A táplálkozási tilalmakkal való szembesülés a betegek számára sok esetben az első lépést jelenti az önmagukért való felelősségvállalás és az egészség szempontjából tudatos életvezetés felé tett úton.

E vizsgálat célja éppen annak megállapítása volt, hogy milyen változásokat eredményez a gyógyböjt két évvel a kúra lezárulása után, és milyen hatásai érezhetők a testi-lelki jólét, valamint az önértékelésben tükröződő életminőség szempontjából. Az 'életminőség 'fogalmára nem rendelkezünk világos definícióval, leginkább olyan 'többdimenziós konstrukció'-nak tekinthetjük, amely indirekt módon, négy összetevő segítségével határozható meg: az emberi lét fizikai, pszichikai, szociális és funkcionális szempontjai révén.

A vizsgálatba négy klinikáról, illetve szanatóriumból 176, véletlenszerűen kiválasztott beteget vontak be, akik 1992-ben legalább háromhetes Buchinger-, Mayr- vagy Schroth-gyógyböjtkúrán vettek részt.

A felmérést 1994 októbere és decembere között a következő módszerekkel végezték:

• általános katamnézis-kérdőív (a demográfiai adatok, biztosítás, böjteredmények, táplálkozási adatok rögzítése);
• a katamnézis idejére vonatkozó életminőségi kérdőív (a Münchner Lebensqualitäts Dimensionen Liste [MLDL] alapján, amely a fizikai, pszichés, mindennapi és szociális életterületek kognitív értékelésére szolgál);
• gießeni panaszkérdőív (Gießener Beschwerdebogen, GBB) a testi panaszok (kimerültség, gyomortáji problémák, végtagfájdalmak, szív- és keringési zavarok, valamint a négy összetevő összegzése) regisztrálására;
• kérdőív az emocionális állapotról (EMO), a depresszió, a kimerültség, a félelem, a kikapcsolódás és az aktivitás területeire utaló melléknévlista.

A 176 kiküldött kérdőívből 75 érkezett vissza kitöltve (42,6%). Ez a viszonylag alacsony válaszadási arány korlátozza az eredmények általánosíthatóságát, és lehetetlenné teszi a kontrollcsoporttal való összehasonlítást. A 75 válaszadó 64%-a nő (48) és 36%-a férfi (27) volt. A válaszadók életkora 20 és 74 év között oszlott meg, az átlagéletkor 51,4 év.43,2%-uknak (32) volt 1992 előtti tapasztalata a böjtről, ők korábban már egy-három alkalommal böjtöltek.

A korábban böjtölőknek 56,7%-a kórházban böjtölt 16,7%-uk bejárókúrán vett részt és 20%-uk otthon, ellátás nélkül böjtölt. Az előzetes tapasztalatok kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a Buchinger-kúra otthon is betartható, a Mayr-kúra ambuláns ellátásként ellenőrizhető, csak a Schroth-féle böjt igényel állandó felügyeletet.

A korábban böjtölők 25%-a tekintette az 1992-es böjtölést 'megelőzésnek 'és 75%-ukat motiválták konkrét panaszok. A mozgásszervek zavarai voltak a leggyakoribbak (25%), azt követte 17%-kal az elhízás és 13%-kal a szív-és érrendszeri problémák. A Buchinger-kúra betegei túlnyomórészt anyagcserezavaroktól (75%) és elhízástól (67%) szenvedtek, a Mayr-kúra résztvevői a légzőszervi (67%) és szív- és érrendszeri (22%) panaszokat jelölték meg a böjt elsődleges okaként.

A Schroth-kúra betegeinél a mozgásszervi panaszok álltak az első helyen (39%), ezt követték az elhízás, valamint a szív- és érrendszeri zavarok (33-33%). Arra a kérdésre, hogy 'segített-e önnek a kúra?' 67,6% (46) válaszolt egyértelmű igennel, 26,5% (18) mondta azt, hogy 'részben 'és csak 5,9% (4) nem tapasztalt pozitív hatást. A panaszok javulására irányuló kérdésekre hasonlóan oszlott meg a válaszok aránya: 65,1% (41) egyértelmű, 28,6% (18) részleges javulásról számolt be. Összesen 6,3% (4 fő) esetében nem eredményezett javulást a böjt. A két kérdés közötti különbségtétel két szempontból indokolt:

1. a böjt esetleges pozitív hatása nem csak a tünetek enyhülésében nyilvánulhat meg;
2. így azok is hangot adhatnak véleményüknek, akik megelőzésként böjtöltek.

A megkérdezettek 61,1%-a (44) számára nem jelentett problémát a visszaállás a mindennapi életre a böjtkúra után, 30,6% (33) számolt be részleges problémákról és 8,3% (6) állította egyértelműen, hogy gondjai voltak. A böjt hatásaira kérdezve 65,8% (48) állította, hogy a böjt óta jobban figyel a táplálkozásra, és az egykori böjtkúrázók csaknem fele, 49,3% (36) igyekszik az eredményeket tornázással/mozgással is tartóssá tenni.

A tudatosan irányított megelőzés révén 21,9% (16) őrzi a böjt eredményeit a kúra utáni két esztendőben 59,7% (43) határozta el a táplálkozási szokások átalakítását. Ez leggyakoribb a Buchinger-kúrán részt vettek között volt (77,1% [27 ]), a Mayr-betegek esetében ez az arány 63,2% (12), míg a legalacsonyabbnak a Schroth-betegek esetében bizonyult (22,2%[4 ]).

A táplálkozási szokások átalakítására az esetek 64,4%-ában (27) a klinika javaslatára került sor, és a megkérdezettek 34,2%-a (25) a kúra befejezését követő két éven belül újra böjtölt. Ebben a legmagasabb aránya a Mayr-betegeknek volt (42,1%), őket követték a Buchinger-kúrán részt vettek (34,3%) és végül a Schroth böjtösök (26,2%). A böjt elején a megkérdezettek 3/4-e határozott panaszok miatt jelentkezett a kúrára, a betegek 2/3-a számolt be a kúra során a panaszok javulásáról és a legtöbben az életminőség fizikai összetevőjének pozitív változását tapasztalták.

A válaszadók 77,5%-a a böjtre vezette vissza életminőségének pozitív változását. Azok, akik megelőzésként böjtöltek (25%), két évvel a kúra után az általános népességhez képest kedvezőbb lelki és testi állapotról számoltak be. Azon nők állapota, akik bizonyos panaszok enyhítése céljából böjtöltek, megfelelt az átlagosnak, eltekintve bizonyos jelentős végtagfájdalmaktól, míg azon férfiak állapota, akik terápiás céllal vetették magukat alá a kúrának, rosszabb volt az átlagosnál.

Peper,E.,Rogner,J.,Hettwer,H.: Stationäres Heilfasten. Wirksamkeit auf körperkiches und emotionales Befinden sowie Lebensqualität.

Forrás - Med-Courier.com