A rák lényege a szervezet sejtjeinek rosszindulatú, rendezetlen és korlátlan burjánzása. Bármely szövetben/szervben, a test bármely részében előfordulhat. Ha a rákos betegség a test felületi részén jelentkezik, könnyebben felismerhető és kezelhető. Ha mélyebb részeken fordul elő, gyakran nem ad tüneteket csak késői szakban, amikor már nehezebb kezelni. A korai felismeréssel és korszerű kezelésekkel számos rákos megbetegedés gyógyítható.

Tünetek:

Az érintett szövet/szervtől függnek. A rák legfontosabb nyolc figyelmeztető jele:

• Szokatlan vérzés/váladékozás, pl. állandó orrvérzés, véres köpet/köhögés/hányás, véres váladék az emlőből, hüvelyből (menstruációs ciklusok között/menopauza után), véres vizelet/széklet.
• A megszokott székletürítési ritmus megváltozása.
• Csomó a mellben vagy bárhol.
• Tartósan fennálló rekedtség/köhögés.
• Múlandó emésztési zavarok/nyelési nehézség.
• Tartósan fennálló fülzúgás/nagyothallás.
• Nem gyógyuló sebek, fekélyek.
• Anyajegy/szemölcs megváltozása.

Általános tünetek

• Megmagyarázhatatlan fogyás
• Néha alacsony testhőmérséklet
• A fájdalom késői tünet. (Korai stádiumban a rák jellemzően fájdalommentes.)

Esetleges komplikációk:

• A szövetek/szervek működési zavara.
• Közvetlenül vagy nyirokrendszer útján vagy a vérkeringéssel átterjed más szövetekre/szervekre (metasztázist ad).
• Halál.

Kiváltó okok:
A rák keletkezése nem teljesen ismert. Néhány esetben az okok azonban bizonyítottak:

• Bizonyos kémiai anyagok, pl.: kátrány (cigaretta füstből), aromás szénhidrogének (égett ételekből), nitrit/nitrát (konzervált ételekből), bizonyos ipari anyagok.
• Diétás tényezők, mint például nagymennyiségű alkohol/zsír fogyasztása, rostszegény ételek.
• Bizonyos vírusok, pl. Hepatitis B vírus
• Napsugárzás.
• Ionizáló sugarak.
• Idős, károsodott gének.

Forrás - egeszsegkalauz.hu

Rák: rendezetlen egyéni élethelyzet, csökkent védekezőképesség, belső elszigeteltség, negatív érzelmek elburjánzása

„Minden egyes ember testében megközelítőleg mintegy 200 000 ráksejt van. Minthogy testünk közel 60 billió sejtből áll, ez a szám egyáltalán nem tűnik soknak. Naponta mintegy 100 milliárdnyi új sejt pótolja az elhaltakat, vagyis potenciálisan mindnyájan rákbetegek vagyunk. Ez természetes állapot.

A ráksejtek azonban gyöngék, s szaporodási képességük az egészséges testsejtekénél jóval kisebb. Bizonyos körülmények között viszont regenerálódhatnak, és ismét ép sejtekké válhatnak.

A szervezet immunrendszere elég erős ahhoz, hogy a degenerálódott sejteket felismerve, elpusztítsa azokat. Veszély csupán akkor keletkezik, ha az ember, akár átmenetileg is, valamely téren gátolja immunrendszerét. Ilyen gátló hatást fejt ki a lelki megterhelés, stressz, alkohol, kábítószer, elkeseredés, gyűlölet, magány, mértéktelen szomorúság, sőt a helytelen táplálkozás, az elégtelen légzés, a fogazat, mandulák vagy melléküregek gócos megbetegedései. Mindebben a geopathikus ingerzónáknak, a föld úgynevezett kisugárzásainak is lehet némi szerepük.”

A rák lelki háttere

Léteznek tehát rákkeltő tényezők, de a betegség igazi oka mindig valamilyen hibás lelki magatartásban gyökerezik. Az ilyen egyének előszeretettel hánytorgatják fel múltbéli sérelmeiket és hajlamosak az önsajnálatra. Állandó önértékelési zavarral küszködnek, úgy érzik, mintha társaik nem fogadják el, kirekesztik őket. Ezen érzések kialakulása a gyermekkorhoz köthetőek. Ám ezeknek az érzelmeknek a jelenléte nem elég ahhoz, hogy a rákos megbetegedés kialakuljon. A rák kialakulásának hátterében egy feldolgozatlan személyes trauma áll, ami az egyén belső elszigetelődését vonja maga után és nagymértékben csökkenti a test ellenálló képességét. A legyengült immunrendszer nem képes elég hatékonyan elpusztítani a degenerálódott sejteket. A személyes érzelmi trauma jellege meghatározza a rák lokalizációját is.

• Emlőrák- a partner kapcsolat szellemi, lelki zavaraira utal
• Méhnyakrák- tágabb értelemben vett szexuális konfliktusok.
• Tüdőrák- halálfélelemre utal nőknél-férfiaknál egyaránt
• Gyomor bélrendszer rákja- az egyén képtelen megemészteni valamit, amivel állandóan szembesülnie kell.

„A rák lefolyása szoros összefüggést mutat a betegséget kiváltó konfliktusanyag megemésztésével, illetve feldolgozásával. Ez a betegség intenzitására, fokozódására, megtorpanására éppúgy vonatkozik, mint időbeli lefutására vagy teljes megszűnésére. Mindezekből az alábbi feltételezések adódnak:”

1. A rák á szervezet immunrendszerének gátlása következtében alakul ki, melyet szellemi-lelki működészavar idéz elő.
2. E működészavar fennállásának ideje alatt, s a zavar mértékével egyenes arányban, kifejlődik a rák.
3. Ha a kiváltó konfliktus rendeződik, a rák inaktívvá válik.

„A rák szempontjából veszélyeztetett egyének közé elsősorban azok sorolhatók, akik elfojtják érzelmeiket. Ha személyes tragédia sújtja őket, képtelenek megbirkózni reakcióikkal, ehelyett áldozatul esnek nekik.” Ezt meggyőzően bizonyítja az Egyesült Államokban végzett vizsgálat is, amelyet 4000 rákbetegen végeztek. Kiderült, hogy személyes múltjuk során mindannyian egy feldolgozatlan depressziós időszakon estek át, amely betegségük kezdetét is jelentette.

Amit tenni kell

„Mindenekelőtt tudatosítanunk kell magunkban, és fel kell dolgoznunk a betegséget ki váltó problémát. Ez történhet beszédterápia, reinkarnációs terápia, pszichoterápia segítségével, vagy az életfilozófia gyökeres megváltoztatása révén.”

A rák lokalizációja pontos felvilágosítást nyújthat arra vonatkozólag, hogy az élet melyik területén keresendő a betegséget kiváltó probléma. Amennyiben a kiváltó traumát sikerült feldolgozni a rákos daganat felszívódik vagy betokozódik.

Meg kell változtatnunk életvitelünket, hogy a jövőben ne legyenek megoldatlan konfliktusaink és meg kell erősítenünk szervezetünk ellenálló képességét.

„Táplálkozásunkat körültekintően kell megterveznünk, kerülvén a káros élvezeti cikkek fogyasztását. Itt elsősorban a nikotinra, alkoholra, túlzott kávéélvezetre gondolunk. Lehetőleg kerülni kell a húsfogyasztást, éppígy a nem természetes alapanyagokból készült ételeket is.

Minthogy a környezeti ártalmaktól amúgy sem tudjuk magunkat teljesen megvédeni, legalább testünk védekezőrendszerének és méregtelenítő funkciójának működését segítsük elő. Ebben a vonatkozásban rendkívül hatékony a sörélesztő. Támogatja és védi a májat, testünk fő méregtelenítő szervét. Ráadásul előnyösen hat a bélflórára is.”

Amit megelőzésképpen megtehetünk

Alapos gondot kell fordítsunk a mentálhigiénére, maradéktalanul fel kell dolgoznunk a nap eseményeit nehogy megoldatlan konfliktusok maradjanak vissza. Engedjünk teret az új benyomásoknak és a változásnak. Szabaduljunk meg az idegen elvektől az önmagunk és mások által alkotott törvényektől, éljünk a legfőbb törvény szerint - valósítsuk meg önmagunkat!

A rák egy másik megközelítésben

Testi szint:
A test majdnem minden területét és szervét érintheti.

Tüneti szint:
Neoplazma (tumor): valami új növekszik, valami új alakul ki, mélységes bánat, feldolgozatlan sérülés, sokkélmény blokkolja a védekezőerőket, és kiváltja a betegséget: a rák immunológiailag a védekező rendszer összeomlásakor alakul ki (intakt védekezésnél: a védekező rendszer megöli a kialakuló rákos sejteket - ez egy folyamat, amely valószínűleg gyakran megtörténik). Életünk be nem vallott, önpusztító problémája készíti elő a talajt: összevissza kóválygunk (nem jutunk előre saját utunkon), elfajzás: fajtájától erősen eltér, letér az eredeti útjáról, (az adott területen) oly mértékben tér el saját fejlődési útvonalától, hogy a test kénytelen az elfelejtett, elfojtott gondot kifejezésre juttatni, hogy az ne „vesszen el" teljesen. A rák testileg valósítja meg azt, amit a megfelelő tudatrészben lelkileg kellene megvalósítanunk, a sejtek elfajzása a (pl. mérgek által) halálosan felingerelt sejtek túlélésért folytatott, kétségbeesett harca, hasonlóan a haldokló fák hajtásaihoz, amelyeket végső kétségbeesésükben hoznak. A rák, mint kezdeményezés: egy „lényegbevágó" élmény, egy „meghatározó" cezúra az életben. Hiba csúszik a szabadság és halhatatlanság megvalósításának tervébe, nem élünk a lehetőséggel, hogy határtapasztalatokat és életimpulzusokat szerezzünk, ragaszkodás a normákhoz. Tökéletes szociális alkalmazkodás (normopátia). Agresszió és egoizmus rákos megbetegedésnél: agresszíven elfojtott könyökpolitika. Az erősebbnek van igaza, beszűrődés (infiltráció), invázió, zsarolás, rabszolga(sejt)-kizsákmányolás. Egónk önállósítja magát, a normális együttélés szabályainak felrúgása, (a ráksejt) fejnehéz, „fejjel akar a falnak menni" (növekedési probléma). A tiszteletre méltó eszményképek hirtelen teljes egoizmusba csapnak át, önmagunk érdekeit tapintatlanul meg akarjuk valósítani, a nőiesség sötét oldala (Hekaté, Káli): a sokat kínzott nőiesség princípiuma bosszút áll, és beárnyékolja a szerelmet. Egoizmus, omnipotencia, törekvés a halhatatlanságra, ahelyett hogy környezetünkkel kommunikálnánk, a lélek halhatatlansága és mindenhatósága utáni vágyunk a tudatunk helyett a rákos sejtekben éli ki magát, a szeretet (a minden határt legyőző princípium) rossz szintre tolódott, visszafejlődési folyamat: az ősi lényeghez való visszakapcsolódásunk, amely a vallás forrása, a test rákos sejtjeinek regresszív hajlamait követi. A növekedés és előrelépés korunk és társadalmunk perverz (ön)céljává vált, a metasztázisban, áttétben (lat. filiae = 'sötét romlást hozó lányok') ismerjük fel a fiókintézményeket és leányvállalatokat, amelyekkel a föld testét bevonjuk, a tapintatlan terjeszkedés kollektív példája és saját érdekeink megvalósítása, a föld kizsákmányolása ölt itt szimbolikusan testet, az én és a társadalom polarizálódása: nagyobb és átfogóbb egységek befogadására a tudat képtelen.

Feldolgozás:
Készítsünk mérleget: eddigi utunk valóban az „igazi" volt-e, az érintett témakörön belül engedjünk teret szokatlan elképzeléseinknek és merész fantáziánknak, engedjük, hogy azok bátran és nyugodtan fejlődhessenek, terjeszkedhessenek, a túlélésért folytatott küzdelmet tereljük testi síkról szellemi-lelki síkra. Engedjük, hogy valami új fejlődjön (neo-plazma). Emlékezzünk vissza korábbi álmainkra, életcéljainkra és kívánságainkra, majd mindenre elszántan elevenítsük fel és valósítsuk meg azokat. A növekedési impulzust tereljük testi szintről sokkal felszabadítóbb szintekre, azzal a bizonyossággal, hogy nekünk már nincs vesztenivalónk, mentsünk erőt önmagunk megvalósításához, utunk folytatásához. Lázadjunk a szűk, merev és szigorú szabályok ellen, ahelyett hogy kis rendszerekbe illeszkednénk be (normopátia), rúgjuk fel azokat a normákat, amelyek hátráltatják önmegvalósításunkat, találjuk meg helyünket a nagy rendszerben (vallás), „rúgjunk ki a hámból", táncoljunk ki a (megszabott) sorból, hogy egónkat először is megismerjük, elszántan érvényesítsük önmagunkat. Kérdőjelezzük meg önmagunk merevségét és elhatárolódásunkat: lelkünk határtalanságának és halhatatlanságának elfogadása, visszakapcsolódás vallási értelemben („Honnan jöttem? Hová megyek? Ki vagyok?"), lépjünk túl énünkön, térjünk vissza (saját) ősi kezdeteinkhez, kapcsolódjunk a lét ősi lényegéhez, tanuljunk meg nemet mondani, kiállni saját magunkért, saját hibáinkkal együtt élni is jobb, mint idegen erényeket átvenni, belső képi szintünkön küzdjünk eltökélten a túlélésért, reinkarnációs terápia, Simonton-terápia, légzésterápia.

Feloldás:
Ne a testünk beszéljen helyettünk, hanem találjuk meg saját kifejezésmódunkat, ismerjük fel annak szükségességét, hogy váltanunk kell, térjünk át a testi és ezáltal (élet)veszélyes szintről a kihívásokkal teli, de életmentő szellemi-lelki szintre, és induljunk ott fejlődésnek, fedezzük fel a határokat átlépő szeretetet, szabaduljunk meg az idegen elvektől, az önmagunk és mások által alkotott törvényektől, éljünk csak legfőbb törvényünk szerint, és valósítsuk meg önmagunkat, a csúcsélmények (peak experiences) értelmében szerezzünk határtapasztalatokat, testi halhatatlanság helyett törekedjünk lelki halhatatlanságra (helyezzük halhatatlan lelkünket az első helyre), tanulmányozzuk Héraklész mítoszában a hidrával folytatott küzdelmet: amikor Héraklészt megharapja a kígyó, nem vonul vissza, hanem elfogadja a kihívást, kiáll harcolni, széttapossa a hidrát, és így legyőzi az ellenséget.


Forrás - Ruediger Dahlke - A betegség, mint szimbólum

• A laron törpéket elkerüli a rák!