Szédülés

A szédülés egyik leggyakoribb panasz, melynek számtalan oka lehet, éppen ezért a kezelése sem egyszerű. Nagyon sok betegség kísérő tünete. A civilizációs ártalmak nagyban hozzájárulnak a szédülés kialakulásához, mint ahogy napjainkban a lakosság elég nagy része elöregedett, emiatt is egyre gyakoribbá válnak ezek a tünetek az idősek körében.

A betegek gyakran szenvednek a szédülés miatta, sokszor a mindennapi tevékenységüket is gátolja, munkavégzésre képtelenek lesznek. Ezért fontos hogy, a tünetet minél előbb meg kell szüntetni, kezelése elsőrendű feladat.

A szédülés formái


Vertigó

A szédülés leggyakoribb formája. Ez valódi szédülés, gyakorlatilag egy mozgáshallucináció, mely olyan érzést kelt, mintha forogna az emberrel a világ. A fej helyzetének változtatása, vagy felülés, mozgás kifejezetten erősíti a panaszokat, sokszor annyira súlyossá válhat, hogy hányinger kíséri a szédülést. Nem társul hozzá ájulás, alacsony vérnyomás, csökkent pulzusszám. A vertigót a belső fül egyensúlyszervének rendellenes működése is okozhatja, egyes ideggyógyászati kórképekben is megjelenik.  Pl. epilepsziás roham, migrén.

Kétféle szédülés különböztetünk meg, valódi és nem valódi szédülés.

A valódi szédülés általában valamilyen mozgás, forgás, dőlés, hajlam vagy liftérzés formájában jelentkezik.

Ájulásérzés vagy kábultság

Hirtelen leeső vérnyomás okozza, vagy agyi vérellátás károsodását okozó kórképek, ritmuszavar, szívinfarktus és szívelégtelenség miatt a szív pumpafunkciója nem megfelelő, így kevesebb vért pumpál az agyba, illetve a többi szervekhez, ezért ájulás következik be.

Egyensúlyzavar

Egyensúlyzavar elsősorban járáskor lép fel, de kettős látás miatt is kielakulhat. Bizonyos gyógyszerek is okozhatják ezeket a tüneteket.

Bizonytalanságérzés

Egyes szorongásos pszichiátriai kórképekben alakul ki. Túl szapora légvétel miatt leesik a szén-dioxid szint és ez vezethet hozzá.

A nem valódi szédülés bizonytalanságot, tériszonyt, egyensúly vesztés rövid érzetét fejezi ki, amikor hirtelen hanyatt fekvésből vagy ülésből állunk fel. Sok esetben a betegek a rossz közérzetüket, fáradékonyságukat, gyengeségüket is szédülésnek nevezik.

A belső fülben található az egyensúlyérző szervünk, aminek segítségével érzékeljük a testünk helyzetét vagy egyensúlyunkat. Az egyensúlyérzékelő és feldolgozó rendszerünk rendkívül bonyolult, innen indul ki egy idegpálya az agy számos területéhez és kapcsolatot tart a szerveinkkel. Ebben a rendszerben történik a bejövő információk feldolgozása. Ha megsérül ez a rendszer, szédülés alakul ki, sőt még a szemek is össze-vissza mozognak, verejtékezés, hányinger, hányás, halláscsökkenés, fülzúgás jön létre.

Nagyon fontos a szédülés okának vagy jellegének mielőbbi kiderítése, mert csak úgy lehet a további kezelési módokat megtalálni. A szédülés időtartama lehet egy másodperces, de akár hetekben, hónapokban, sőt években is mérhető.

Szédülés formája szerint lehet tartós vagy rohamszerű.
Szédülést kiváltó tényező a fej és testmozgás, köhögés.
Szédülést kíséri a fülfájás, fülfolyás, átesett a beteg korábban fülműtéten.
Fontos még tisztázni, hogy van e fejfájás, látászavar, zsibbadás, nyelési zavar vagy beszédzavar.

Itt a belső fülben található egyensúlyozó szerv zavaráról van szó. A szédülés állapota világosan jelzi, hogy a külső, biztos fogódzópontokat, melyek támaszul szolgáltak számunkra, elveszítettük. A szédülés jól szimbolizálja, hogy nem találtuk meg a megfelelő fogást a dolgokhoz és ahelyett, hogy irányítást szereznénk fölöttük, minket mozgatnak - elvesztettük a kontrollt a dolgok felett.

Meg kell tanulnunk feladni a dolgok fölötti ellenőrzési kényszert. Csökkentenünk kell a külvilágtól való függésünket, és saját lábra kell állnunk. Kezünkbe kell vennünk az irányítást, hogy magunk forgassuk az élet kerekét ahelyett, hogy a kerék alá kerülnénk. Saját kezünkbe véve a szerencse kerekét meg kell tanulnunk elengedni magunkat és élvezni mindezt.

Egy másik megközelítésben az ember szédül, aki mellőzöttnek érzi magát, ezért elveszíti belső egyensúlyát, éppen ezért a szédülés érzetével fogja biztosítani, hogy ismét minden körülötte forogjon.

„Szédüléskor szükségünk van valakire, aki kézen fog és vezet, aki törődik velünk és támaszt nyújt. Akit gyakran elfog a szédülés, annak meg kell tanulnia a saját lábára állni, csökkentenie kell a külvilágtól való függőségét, több magabiztosságot és önbizalmat kell merítenie magából.”