Reuma

Reuma


Reuma: gyűjtőfogalom. Reumás betegség alatt az összes fájdalmas, gyulladásos ízületi betegséget értjük. E betegségek, melyek igen változatos képet mutatnak, főleg a csontok közti ízületet károsítják. A mozgásszervi megbetegedések merevséget és fájdalmat okoznak az izmokban, a gerincben, az ízületekben, s gyakran gátolják a beteget a mozgásban.

Reumás megbetegedések - az éghajlattól függetlenül - a világ bármely táján előfordulhatnak. Főleg az idősebb korosztályt érintik, de fiatalok, sőt gyerekek is megbetegedhetnek. (A lakosság közel húsz százaléka érintett.) Napjainkban már sok hatásos kezelési mód áll a szakemberek rendelkezésére, amelyekkel csökkenthető a fájdalom és karbantartható a betegség, így szerencsére kevés beteg válik mozgásképtelenné.

A mozgásszervi megbetegedések főbb csoportjai a következők:

  • kopásos ízületi gerincbetegségek (artrózis stb.)
  • gyulladásos megbetegedések (reumatoid artritisz stb.)
  • lágyrész-reumatizmusok (mialgia stb.)
  • csontbetegségek (csontritkulás stb.)
  • anyagcsere-betegségek (köszvény stb.)

A különböző betegségeket - megközelítőleg 200 mozgásszervi kórról van szó - egy, jellemző tünet köt össze: a fájdalom.


Forrás - www.patikatukor.hu

Reuma


Reuma: agresszív impulzusok izomfeszülést eredményeznek, felgyülemlett düh, méreg, agresszió, keserűség, bosszúvágy, belső gátlások

Tünetek

A reuma az egyik leggyakoribb népbetegség. Súlyos reumatikus megbetegedéseknél az izületek és az izomzat fájdalmas szöveti elváltozásairól beszélhetünk. Ezt a betegséget mindig gyulladás kíséri, ami heveny és krónikus formában is jelentkezhet. A fájdalom olyan mértékben korlátozhatja mozgásunkat, hogy nemritkán rokkantság is kialakulhat. A reuma enyhébb formában is jelentkezhet, amely csak időközönként visszatérő mozgásszervi fájdalmakat okoz.

A reuma lelki háttere

„Bizonyos vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a reumás betegek agresszív indulataikat már gyermekkoruktól fogva a vázizomzat görcsösen felfokozott megfeszítése révén kísérlik meg levezetni.”

Ezzel magyarázható, hogy sokat sportolnak, kedvelik az agresszívebb sportokat, és általában erőteljes fizikális tevékenységet végeznek. A reumás beteg csalódottságát, frusztrációját képtelen normális módon kiélni szinte kényszeredetten uralkodik érzelmein. A szellemi szinten elutasított agresszív érzelmei bizonyos mértékig megkötődnek a reumás betegben. Igaz, hogy a reumás beteg általában szerény és lelkiismeretes ember, de elfojtott dühe és keserűsége megakasztja életereje áramlását, és egyre nagyobb mértéket öltő testi merevséghez vezet.

„A düh, méreg, keserűség és bosszúvágy gyulladásos folyamatokat indít el ott, ahol elfojtódott. E lefékezett energiák testi síkon a nem kiválasztódott anyagcseretermékek lerakódását hozzák létre. Eme úgynevezett toxinok jelképezik azokat a problémákat, melyek feldolgozatlanul elraktározódtak. Így a test egyre inkább a megoldatlan életfeladatok lerakodóhelyévé válik.”

A reumás ember vonakodik attól, hogy az önmagáról alkotott segítőkész, erkölcsös, szerény képet őszintén megkérdőjelezze, hiszen így nem kell szembesülnie saját személyiségének árnyoldalával. Fél szembenézni önnön kicsinyességével, uralomvágyával és agressziójával, amely érzések a „megmerevedését” idézték elő.

„A reuma voltaképpen a határtalan akarat kifejeződése, a mohó vágyé, hogy az ember mindent tudjon, uraljon és irányítson. Végső soron maga a meg nem valósult hatalomvágy.” Amennyiben képes lenne vállalni saját- önmaga által negatívnak ítélt- érzelmeit, nem kellene elfojtani ilyen irányú törekvéseit. Sajnos magasra helyezett erkölcsi normáinak nem tud eleget tenni, és nem csak elfojtja hatalomvágyát, hanem gyakran bűntudat is ébred benne melyet segítőkészséggel és önfeláldozással próbál kompenzálni.

„Minthogy igazi érzéseit egyre inkább elnyomja, és belső morális érzésének, valamint magas eszményeinek megfelelő külső magatartásban „merevedik meg", a test, e magatartás tükörképeként, fokozatosan elveszíti mozgékonyságát.”

Amit tenni kell

Fel kell tennünk magunknak a kérdést!

  • Meddig akarom még fenntartani azt a hamis önképet, amely mögé valódi önmagam rejtem?
  • Mikor és milyen téren érzékelem agresszív indulataimat?
  • Miért nem mutatom ki nyíltan ezen érzelmeimet, miért nem beszélek róluk?
  • Milyen érzéseket nem merek magamnak bevallani?
  • Mit nem tudok megbocsátani és elfelejteni?
  • Miért nem tudom magamat elfogadni olyannak, amilyen valójában vagyok?
  • Miért nem tudok másokat elfogadni olyannak amilyenek?
  • Hogyan tudnék magammal és másokkal szemben melegséget és igazi szeretetet tanúsítani, kifejezésre juttatni?