Az idős emberek panaszai mindig valamilyen megoldatlan problémákra és életfeladatokra utalnak, és a tünet árulja el, milyen feladatról van szó. Ha valaki megöregszik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is betegszik, feltéve, hogy az élete folyamán megtanulta a maga leckéit. Az idős kor sajátos feladata, hogy az ember szabaddá tegye magát, megszabaduljon a bosszúságtól, a félelemtől, csalódottságtól, sérelmektől, a múlt kínzó emlékeitől, makacsságától és csalfa reményeitől.

„Aki idős korában így él, az évek sokasodásával egyre szabadabbá és könnyedebbé válik, s egyáltalán nem esik majd nehezére búcsút mondania az életnek, hogy visszatérjen a testetlenségbe. Addig viszont élnie kell az öreg kor nyújtotta lehetőségekkel: mentesnek lenni a munkaköri kötelezettségektől és materiális céloktól, megszabadulni a testi vágytól és a környezet véleményének figyelembevételétől.”

„Röviden: önnön bensőnk, tulajdon lényünk érdekében elvetni minden külsődlegest.”

Időskorban már bőven van idő arra, hogy az ember megtapasztalja belső életét, emberi tulajdonságait jellemmé ötvözze és tudása is bölcsességgé érjen. „Tudata teljében részesülhet az utolsó tanításokban, teljesítheti hátralévő feladatait, melyeket az élet elébe állít.” Az idős ember teste külsőre elveszíti előnyösségét, de ezzel párhuzamosan belső szépségre, fiatalságra és lelki elevenségre tehet szert.

Időskori panaszok: megoldatlan életfeladatok, a lazítás képességének hiánya, ifjúkori bűnök következményei

Az idős ember hátralévő éveiben már öntudatosan járhatja az élet útját, alaposan fel tudja dolgozni múltját, megvilágosodik előtte mi miért történt, és ebből tanulni tud. Most már nyugodtan tudja élvezni az elért sikerek feletti örömöt, és még van lehetősége megtenni azt, amit még meg kell tennie. „Tisztázható a még tisztázatlan, lehetőség adódik megbocsátani ott, ahol még nem történt meg, és az ember megszabadulhat attól, amibe oly görcsösen kapaszkodik. Így lesz képes idős korában fokozatosan önmaga fölé magasodni, szellemét mozgékonynak, szívét ifjúnak megőrizni, végső soron egész testében átszellemülni. Példaképpé válhat mások és önmaga számára, egyedi életét műremekké formálhatja.” Van esély arra, hogy gyermekeit, unokáit és más idős embereket hozzásegítse ahhoz, hogy az időskort lehetőségnek tekintsék, és ennek megfelelően éljék meg.

„Az életet végre hálásan fogadhatjuk el, akár egy ajándékot, minden egyes percét tudatosan élvezhetjük. Aki keresi, felfedezheti magában az „öntudat megifjító forrását", átélheti a bensőből fakadó megfiatalodást s végül „lelki Újjászületését". Aki felismeri valódi énjét és vele összhangban él, képes lesz, ha eljön az ideje, nyugodtan és megfontoltan, ahogy az élet útját is járta, az életet elhagyni.”