A rövidlátás gyakori és régóta jól ismert betegség, ám a köztudatban még mindig sok a félreértés, a bizonytalanság körülötte. A legelterjedtebb félreértés, hogy sokan azt hiszik, a rövidlátás kezelése egyszerűen elintézhető egy megfelelő szemüveg felíratásával és viselésével, s ezután nincs további tennivaló. Pedig a rövidlátó ember valóban „rövidlátó” módon viselkedik, ha nem ellenőrizteti rendszeresen szemének állapotát. A myopiások egyébként látóélességüket erős hunyorítással képesek javítani. Innen származik a betegség elnevezése. (Myops annyit jelent: pislogó.)

Vizsgáljuk meg röviden, mit is jelent a rövidlátás. Nos, ez az elváltozás vagy a szem fénytörési zavarának, vagy pedig a szemgolyó túl hosszú tengelyének tudható be. Az előbbi esetet szakkifejezéssel törési myopiának, utóbbit tengely myopiának nevezzük, de előfordulhat a kettő együttes megjelenése, kombinációja is.

A törési myopiát a legtöbb esetben a szaruhártya túlzott domborulata okozza, de oka lehet a szemlencse alakváltozása, elmozdulása is. Bizonyos betegségekben, például a cukorbetegségben a vércukor szintjének ingadozása a lencse vastagságának ingadozását váltja ki, ezzel átmeneti rövidlátást, s ingadozó éleslátást okoz.

A tengely myopia a szemgolyó túlzott növekedésére vezethető vissza. Az újszülöttek sosem rövidlátók, a myopia csak a szemgolyó növekedése során alakulhat ki. Ez a fénytörési hiba recesszív öröklődést mutat, azaz gyakorta a nagyszülők örökítik az unokákra. Valamennyi esetben a külvilágból érkező párhuzamos sugarak az ideghártya előtt egyesülnek képpé, s az ilyen szem csak a széttartó sugarakat tudja éles képpé alakítani, tehát az ilyen szem korrekció nélkül csak közelre lát élesen.

Kétségtelen, hogy az igazán extrém, nagyfokú rövidlátástól eltekintve az ilyen fókuszálási problémák szemüveggel jól korrigálhatók. Az úgynevezett konkáv lencsék használatával helyreállítható a hibás törőerő-szemtengely hosszviszony, azaz a jóindulatú, szemfenéki elváltozások nélküli kisebb és közepes fokú – mínusz négy dioptria alatti – rövidlátások korrekciójával teljes látóélesség érhető el. Ezzel szemben a nagyfokú, romló prognózisú, szemfenéki elváltozásokhoz vezető, rendszerint nagyfokú myopiánál korrekcióval sem érhető el hibátlan látóélesség. Nagyfokú rövidlátóknál, főként, ha idősebb korban kerül sor a szemüveg felírására, a teljes javítóüveget nem lehet javasolni, mert bár a beteg a vizsgálat során jól lát vele, ám kicsinyítő, szédülést okozó hatása miatt azt folyamatosan képtelen viselni.

S itt jutottunk el annak taglalásáig, hogy miért is fontos, hogy a rövidlátó ember rendszeresen ellenőriztesse szeme állapotát. Mint fentebb említettük, a tengely myopia a szemgolyó túlzott hossznövekedését jelenti, s ebből az is következik, hogy a növekedés, a nyúlás során a szem különböző, létfontosságú szövetei is sérülhetnek. A különböző rétegek nem egyformán bírják a nyúlást, így a külső rostos burok tágulásával nem tud lépést tartani az érhártya és az ideghártya, elvékonyodnak, s akár szakadások is kialakulhatnak. A myopiás szem üvegtestje elhígul, szerkezete megváltozik, úszkáló homályok keletkeznek benne.

Miután a rövidlátó szem csak közelre lát élesen, alkalmazkodásra sosem kényszerül, így a megfelelő izmok használat híján gyengülnek. Ez azzal járhat, hogy az ilyen szemeken kifelé tartó kancsalság alakulhat ki. Nem ritkán nagy különbség van a két szem fénytörése között. A szemfenéki elváltozások kezelése miatt mindenképpen szükség van a rendszeres ellenőrzésre, még akkor is, ha a gyenge, vagy közepes fokú rövidlátásról van szó. Az időben felfedezett ideghártya rendellenességek (leválásra hajlamosító perifériás degenerációk) kezelése argon lézerrel megelőzheti a későbbi, súlyos látásromláshoz vezető komplikációkat.


Forrás - patikatukor.hu

Rövidlátás: külvilágtól való félelem, teljesítménydrukk, stressz, az „előrelátás" hiánya, a félelem és agresszivitás nyílt kifejezésével szembeni gátlások

„A rövidlátás a külvilágtól való félelem látható megnyilvánulása. Aki az élet tényeivel nem kíván szembenézni, az rövidlátó módon él. De ilyenné válik az is, aki nem tanulja meg vállalni az élet feladatait. A rövidlátás különösen gyakori fiatalkorban, minthogy az ifjúból hiányzik az előretekintés, a távollátás képessége. Egyáltalán nem akar még a jövőbe (távolba) nézni, csakis a pillanatnak él, következésképp „távollátásra" képtelen.” Késöbb a rövidlátás visszafejlődhet azzal arányosan, hogy mennyire tanulta meg a „messzelátást”.

A szemműködést erősen befolyásolja a szimpatikus és a paraszimpatikus idegtevékenység. A rövidlátó emberek többsége paraszimpatikus természetű –érzelmileg kevésbé fogékonyak, türelmesebbek és rendszeretők. Hajlamosak a külvilágtól való visszahúzódásra és mindehhez gyakran félénkség és introverzió – (befeléfordulás) járul.

A rövidlátók aránya magasabb az értelmiségiek körében, ami arra enged következtetni, hogy a „közelmunka” a sokat olvasó életmód is befolyásolja látásunkat, ám ez fordítva is igaz, hiszen az introvertált egyén általában többet olvas. A rövidlátó emberek gyakran gátlásosak és mivel nem tudják megfelelő módon kifejezni érzelmeiket és képviselni érdekeiket ezért esetükben gyakori az elnyomott agresszió.

„A rövidlátó egyén testében arra utaló jelek találhatók, hogy múltbeli ismétlődő élményeit, mint a félelem, rémület és hasonló érzelmek, nem tudta feldolgozni, azok mintegy megrekedtek, belefagytak az izomzatba. A mellkas általában lapos, megakadályozván a teljes belégzést, mielőtt a feldolgozandó érzelmek a belső teret egyáltalán elérhetnék. Az izomzat lényegi gátlása a rövidlátóknál tehát nem a szemben, hanem a testben található, megakasztva az energia áramlását, mielőtt még az a szembe juthatna. Amennyiben e kontrakciós és receptív fázis huzamosabb ideig eltart, a következmény rövidlátás kialakulása lehet.

A rövidlátás tehát mindig a túlzottan erős szubjektivitás megnyilvánulása. Az ember mindent egyfajta „békaperspektívából" lát, túlságosan is saját szemszögéből, „saját szemüvegén keresztül". A rövidlátás ugyanakkor éppen arra kényszerít, hogy önmagunkra tekintsünk, világosan felismerjük a közelállót. A rövidlátó ember azonban nem akarja észrevenni ezeket a dolgokat, így éppen a tünet készteti arra, hogy önmagába tekintsen, önismeretre tegyen szert.”

A rövidlátásban az a felhívás rejlik, hogy valóban meglássuk és elfogadjuk önmagunkat. A rövidlátó egyén ezt azonban nem akarja meglátni, és egyre inkább magába húzódik ahelyett, hogy tudomásul venné, vagy egyáltalán tekintetre méltatná önmagát, így egyre inkább bátortalanabbá és gátlásossá válik. Az éleslátás fókuszpontja egyre közelebb kerül.

A gondolkodás túlhangsúlyozására és az érzelmek elhanyagolására a test úgy korrigál, hogy korlátozza a látást. Félelem az élettől, elfojtott dührohamok inkább könyvek mögé bújunk, mintsem helytálljunk az életben- tipikusan értelmiségi tünet.

A különféle nemzetek körében végzett vizsgálatok kimutatták a látásunk és személyiségünk közötti szoros összefüggéseket. A japánok esetében a nemzet több mint 50% a rövidlátó, ami rögtön érthetővé válik, ha megvizsgáljuk a japán nevelési modellt, ami az érzelmek feletti uralkodást helyezi előtérbe.

Feladatunk tehát, hogy életünkben engedjünk teret érzelmeinknek is. Lássunk tovább az orrunk hegyénél, és ne vonatkoztassunk mindent magunkra. Tanuljuk meg egészséges távolból szemlélni a dolgokat. Kérdezzük meg magunktól őszintén mi is az, amit nem szeretnénk meglátni.