A nátha - orvosi nevén a rinitisz akuta - az orrnyálkahártya heveny gyulladása, melynek vezető tünete a híg, vizes jellegű orrfolyás. Ugyanakkor a megfázás, meghűlés egyik tünete maga a nátha. De ezenkívül számos, nem jellegzetes panasz is felléphet a betegnél.

A meghűlés a felső légutak fertőzése, ami jelentkezhet orrfolyással, könnyezéssel, vagy éppen kiszáradt torokkal, köhögéssel, de akár az összes, előbb felsorolt tünettel. A tünetek azért lehetnek ennyire változatosak, mert több mint 200 féle vírus képes megfázást okozni.

Vírusoknak azokat a szervezeteket nevezzük, amelyek főleg nukleinsavakból és az azt védő fehérjeburokból épülnek fel. Méretük 100-2000x10-10 méter. Csak elektronmikroszkóppal tehetők láthatóvá, kizárólag élő sejteken belül képesek szaporodni, és azt is csak meghatározott gazdaszervezeten belül.

A megfázás tünetei rövid, 1-2 napos lappangási idő után jelentkeznek. Először száraz, kaparó vagy éppen csiklandozó érzés keletkezik a torokban, majd megindul az egyre fokozódó orrfolyás, testszerte kialakulhat fájdalom az ízületekben, izmokban, de a fejfájás sem ritka. A legfontosabb tünet azonban mégis a híg, vizes jellegű orrfolyás, vagyis a nátha.

A betegség lefolyása során az orrváladék besűrűsödik, és sárgás színűvé válik. Ami a meghűlést leginkább megkülönbözteti az influenzától, az az, hogy a beteg nem lázasodik be. A megfázás további tünetei a tüsszögés, a köhögés, a könnyezés, a hőemelkedés és a fáradtság, levertség.

A gyermekek különösen fogékonyak a megfázásra, leginkább hatéves koruk körül. A legtöbb gyermek már egyéves kora előtt átesik az első megfázáson. Ennek a fokozott érzékenységnek nemcsak az immunrendszer fejletlensége, éretlensége az oka. A gyermek-közösségben összezárva, ahol még nem törődnek annyira a kézmosás fontosságával, nagyon könnyen terjed a betegség.

A felnőttek akkor fertőződnek meg könnyen, ha a szervezetük ellenálló-képessége lecsökken, ha például az immunrendszerük egy másik betegség hatására meggyengül.

A meghűlés rendszerint néhány nap, kevesebb, mint egy hét alatt elmúlik. Ha a betegség magas lázzal jár (39 °C-nál magasabb a testhőmérséklet) vagy a tünetei súlyosbodnak, feltétlenül forduljon orvoshoz. A magas láz inkább influenzára vagy valamilyen bakteriális fertőzéses szövődmény kialakulására utal.

A leggyakoribb szövődmény, elsősorban gyermekeknél a középfülgyulladás. Jellemző tünet a fülfájás, amit az egészen pici gyermek nem is tud elmondani, de ilyenkor ok nélkül sír, elhúzza a fájós fülét, de az sem ritka, hogy reggelre a párnáján a füléből kifolyt gennyes váladék hagy nyomot. Míg a megfázást nem, addig a középfülgyulladást feltétlenül antibiotikummal kell kezelni! Minden ilyen esetben forduljunk orvoshoz.

További komoly szövődmények lehetnek a torokgyulladás, a hörghurut és a tüdőgyulladás. Mindegyik orvosi kezelést igényel.

Forrás - orvosaneten.hu

Megfázás: felhívás, hogy többet foglalkozzunk önmagunkkal, tanuljunk meg lazítani, tartsuk távol magunkat minden számunkra idegentől és hamistól

Nem a hideg okozza a betegséget, hanem az ember „fázik meg” - elkapunk bizonyos kórokozókat, amiket felhasználhatunk a drámához és segítségükkel kivonulhatunk a mindennapok krízishelyzeteiből. Kimenekülhetünk egy túlterhelt állapotból. Távol tartjuk magunkat az emberektől - „védelmi falat építünk papír zsebkendőkből”. Berekesztjük a kommunikációt a külvilággal - bedugul az orrunk, fáj a torkunk.

A megfázásnak több könnyen értelmezhető tünete van. Ilyenek a bedugult orr, fejfájás, rekedtség és a mandulák megduzzadása, amiket külön is kielemezhetünk.

A bedugult orr: „valamivel torkig lett, az orra bedugult, a légzés és rajta keresztül a külvilág dolgainak érzékelése akadályoztatva van.” Az ember nem képes arra, hogy a külvilágból érkező ingereket, problémákkal foglalkozzon.

A rekedtség: „a beteg vagy nem akar kapcsolatba lépni a környezetével, ami torokgyulladása következtében most már lehetetlenné is vált, vagy torokfájása annak a jele, hogy a külvilág dolgai helyett inkább saját belső világával kellene foglalkoznia.” A beteg kommunikációjában fellépett zavar szintén megakadályozza, hogy felvegye a kapcsolatot a külvilággal.

A mandulák duzzadtsága: a beteg nyelési nehézségei arra utalnak, hogy már nem tud többet lenyelni vagy nem akar valamit elfogadni.

A fejfájás: ”az a rengeteg dolog, ami a megfázásos beteget elárasztja, akkora fejtörést okoz neki, hogy semmit se képes befogadni.”

A megfázás tünetei lehetőséget teremtenek a beteg számára, hogy egy időre távol tartsa magát a környezetétől, ami már túl sok problémát okozott neki. Másfelől viszont a tünetei meg is akadályozzák, hogy elvesszen a külsőségekben. A megfázás rákényszeríti a beteget arra, hogy önmagával foglalkozzon és ne olyan dolgokkal, ami nem felel meg neki.

„Világosan mutatja: „Tőlem idegen mércéhez igazodtam, valami ismeretlent fogadtam be. Ez az ismeretlen nincs összhangban velem. Legyengített." Hagytam, hogy számomra helytelen magatartásukkal mások megfertőzzenek.”

Amit megfázáskor tenni kell

El kell határolódnia a többiektől addig, még vissza nem talál önmagához. Teret kell biztosítania saját magának akár „agresszív” eszközökkel is. „Meg kell vizsgálnia, miért nem képes felmelegedni. Ajánlatos lenne elgondolkodnia, mit is akar voltaképpen elmondani, és „ki kellene tálalnia" mindazt, amit eddig elhallgatott.”
Tegyük fel a kérdést önmagunknak - „milyen téren korlátoztam önmagamat?”
Ne nyeljünk le többet tőlünk idegen dolgokat! Szeressük önmagunkat és hallgassunk szívünk hangjára