A szívritmuszavar más néven aritmia a szívverés ütemének a megváltozását jelenti. A normálisnál nagyobb szívverést tachikardiának, a túl lassút bradikardiának nevezzük.

Szinte minden embernél tapasztalható időnként a szabálytalan szívverés. Ilyenkor azt lehet érezni, mintha kihagyna a szív, össze-vissza ver.  Legtöbbször ez szívritmuszavar nagyon enyhe, veszélytelen, de vannak olyan formái is, melyek súlyos következményekkel járnak.

Szívritmuszavarról akkor beszélünk, amikor az elektromos tevékenység nem megfelelően működik, ezáltal a szív túl gyorsan, lassan vagy szabálytalanul kezd verni.

Minden ritmuszavarnak van valamilyen kiváltó oka. Enyhébb szívritmuszavart okozhat például a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a fizikai megterhelés, illetve a stressz is. Vannak olyan gyógyszerek, mint például a magas vérnyomás elleni szerek vagy a tüdőbetegségben alkalmazott gyógyszerek, melyek okozhatnak a szív frekvenciában ritmusban zavart, de ugyanúgy a pajzsmirigy szabálytalan működése  is kiválthatja.

A szívritmuszavar legfőbb oka azonban a különféle szívbetegségek, ilyen a koszorúsér megbetegedés, szívelégtelenség vagy a szívbillentyű működésének zavara. Előfordult olyan este is, hogy semmiféle szívbetegséget nem lehetett kimutatni és mégis aritmia alakult ki.

A szívritmuszavar tünetei

Az aritmiák által okozott tünetek sokfélék lehetnek, az alig érzékelhetőtől az életveszélyes állapotig terjedhetnek.
Mindenki érzett már életében legalább egyszer furcsa szívműködést, heves szívdobogást vagy lassú szívverést. Ha ez az állapot nem tartós, nincs miért izgulni. Testmozgáskor, sportoláskor, vagy akár izgalom hatására is változhat a szívverés. Ez lehet gyors vagy lassú, szabályos vagy szabálytalan, rövid vagy hosszantartó.
Nyaki erek erős lüktetése, szív össze-vissza verése, ájulásérzés, szédülés, gyengeség, hányinger, hányás, végtagok zsibbadása, zavartság és légszomj, heves mellkasi fájdalom. Ezekre a tünetekre már oda kell figyelni.

A szívritmuszavar kiváltó okai

Szívritmuszavart kiváltó okok közül a legfontosabb a koszorúsér megbetegedés, a szívbillentyűk működési zavara és a szívelégtelenség.

Mit tehet az orvos szívritmuszavar esetén?

Hogy az orvos pontos diagnózist állítson fel, kivizsgálásra van szükség. Az EKG a legfontosabb diagnosztikai eljárás. De ez a vizsgálati módszer nem mindig nyújt megfelelő információt, mivel csak rövid ideig mutatja a szív ritmusát, és lehet az alatt az idő alatt éppen nem volt aritmia. Sokkal megbízhatóbbak és pontosabb eredményt adnak a hordozható készülékek (Holter monitor), amit a beteg 24 órán keresztül visel. Mivel egész nap a betegen van, így az alkalmanként jelentkező ritmuszavarokat is mérni tudja, ami alatt a beteg végzi mindennapos tevékenységét, normális életritmusban vezeti a naplót.

Ha a betegség indokolja, az orvos feladata a gyógyszer rendelése.

Szívritmuszavar: kiestem saját ritmusomból, értelem és érzelem egyensúlya megbomlott, befolyásolhatatlan, túlságosam merev lett

A szívritmuszavar tünetei erős szívdobogásban, szapora szívverésben szédülékenységben és szabálytalan kihagyó pulzusban nyilvánulhatnak meg. A szívműködés zavarai komoly problémákat okozhatnak, mivel a vér keringése által kihat a belső szerveink oxigén-ellátására. A szívritmuszavar olyan egyéneknél jelentkezik, akiknek cselekedeteit az életben az értelem vezérli. Saját érzelmi megnyilvánulásait elnyomja, vagy csak csökevényes formában engedi a felszínre. Az ilyen ember nem hagyatkozik az érzelmeire, ami az ember lényének lényege. „A ritmusából kibillent szív rákényszeríti a beteget, hogy ismét középpontjára figyeljen. A túlzottan kauzális gondolkodás az éltető középpont, az őseredeti én elvesztéséhez s így félelemhez vezet. Ha az emberen elhatalmasodik a tulajdon érzelmeitől való félelem, s belső ritmusát illetően is állandó aggodalomban él, előbb-utóbb szívritmus-szabályozóhoz folyamodik.”

Ám ezzel az idegen ritmussal, ami folyamatos szabályosságot mutat, ezzel sem jut közelebb saját belső életritmusához.

A feladatunk tehát az, hogy elfogadjuk saját érzelmeinket, merjük engedni, hogy irányítsák cselekvésünket. Merjünk hagyatkozni saját belső hangunkra, még ha e szerint irracionális döntéseket kell is meghoznunk. Hagyjuk felborulni a megszokott rendet, ugorjunk ki önként a „normális” kerékvágásból. Engedjünk saját érzelmeink csábításának, merjünk kilógni a sorból miattuk. Tanuljunk meg ne csak az eszünkre, hanem a szívünkre is hallgatni, engedjük, hogy érzelmeink felkavarják mindennapjainkat. Oldjuk fel saját magunk által létrehozott és a külvilág által ránk kényszerített normákat. Ha engedünk érzelmeink irányításának, meg fogjuk látni, hogy a szívünk mindig a helyes irányt mutatta nekünk.