A kóros rendszeretet is kényszercselekvésnek számít, amely olyan kóros ténykedés, amely kényszerképzetek hatására ismételten és értelmetlenül hajtanak végre a betegek. Ugyanakkor tudják, hogy cselekvésük értelmetlen, valamint azt is, hogy belső késztetés hatására viszik véghez. A cselekvés tartama alatt nyugtalanok, végrehajtása után megnyugszanak. A nyugalom azonban nem tart sokáig, és újból jelentkezik a beteget cselekvésre késztető kényszerképzet. Az ilyen betegek rendszerint elvégzett munkájuk helyességében is kételkednek.

A kóros rendszeretet lelki háttere

Rendszeretet (kóros): belső bizonytalanság, támaszkeresés, elismerés és siker iránti vágy, rendezetlen belső világ, a kiegyensúlyozottság hiánya

Az olyan emberek, akik a lakásukban már kínos rendet tartanak, nagy valószínűséggel azért teszik, mert bizonytalanok elvégzett munkájuk helyességében. Lelki egyensúlyuk is teljesen felborult és úgy érzik, szinte öntudatlanul, hogy egy apró kis rendetlenség vagy hanyagság is elég ahhoz, hogy teljesen összezavarodjanak. „Ráadásul, aki környezetének demonstrálni szeretné, milyen szorgos és takaros teremtés ő valójában, mindezt katonás rend és tisztaság révén kísérli meg bebizonyítani.”

„A kóros rendszeretet mögött egyrészt az a vágy húzódik, hogy az illető teljesítménye révén elismeréshez jusson, de benne rejlik annak öntudatlan megsejtése is, hogy az egyén belső világa nem oly rendezett, mint amilyennek tűnik.”