Ha szemügyre vesszük szűkebb vagy tágabb környezetünket, biztosan ismerünk önmagunkra kínosan odafigyelő, lakásuk rendjére az átlagosnál több gondot fordító embereket. Számukra fontos, hogy külső megjelenésük, ápoltságuk, ruházatuk egyfajta állandóságot jelezzen. Lakásukban egy porszem, szemét nem lehet. Mindennek pontos, szinte centiméterre kimért helye van.

Azért áldoznak sok időt otthonuk és önmaguk rendben tartására, mert ez a külső rend belső harmóniájuk feltétele. Ha valamilyen okból külső rendjük felborul, elbizonytalanodnak. Mindennapi élethelyzeteket is kiszolgáltatva, gyanakodva élnek meg.

Nem betegek, de alapszemélyiségük valószínűsíti, hogy pszichés trauma, tartós lelki terhelés hatására kényszeres tüneteik képződnek. A tünetek cselekvési és gondolati kényszerekben jelentkeznek. Leggyakoribb cselekvési kényszerek: az ajtó becsukásának, a villany leoltásának, a gáz elzárásának ellenőrzése. Sűrűn fordul elő kézmosási, mosakodási kényszer. Mindezek rituális cselekedetsort alkotnak, rengeteg hasznos időt elrabolva. Például csak akkor tud megfelelni megnyugtatóan a vele kapcsolatos elvárásoknak a nap folyamán, ha pontosan ötször megy vissza megnézni, jól bezárta-e a lakást. Értelmével tudja, hogy mindez felesleges időpocsékolás, de szorongása erősebb, egész nap gyötri, ha kihagyja a reggeli szertartást.

A saját én horrorisztikus megélését, e mögött hatalmas bűntudatot jelentenek a gondolati kényszerek. "Félek a hegyes tárgyaktól, éles késektől..." Általában ennyi, ami a környezetnek elmondható. A mondat másik fele, a szorongással, bűntudattal kísért, már nem hangzik el. "Félek, hogy kárt teszek magamban vagy bennetek. " Senki előtt ki nem mondható gondolat ez, hiszen a beteg önmaga is teljesen idegennek tartja személyiségétől. Tiltakozik ellene, de nem tud szabadulni tőle.

Gyakori az egyszerű fóbiák körében a tériszony, a magasságfóbia. Fontosnak tartom gyakorlati tapasztalatom alapján ebben az esetben a fóbiás és a kényszeres betegek megkülönböztetését. A fóbiás beteg nem mer lenézni az emeleti ablakból, mert szorong a magasságtól. A gondolati kényszerekkel vívódó ugyanezt azért nem meri megtenni, mert kényszert érez, hogy leugorjon, szinte vonzza a mélység.

A kényszeres betegségek köre ismeretterjesztési szinten nehezen körbejárható. Ezen írásnak nem is feladata a mélyebb elemzés. A fenti sorozatokat, tipikus példákat azoknak figyelmébe ajánlom, akik "vad kényszerképzetek" rabságában rejtőzködő énjüket menthetetlennek hiszik.

Forrás - Gyógy-ír - Kisalföld

Mosakodási kényszer: valódi vagy képzelt bűn érzete, vágy, hogy „tisztára mossam" magam, rossz lelkiismeret, belső kényszer, hogy valamit jóvátegyek.

„Hasonlatosan ahhoz, ahogy testünk a mosdás révén tiszta lesz, a mosakodás egyben a „piszkostól" való belső megtisztulás szimbóluma is.”

E jelenség gyakorta előfordul olyan fiataloknál, akik ébredező szexualitásukat tisztátalannak tartják. Meg akarnak szabadulni ezektől az új érzésektől és ezt külső, testi szinten próbálják meg állandó kézmosással, mosakodással. Háborgó lelkiismeretüket ezzel a külső kompenzációval kísérlik meg kiengesztelni.

A mosakodási kényszer lelki háttere mindig a tisztulni vágyás az a törekvés, hogy az ember lemossa magáról tényleges, vagy képzelt bűnének mocskát. Hiszen az ember nem véletlenül érzi magát olyan kellemesen egy kiadós fürdés után. A mosakodás külsőleg és belsőleg is megtisztít minket a piszkos dolgoktól.

Ami a feladat:

Akin mosakodási kényszer vett erőt annak helyre kell hoznia az általa elkövetett hibát, hogy tehermentesítse lelkiismeretét. Ha valóban mindent megtett azért, hogy helyrehozza azt, amit elrontott a mosakodási kényszere is eltűnik.

Annak, akinek a mosakodási kényszerét egy képzelt bűn váltotta ki annak változtatnia kell a dologhoz való helytelen viszonyulásán.