Az ülőideg, a nervus ischiadicus (iszkiadikus) szervezetünk leghosszabb idege. A medencéből a csípő-fartájon át fut le a combokban. A térdhajlatban két ágra oszlik (nervus peroneus és nervus tibialis). Az ülőideg számos izmot mozgat, és gondoskodik a combok, alszárak és lábak érző beidegződéséről.

Működési zavara sokszínű tünetegyüttest okozhat, az enyhe érzéskieséstől a teljes bénulásig. Az isiász nem önálló betegség, hanem számos egyéb betegség következménye. Az isiászos fájdalom többnyire spontán is oldódik, kb. hat hét alatt. Ez idő alatt az orvos feladata gondoskodni a fájdalomcsillapításról, az idegműködés mielőbbi rendeződéséről és a bénulás megelőzéséről. Bizonyos esetekben csak műtéttel lehet biztosítani az ideg túlélését.

Oka

Az isiász legjellemzőbb oka a gerincből kilépő nervus ischiadicus (ülőideg) nevű idegrostok összenyomódása, melyet leggyakrabban a csigolyatestek között elhelyezkedő porckorongok sérve vált ki. A gerinc hajlékonyságáért, rugalmasságáért nagyfokban felelősek a csigolyatestek közötti üregeket kipárnázó porckorongok (discus, ejtsd: diszkusz), melyek hatékonyan védik a gerincet, pl. a rázkódástól. Ezek két fő részből állnak. Kívülről erős, körkörösen futó kötőszöveti rostok (anulus fibrosus) veszik körül, "tokba zárva " a porckorong belsejének kocsonyás anyagát (nucleus pulposus, ejtsd: nukleusz pulpózusz). Az élet során elszenvedett apró sérülések következtében az anulus fibrosus elszakadhat, és a nucleus pulposus kitüremkedik a sérülés helyén, összenyomva ezzel az idegfonat valamely gyökét.
A porckorongsérv (discus hernia) mellett egyéb okok is kiválthatják az ülőidegfonat összenyomódását.

Az isiász hátterében állhat az ágyéki (lumbális) gerinccsatorna-szűkülete, vagy a csigolyák közötti ízületek kopásos betegsége. A porckorongok betegségének következményeként az egyik csigolyatest a másikon elcsúszhat, és így nyomást gyakorolhat mind a gerincvelőre, mind a kilépő ideggyökökre. Az esetek 95%-ában jóindulatú derékfájásról van szó és csak ritkán mutatható ki súlyos baleset vagy betegség a háttérben (pl. gerincsérv, jó és rosszindulatú daganat, ülőideg-daganat, vagy egyéb rosszindulatú daganatok áttétei stb.). Ha ennek a gyanúja felmerül az orvos minden eszközt bevet, hogy tisztázza a pontos diagnózist.

Tünetei

Legfontosabb tünet a deréktáji fájdalom, mely általában valamelyik alsó végtag irányába sugárzik ki, és ütögetéssel kiváltható. A fájdalom, érzéskiesés és mozgászavarok az ideg lefutása mentén bárhol előfordulhatnak. Különösen gyakoriak

• a derék és a térd között,
• a far közepétől a vádli külső felszínén a 4. és 5. lábujj között véget érve ("tábornokisáv-lefutás"),
• a far belsejétől a belboka irányába futva, a belső talpfelszínen véget érve.

A fájdalom sokféle lehet. Egészen enyhe rossz érzéstől az égő fájdalmon át egészen a kínzó gyötrelemig fokozódhat. A fájdalom olykor lassan kezdődik, és idővel fokozódik. Máskor a lövésszerűen jelentkező, hirtelen fájdalom ("Hexenschuss") az első jel. Rendszerint csak az egyik alsó végtag érintett. Az isiász, mint minden gyöki fájdalom, koponyaűri nyomás fokozódásakor (pl. köhögés, tüsszentés, erőlködés) hirtelen erősödik. A fájdalmon kívül előfordul zsibbadás, reflexkiesés, izomgyengeség az ideg lefutása mellett, tűszúrások érzése (főként a lábon, lábujjakon), valamint vizelet- és széklet-visszatartási képtelenség (inkontinencia).

Néhány esetben tartós idegkárosodás, érzéskiesés, részleges bénulás maradhat vissza, de ez nem jellemző. A széklet- és vizelet-visszatartási képtelenség a gerincvelő csúcsából lófarokszerűen távozó idegszálak (cauda equina - kauda ekvina) károsodására utalhat, melynél a tünetek lovaglónadrág-szerű elhelyezkedést mutatnak. Ez az állapot súlyos, azonnali orvosi ellátást igényel.


Forrás - házipatika.com

Isiász: valódi vagy képzelt túlterhelés, valami az „idegeimre megy", kisebbrendűségi érzés, félelem, túlzott felelősségvállalás, belső szorongás

Testi szinten az ülőideg illetve általában a gerincvelő-csatornából kilépő idegek irritációja, amely a nyomás miatt óriási fájdalommal jár. „Az isiász, más néven ülőideg-fájdalom, valóságos vagy annak vélt túlterhelésre utal.”

Ez a betegség akkor alakul ki, amikor az egyén túl sokat vállalt, túl nagy felelősséget visel. Gyakran összefüggésbe hozhatóak a jövővel kapcsolatos félelmekkel és egzisztenciális szorongással. Más esetekben az ember súlyos teherként cipeli magával a múltját. „E túlterhelés testi megnyilvánulásaként az ágyékcsigolyák tájékán a porckorongok oldalsó irányba csúsznak, s nyomják az ülőideget.” A csigolyáink között lévő porckorongot szétnyomja a túlterheltség.

Az így keletkező fájdalom kötelező pihenésre, nyugalomra és gondolkodásra inti a beteget. Ebben az időszakban meg kell találnia a módját, hogyan szüntesse meg a terhelést.

Az isiász arra utal, hogy határozatlanságunk és kisebbrendűségi érzés kompenzálása céljából túl sok terhet veszünk a nyakunkba és túlerőltetjük magunkat, hogy ez által jó benyomást keltsünk. Kényszeresen elismerés után vágyódunk és ez a hatalmas belső nyomás utat tör magának testi szinten isiász formájában.

A következő kérdéseket tegyük fel magunknak:

• miért vállalok olyan sokat?
• mit akarok ezzel bizonyítani?
• miért kell bizonyítanom?
• talán az az érzésem, hogy csökkent értékű vagyok?
• talán kisebbrendűségi érzésemet akarom kompenzálni a nagy teljesítményemmel?
• lehetséges, hogy nem eléggé szeretem magamat?
• vagy egyszerűen csak "megkeseredtem", mert az élet nem olyan, amilyennek én tudni szeretném?

Ismerjük fel, hogy a bizonytalanságunk kompenzálása miatt terheltük magunkat túl. Vállunkon hordott terheket vizsgáljuk meg kritikus módon és szabaduljunk meg tőlük. Vegyük észre, hogy magatartásunkkal önmagunknak okozunk fájdalmat.

„Szó lehet itt a személyiség valamely aspektusáról is, melyet nem engedünk szabadon, nem hagyunk kifejezésre jutni. Ilyenkor a körülményekhez igazodunk, egy meghatározott, merev tartást veszünk fel, mely nincs összhangban lényünkkel, össze kell szednünk a bátorságunkat, hogy vállalni tudjuk önmagunkat - még akkor is, ha döntésünket környezetünk nem üdvözli kitörő tapssal. Aki nyíltan vállalja lénye látszólagos árnyoldalait is, hogy megélhesse, következésképp felszabadítsa azokat, az idővel tünetmentessé válik - feszültsége eloszlik.”

• Isiász-szindróma (ülőideg-zsába)
• Isiász - Izületi- és gerincfájdalmak