselekvéssel és annak eredményességével. Egy-egy feladat sikeres végrehajtása a gyerekeket örömmel tölti el. A lovaglás során számos dicséretet, pozitív megerősítést kapnak. Mindez fokozza önbizalmukat, segíti a pozitív önértékelés és énkép kialakulását. A lovaglás hatására a gyerekek magatartása és személyisége pozitívan változik. Maga a lovaglási helyzet, a lóval való foglalkozás, a ló gondozása lehetővé teszi a feszültségek, a szorongás oldódását, a szeretet kimutatását, a felelősség kialakulását egy másik élőlény iránt. A lovaglás során a gyerekeknek meg kell tanulniuk bizonyos biztonsági és egyéb szabályokat, valamint ezek betartását is. Meg kell tanulniuk a különböző helyzetekhez alkalmazkodni, a körülményeknek megfelelően adekvátan viselkedni, cselekedni. Ezáltal fokozható kitartásuk, feladat- és szabálytudatuk. A lóval való közös munka olyan motiváló erő, hogy gyakran a foglalkozások során nincs is szükség más motiváló tényezőre, sőt gyakran ez a hatása kihasználható a gyerekek életének egyéb területein is. Az érzelmi nevelésre és a magatartási zavarok csökkentésére a terapeuta egyéni példaadása által is lehetőség van.

D) Szocializáció elősegítése

A lovaglás elképzelhetetlen a másik fél figyelembevétele nélkül. Legyen szó akár a lóról, akár a többi társról, vagy a lovardai környezet egyéb szereplőiről. A lovaglási környezet sok olyan elemet tartalmaz követelményeiben, amelyek a szocializálódást spontán, vagy szervezett módon segítik elő. Értékes segítséget jelenthet ebben a tekintetben a lóval, lovaglással való érzelmi motiváltság. A foglalkozások során a gyerekek megtanulnak együttműködni egymással, segíteni a társaknak. A lovaglás fejleszti az önállóságot, az aktivitást, a foglalkozásokon alkalmazott játékok fokozzák a találékonyságot, a problémamegoldást. A lovardai környezet gazdag ingerforrást nyújt a gyerekeknek, rengeteg élményszerzési lehetőséget biztosít számukra.

Emellett az integráció megvalósításának egyik legjobb színtere, mely lehetőséget teremt a sérült gyerekeknek az ép lovasokkal való együttműködésre, játékra, vetélkedőkre. Fontosnak tartom ezt abból a szempontból, hogy az épek is jobban megismerhetik fogyatékos társaikat, s ez fokozza a toleranciát a másság, a másság elfogadása iránt. A lovaglás, pedig felbecsülhetetlen értékű a sérült lovasok számára, hiszen ilyenkor ők is egyenértékű embernek érzik magukat, nem kell szembesülniük azzal, hogy kiszolgáltatottak, hogy másokra utaltak. Ezt épp az egyik mozgássérült lovasunk fogalmazta meg nagyon egyszerűen, de mégis úgy, hogy minden benne van: “A lovon és is olyan vagyok, mint a többiek."

Mindezen szakmai szempontok mellett számomra talán a legfontosabb dolog, hogy lovasaink oldottak, vidámak a foglalkozásokon, élvezik a lovakkal és társaikkal való együttlétet és együttműködést, s nem egyszer számolják az ujjaikon, hogy hányat kell még aludniuk, hogy újra jöhessenek lovagolni.

Forrás - lovasterápia.hu