Hogy gyakori-e a frigiditás vagy sem, a vélemények e kérdésben eltérőek. Az elmúlt évszázadok öröksége az a vélemény, miszerint a nők többsége frigid. Mások tagadják a frigiditás létezését, mondván, hogy nincs frigid nő, csak ügyetlen partner. A kutatások szerint a 19. században állítólag a nők 80%-a volt frigid. Az ötvenes években ez a szám 50%-ra csökkent, napjainkban pedig már csak a nők 20-30%-át érinti ez a probléma. A mai nők sokkal tájékozottabbak elődeiknél, és megpróbálnak megoldást találni, ha a szeretkezés nem nyújt kielégülést számukra.Gyakran olyannyira hangsúlyozzák a szexualitás fontosságát, hogy pont emiatt válik problémává a nemiség kérdése.

Szerelem és statisztika

Valójában a felsorolt adatok nem sokat tükröznek, mivel frigiditáson nem mindenki ugyanazt érti. Shere Hite a női szexualitással foglalkozó, 1976-os tanulmányában azt a következtetést vonta le, hogy "csupán a nők 30 %-a mondhatja el magáról, hogy koitusz során rendszeresen eljut az orgazmusig a csikló kézzel történő közvetlen ingerlése nélkül". Másképpen fogalmazva, a nők többsége szeretkezéskor nem jut el automatikusan (vagyis a hüvelybe bevezetett hímvessző egyedüli hatására, kiegészítő ingerlés nélkül) a kielégülésig. Ha a bevezetéshez a csikló simogatása társul, ez az arány jelentősen megemelkedik. Csupán maszturbációval a nők több mint 90%-a képes orgazmust kiváltani.

Az orgazmus akadályai

A nemi izgalom elégtelenségének vagy hiányának oka gyakran a csikló ingerlésének elmaradása. Az előjáték után sok férfi csupán a közösülésre koncentrál, és közben elhanyagolja a nő izgalmi állapotának fenntartását és fokozását szolgáló simogatásokat.

A nők pedig sokszor szégyellik elmodani vágyaikat és nem merik irányítani párjukat, pedig a legtöbb férfi örül a segítségnek.

Gyakori a gondolatok elkalandozása, amikor a nő nincs a megfelelő izgalmi állapotban, pedig ilyenkor az örömre kellene összpontosítani.

A kudarctól való félelem és az önbizalom hiánya. A kudarcélmények vagy az, hogy még nem sikerült elérnie a gyönyört, sok nőt arra késztet, hogy előre vetítse a kudarcot, s már az ütközet előtt letegye a fegyvert.

A nemtetszéstől és a partner elvesztésétől való félelem. Főleg a szerelmi kapcsolat kezdetén, amikor sok nő még kételkedik és attól fél, hogy csalódást okoz partnerének; vagy később, amikor egy stabil szerelmi kapcsolatot is megingathat egy másik nő felbukkanása, a koitusz során nehezebb eljutni az orgazmusig. Ahelyett, hogy hagyná tovasodorni magát saját érzelmeitől, a nő partnere minden kívánságára és reagálására odafigyel. Gyakran lehetővé teszi a behatolást még mielőtt felkészült volna rá, és anélkül vesz részt az aktusban, hogy vágyait megosztaná kedvesével és részt kívánna a gyönyörből.

Az önmegfigyelés. Ilyenkor a nő a szerelmeskedésnek nem aktív résztvevője, hanem szemlélője. Addig elemzi és fejtegeti saját érzelmeit, partnere gesztusait, hogy végül idegességbe, ügyetlenkedésbe torkollik az egész. Az orgazmusnak reflexszerűen kell bekövetkeznie, és ez nem sikerülhet, ha az érzékeket a tudat ellenőrzése alatt tartjuk.

Félelem az önkontroll elvesztésétől, illetlennek ítélt ösztönök felszabadulásától. Ezek a félelmek mélyek, s a gyermekkorban gyökereznek. A nő ilyenkor saját "cenzorává" válik és elfojtja szexuális ösztöneit.

Neheztelés a másikra. Valamilyen vélt vagy valós sérelem hatására a nő többé-kevésbé tudatosan úgy áll bosszút partnerén, hogy megtagadja tőle a saját orgazmusát.


Forrás - hazipatika.com