Vakság

Minden olyan esetben, amikor a fény nem tud bejutni a szembe valamilyen okból kifolyólag, látásvesztés alakul ki. A vakság a látás ideiglenes vagy végleges megszűnése. Több oka is lehet a vakság kialakulásának. Leggyakoribb, mikor a szaruhártya vagy lencse megsérül. Ideiglenes vakságról akkor beszélünk, amikor a szaruhártya gyulladása miatt nem jutnak be a fénysugarak a szembe. Ahogy a zavarosság elmúlik, úgy visszatér a látás is, de kisebb-nagyobb homály megmaradhat, ami viszont a látást maradandóan ronthatja. Előfordulhat gyakran az is, hogy a szaruhártya szürke vagy fehér marad, ilyenkor végleges vakság alakul ki. Abban az esetben, ha a szemlencse szürkül el, a szürkehályog vakságot okoz, azonban ha az ideghártya nem sérült meg, operálással a vakságot meg lehet szüntetni. Szivárványhártya gyulladásakor elcsukódik a szembogár, ekkor szintén megvakul az ember. Új pupilla megnyitásával lehet a látást visszakapni. A sugártest és érhártya gyulladása az ideghártya működését károsíthatja, maradandó vakság jöhet létre. De abban az estben is vakság alakul ki, ha az üvegtestet vér árassza el, viszont ha a vérzés felszívódik, visszatér a látás.

Átmeneti vakságot okoznak a szembe került méreganyagok is, vegyi mérgezés, növényi mérgezések. Retina migrén. Embólusok a carotiszban.

Vannak olyan esetek, amikor a látóideg vagy az agyvelő bizonyos állapotaiban fordul elő múló vakság. Ilyen például szívbetegség vagy embólia alkalmával kialakult átmeneti vakság. Vagy a koponya űri nyomás miatt vagy aorta dissectió. Vesebajhoz csatlakozható urémia járhat múlékony vaksággal. Ha az ideghártya érzékenysége csökken, az estéli vakság (hemeralopia) jelensége áll be, ezt az állapotot a látótér nagyfokú megszűkülése is súlyosítja, mert a nappal való eligazodást is rontja. Agyvelőbeli bajok úgynevezett fele vaksággal járhatnak, amikor mindegyik szem csak a fele ideghártyával lát, a fele vak.

A maradandó vagy igazi vakság gyógyíthatatlan állapot. Teljes vakság esetén az agy egyáltalán nem érzékel fényt. Van veleszületett és szerzett vakság.

Veleszületett vakság

  1. Szem és agy közötti kapcsolata hiánya
  2. Genetikai örökség
  3. Látókéreg elégtelen differenciálódása
  4. Hiányozhat teljesen a szem is

Szerzett vakság

  1. szürke hályog
  2. akut zöld hályog
  3. cukorbetegség
  4. retinaleválás
  5. sérülések, fertőzések
  6. agysérülés
  7. vérerek trombózisa

Vakságnak három csoportját különböztethetjük meg:

  • vak az olyan ember, akinek sérülés, baleset vagy gyulladás miatt összetöpörödött a szemtekéje (phthisis bulbi), de hiányozhat egyik szeme, ha kivették (anoftalmusz)
  • vak, akinek a szivárványhártyája nem átlátszó (leukóma, sztafilóma). Nyúl szemének szaruhártyájával próbálták pótolni vagy üveggel, de sikertelenül.
  • vak, akinek ideghártyája nem érzékeli a fényt, látóidege sorvadt, avagy akinek az agyvelejében pusztult el a látás középponti góca. Az un. fekete hályog esetei tartoznak ide, melyekre a szemtükör feltalálása előtt ráillett egy régi szemorvos elmés mondása, hogy az a fekete hályog, amikor a beteg sem lát semmit, meg az orvos sem.


A különféle látásproblémákat korán fel kell ismerni, kezelni, hogy minél előbb megállítsák a látásromlást. Már újszülött korban meg kell állítani és gyógyítani a szemgyulladásokat. Trachoma korlátozására trachoma orvosok hivatottak. Szemklinikákon és kórházak szemészeti osztályán, ambulanciákon kezelik az egyéb szembetegségeket. Iskolákban a közellátó gyerekek kiszűrése, annak okainak kivizsgálása. Iszákosság, dohányzás korlátozása. Gyárakban a szemsérülések elkerülésére óvintézkedéseket kell tenni.

A vakság lelki okai: felhívás a „lelki látás" megerősítésére, a valóság „belső szemmel" történő szemlélésére

"Vaknak lenni annyit jelent, mint nem látni, felismerésre képtelennek lenni. A vak ember a való világot és az összefüggéseket nem látja, így arra kényszerül, hogy „megragadja" azokat. Képtelen többé kifelé látni, így az érzékelésnek e módja a belső térre tevődik át." A vaknak fel kell fedeznie, meg kell ragadnia belső világát, a külvilág képeit ugyanis nem érzékelheti.

A vakság hatalmas sorscsapásnak tűnik, de talán nem véletlenül alakult ki. Pár évvel ezelőtt voltak sikeres szemműtétek, amikor vakokat tettek újra látóvá. A siker mégsem volt teljes, mert az újonnan kapott látással a betegegek korántsem tudtak olyan jól eligazodni a világban. Nagy boldogságot jelenthet egy ilyen beavatkozás, ám egy dolog biztos a vakság nem csupán csapás, melyet a sors „vakon" mért ránk.

A vakság lehet egy korábbi hibás látás következménye, amikor inkább behunytam a szemem, nem akartam meglátni a világot, vak voltam a valóság meglátásához. A vakság határozott felhívás arra belső lényemmel szemben ne legyek vak és ne azonosítsam magam csupán a külső megjelenésemmel. Olyannak kell látnom magam amilyen, valójában vagyok.

A szemünk látásával a teljes spektrum 8%-át vagyunk képesek érzékelni. A vakság tehát magában rejti az esélyt, hogy a többi 92%-ra koncentrálhassunk, és ne befolyásoljon minket a dolgok külső megjelenése. A vak ember megfosztatott látásától és rákényszerült arra, hogy befelé tekintsen és belsőleg kialakult világképe szerint éljen.

"Csak ha az ember elfogadja, hogy valamely fogyatékosság nem katasztrófa, lesz képes azt a maga javára fordítani, minthogy épp fogyatékossága révén válik lehetetlenné, hogy továbbra is úgy éljen, mint eddig. Így válhat a vakság annak eszközévé, hogy igazi látásra tegyünk szert, mely végül a belátás magasabb fokához vezet."

A valódi látók akik, magasabb rendű összefüggések megtapasztalói, és a külső forma mögött meglátják a valóságot, gyakran maguk is vakok voltak. A vakok igazi életfeladata a saját belső lelkiviláguk meghódítása.