A soványság önmagában nem betegség, ellentétben az elhízással, ami mindig káros, és betegséget okoz. Viszont el kell különíteni az alkati soványságot a lassú vagy gyors fogyástól, vagy rohamos testsúly csökkenéstől. A vékony testalkatú emberek, akik világ életükben soványak voltak, valószínű azok is maradnak, ritka az olyan eset, hogy későbbiek folyamán elhíznak. Jelentős részük teljesen egészséges, sőt sokkal szívósabbak az átlagos súlyú társaiknál. Viszont akik rövid idő leforgása alatt veszítenek jelentősen a súlyukból az szinte biztos, hogy egy betegség kezd kialakulni. Okozhat lesoványodást rossz pszichés állapot, állandó stressz helyzet, nagyfokú étvágytalanság, elégtelen táplálékbevitel. Akinek a testtömeg index BMI értéke 18,5-nél kevesebb, soványnak számít, ha 15-öt sem éri el, alultápláltnak hívjuk.

Abban az esetben, ha fogyás hirtelen rövid idő leforgása alatt következik be, feltétlen orvoshoz kell fordulni. Legtöbbször valamilyen betegség az okozója, és ezt ki kell deríteni. A kóros soványságnak szervi okai vannak, ami többek között a gyomor-bélrendszer felszívódási zavara, tumoros vagy krónikus fertőző betegségek, ilyen a TBC vagy AIDS, a pajzsmirigy túlműködése. Ha szándékos koplalással előidézett soványság van, vagy fizikai megterhelés az okozója, nem kell orvosi kivizsgálás.

Nagyon oda kell figyelni a hirtelen fogyásra, ha 40-50 év körül következik be, ugyanis ebben a korban inkább elhíznak az emberek, mintsem fogynak. Ha a nagyfokú fogyáshoz még szomjúságérzet, vagy szájszárazság társul, vagy éppen sok folyadékot fogyaszt valaki és a vizelet mennyisége is sok, több mint valószínű, hogy cukorbetegség áll fenn, de ezt mindenképpen orvosnak kell diagnosztizálni. Ha felnőtt korban akár lassú vagy gyors fogyás következik be, mindig valamilyen betegség van a háttérben. Leggyakoribb a daganatos megbetegedés, melynek első jele a lesoványodás. Ezekre feltétlen oda kell figyelni és felkeresni az orvost.

A bőr alatti kötőszövet zsírtartalmának kóros és gyors csökkenése valamilyen betegség, vagy táplálkozási zavar következménye. A lesoványodás gyakran hosszan tartó betegségek, gennyedéssel járó állapotok, emésztőszervi betegségek következménye, de okozhatja tápanyag- és kalóriaszegény táplálkozás, a kalória bevitelt meghaladó nagy energiaszükségletű fizikai munka, belső elválasztású mirigyek megbetegedése. A lesoványodás egyik súlyos formája a pszichés okokból származó ideges étvágytalanság, amely főleg fiatal lányoknál fordul elő, abban az időszakban, mikor a serdülő lánynak új szerepével, önnön nemiségével meg kell barátkoznia.

Soványság: meg akarok szabadulni minden rossztól, alantastól, érzékitől, magas eszmények, kapcsolatok és kötöttségek elutasítás. Az evéstől való tartózkodás szimbolikus értelemben e fejlődést hivatott hátráltatni. A soványságra áhítozók felülmúlhatatlan eszményképe a tisztaság, átszellemültség és súlytalanság, a testiségtől, "az állatiastól", a nemiségtől való megszabadulás, végső soron az "anyagtalanná válás".

A soványság lelki háttere

Az étkezést tisztátlan aktusnak gondolja, amely a testet, vagyis a szexualitást táplálja, és ezt kereken elutasítja. A sovány ember fél a gömbölyű formáktól, ami a nőiességet megformálja. A kórosan sovány embernek gyakran teljesen kimarad a havi vérzése, menstruációs gondokkal küzd. A sovány ember fél a testiség minden megnyilvánulásától, visszahúzódó életet él és szeret egyedül lenni. Nagy gondot jelent számára, ha valakikkel közösen kell étkezni, még akkor is, ha ő maga egy falatot sem eszik.

"A szűkös kosztot, melyre a sovány ember kényszeríti magát, gyakran a keserű ízek jellemzik, vagyis az „édesség" hiánya! Ebben szintén a test, a vágy, az élvezetek végletes elutasítása mutatkozik meg. Ám e határtalan elutasítás mögött mérhetetlen vágyakozás rejlik mindaz iránt, ami ellen az illető oly hevesen tiltakozik: a törődés, testi közelség, vágy és "édes érzelmek", az érzéki gyönyörök iránt. Effajta sóvárgás jut kifejezésre abban is, mikor az illető titokban válogatás nélkül roppant mennyiségű ételt fogyaszt, amit persze rögtön utána ki is hány."

Ez a neurotikus viszonyulás főleg a negatív beállítottságú családoknál fordul elő. Kialakulásában szerepe lehet indulatos apának, vagy egy nagyon erős egyéniségű anyának, akikkel szemben a betegnek esélye sincs.

"E környezeti tényezőkkel szoros összefüggésben fejlődik ki a bármiféle kapcsolattal, kötődéssel szembeni, mélyen gyökerező elutasítás, majd ennek eredményeként magának a szexualitásnak az elvetése. A kórosan sovány egyének többnyire magas intelligenciaszintje nyilvánul meg abban is, hogy kifelé gyakorta alkalmazkodók, míg belsőleg szinte megszállott makacssággal törnek céljuk felé."

A sovány ember nem megfelelő eszközökkel szeretné megvalósítani a nemes szándékokat, miközben minden erejével azon van, hogy elfojtsa vágyait, ösztöneit, ugyanakkor erősíti is azokat. Sokkal jobb lenne, ha nyíltan tudná vállalni ezeket a szükségleteket, és föléjük tudna kerekedni.

Amit tenni kell soványág esetén

"A betegnek először is meg kell tanulnia elfogadni és vállalni önnön testiségét és nemiségét. Amennyiben ilyen természetű igényeit elismeri, s hajlandónak mutatkozik azok kiélésére, étkezési problémái is rendeződni fognak."

Ha soványságra vágyik valaki, akkor minden rossztól, testitől, alacsony rendűtől mentes szeretne lenni. Ez egy ideálkép, mely tiszta és tökéletes szellemi lényre emlékeztet, és ezzel elutasítjuk a földi létezésformáját a lényünknek. Megvetjük a testiséget, meg akarunk szabadulni tőle, legkisebb mértékűre szeretnénk csökkenteni. Ismét csak szellemi lények szeretnénk lenni. Feladatunk azonban nem más, mint a szellemi lényünket átsugározzuk a testiségre. "Ha testi mivoltunkat elutasítjuk, feladatunknak sem tudunk eleget tenni. Minthogy az ember szellemi természetének belső meggyőződését önmagában hordozza, vágya is erre irányul, s a legszívesebben kizárólag szellemileg táplálkoznék anélkül, hogy testével, súlyával, az evéssel és a szexualitással kapcsolatba kellene kerülnie."

"Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy az anyag a teremtett világnak a szellemivel egyenértékű része. Nem szabad hát tőle húzódoznunk, ellenkezőleg: fel kell ismernünk feladatunkat, hogy vállalhassuk és betölthessük. Hiszen aki csupán eszménye szerint él, megtagadja benső valóságát. "Ép" és egészséges csakis akkor lehet az ember, ha felhagy az ideálok és önkényes mércék szerinti élettel, saját elképzelései valóra váltásának hajszolásával, és a legjobbat adja a világnak, amit ember egyáltalán adhat - önmagát. Amennyiben szilárdan eltökéljük, hogy létezni engedjük magunkat úgy, amilyenek valójában vagyunk, megtettük az első lépést az egészség felé vezető úton. Belső egészségünk fokozatosan külső jelekben is megnyilvánul, hiszen ép lélek csakis ép testben létezhet és teljesedhet ki."