Kancsalság

Kancsalság


Az újszülött gyermek a néphittel ellentétben nem lát élesen, sőt szemünk optikailag fordított állású képet készít a környezetünkről.

Azonban az emberi agy néhány hét, hónap alatt megtanulja megfordítani ezt a képet, így a környezetből álló tárgyak leképezése egyenes állású lesz. Ismeretes, hogy szemünk csak a fény felvevésére, elsődleges összerendezésére, idegi impulzusokká való lekódolására és ezen impulzusok továbbküldésére alkalmas. A továbbküldött képi információ a nyakszirti lebenyekben kódolódik vissza és alakul valódi képi információvá.

Ahhoz, hogy agyunkkal "megtanuljunk" látni, a születés utántól fogva folyamatosan szükséges, hogy a képi információk eljussanak a nyakszirti lebenyekbe.

Amennyiben valamilyen szemészeti ok, például kancsalság, a két szem közötti nagy eltérésű korrigálatlan fénytörési hiba, veleszületett szürke hályog, koraszülött retinopathia stb. miatt a képi információk nem jutnak el az agy megfelelő lebenyéhez, nem alakulnak ki azok az asszociációs mezők, amelyek a kétszemes együttlátáshoz, illetve a térbeli látáshoz szükségesek, vagyis az érintett szem tompalátó lesz.

A térbeli látáson azt értjük, hogy két szemmel könnyen meg tudjuk ítélni az előttünk haladó autó távolságát, sebességét meg tudjuk becsülni, azaz nagy sebesség mellett is biztonságosan közlekedhetünk.

A veleszületett fénytörési különbségek (a pluszos fénytörési hibák elsősorban) az agyban különböző nagyságú és élességű képet hoznak létre.

Gondoljunk csak arra, ha egy fényképezőgépnél a távolságot jól, vagy rosszul állítottuk be. A rosszul fókuszált kép életlen, finom részleteket a képen nem lehet felismerni. A nagyítás a jól fókuszált, éles képtől eltérő lehet. Az újszülöttek agya a gyengébb minőségű képhez úgy alkalmazkodik, hogy a gyengébb szemet néhány fokkal arrébb vezérli, azaz a keletkező képminősége még gyengébb lesz.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyengébben látó szemet az agy kikapcsolta a látási funkcióból. A külső szemlélő vagy a vizsgáló azt veszi észre, hogy a gyermek egyik szemével kacsalít. Amennyiben a kancsalságot okozó fénytörési hibát nem oldják meg, ez a szem végérvényesen tompalátó lesz.

A tompalátás azt jelenti, hogy a szem anatómiailag tökéletesen ép, a megfelelő szemüveg megadása mellett sem lesz képes a látásélességet vizsgáló számtáblát a gyermek végigolvasni.

A szem helyzetéért 6 szemizom felelős. Megfelelő beidegzés esetén ezek működése egyensúlyban van, előretekintéskor a szemek azonos helyzetűnek látszanak, oldalra nézéskor a szemgolyók együtt mozognak.

Kancsalság esetén a szemizmok működése közötti finom egyensúly megbomlik, a felsőbb szemmozgatásért felelős agyidegmagvaktól az egyes izmok erősebb ingerületet kapnak, míg az ezzel ellentétes működést kifejtő izom kevésbé ingerlődik. A megbomlott egyensúly végeredménye a szem hibás állása, azaz a kancsalság.

A kancsalság nem elsősorban kozmetikai probléma, azaz a szülőket nem az kell, hogy zavarja, hogy gyermeküknek "nem úgy áll a szeme, mint a többinek", hanem az, hogy a kancsalító szemmel, ha nem időben történik a szemészeti kezelés, a gyermek egész életében alul fog teljesíteni, vagy a pályaválasztás idején az egyén sok, kétszemes látást igénylő foglalkozásra alkalmatlan lesz.


Forrás - Szemünk világa - SubRosa Kiadó

Kancsalság



Kancsalság: felszólítás, hogy lelkileg rugalmasabbak legyünk, ismerjük fel a látszat mögött rejtőző valóságot, dolgainkat helyesen rangsoroljuk

A kancsalság esetén a szemünk előtt két különböző kép jelenik, amelyek nem hozhatók egymással összhangba. Az agy kiszűri a kancsal szem alkotta képet így az nem vesz részt a képalkotásban – funkcionális egyszeműség. A kancsal egyén a valóságnak csak egyetlen aspektusát látja. Lelki értelemben hasonló dologról van szó. Az embernek azért van két szeme, hogy a dolgokat két különböző „szemszögből" legyen képes vizsgálni, látásmódja ily módon rugalmas legyen.

Általában a gyermekkor érzékenyebb szakaszaiban alakul ki, amikor a gyerekek nem tudják feldolgozni a világban érzékelt dolgokat, ezért visszahúzódnak az egyik pólusra. A kancsal ember látása kétdimenzióssá válik, képtelen felmérni a dolgok távolságát és mélységét nem tudja meglátni a perspektívákat. Nehézséget okoz nekik irányt adni az életüknek.

A feladat:

„A kancsal egyénnek törekednie kell arra, hogy az élet nyújtotta helyzeteket és adottságokat többféle módon legyen képes látni, megítélni és elrendezni magában. Lelkileg mozgékonyabbá kell válnia.” Tudatosítania kell saját lényének szerteágazó tendenciáit. Behatóan kell foglalkoznia a látható (férfias vagy női) oldallal addig, amíg az ahhoz tartozó konfliktus fel nem oldódik. El kell ismernie a meglévő dimenzió korlátozottságát és át kell formálnia „mélyebb dimenziók” megértésévé. Feladatuk, megtalálni az egységet a kétpólusú világban.