Az ízületekről általában

Mik az ízületek, és hogyan néznek ki?

Az emberi szervezet vázát csontok alkotják. A csontok ízületekben kapcsolódnak egymáshoz, melyek lehetővé teszik a csontok egymáshoz képest történő elmozdulását, azaz magát a mozgást. Az ízületeket izmok mozgatják. Az izmok összehúzódása az ízületek mozgását eredményezi.

Az ízületet alkotó csontvégeket porc borítja, mely az ízület súrlódásmentes mozgását teszi lehetővé. A porc ezen kívül az ízület védelmét is szolgálja, mivel rugalmas állománya felfogja és elnyeli az ízületet érő ütést, húzást-nyomást, rázkódást.

Az ízületeteket ízületi tok fogja össze, melynek ízületi belhártyája által termelt néhány cseppnyi folyadék az ízület súrlódásmentes mozgását segíti elő.

Az ízületi betegségek szempontjából melyek az ízületek jellemző típusai?

Az ízületeket az ízületi betegségek szempontjából elhelyezkedésük szerint három csoportra oszthatjuk. Az első csoportot a gerincet alkotó csigolyák között lévő, azok nyúlványai által alkotott kisízületek alkotják. A második csoportba az úgynevezett nagyízületeket - mint váll-, térd-, csípőízület, stb. - soroljuk. A harmadik típusba az úgynevezett kisízületek tartoznak, mint pl. a kézközép, kézujjpercek, lábujjpercek között található ízületek. A fenti besorolásnak (bár orvosilag ez nagyon leegyszerűsített) azért van jelentősége, mert egyes betegségek inkább a nagyízületeket, mások elsősorban a kisízületeket, megint mások elsődlegesen a gerinc kisízületeit - a gerincoszlop más alkotóelemeivel együtt - érintik.

Az ízületi és csontbetegségek jellemzői

Melyek a mozgásszervi betegségek leggyakoribb fajtái?

A mozgásszervi betegségek közül leggyakoribb az úgynevezett kopásos ízületi bántalom, szakszóval artrózis. Ez a betegség az évek előrehaladtával mind gyakoribb, ami azonban nem jelenti azt, hogy az életkorral törvényszerűen jár együtt. Az artrózis oka lényegében az ízületi porc folyamatos leépülése, pusztulása, a porc rugalmatlanná válása. A sokáig fájdalmatlanul zajló betegség következtében egy idő után az ízület csontvégeinek szerkezete is - röntgenvizsgálattal kimutathatóan - megváltozik. Ennek következtében a mozgás már nem olajozott és fájdalommentes. Az ízület mozgástartománya mind szűkebb lesz.

A másik gyakori és egyben súlyos mozgásszervi betegség a gyulladásos ízületi bántalom, szakszóval artritisz. Ez lényegében az ízületi belhártya gyulladásával kezdődik, majd a gyulladás az ízület más alkotóelemeire is átterjedhet. Gyulladást okozhat sérülés, de gyulladáshoz vezethet a külvilágból a szervezetbe jutott kórokozó is. Szervezetünk belső védőrendszere, az immunrendszer működészavara szintén egy vagy több ízület gyulladásával járhat. Tartósan fennálló, a szervezet egyéb helyein kialakult, ún. gócként szereplő krónikus gyulladások (pl. nőgyógyászati gyulladások, foggyökérgyulladás, arcüreggyulladás) ugyancsak artritiszt eredményezhet.

A harmadik gyakori mozgásszervi, pontosabban csontbetegség - mely az elmúlt évtizedben került mind jobban előtérbe - a csontritkulás, szakszóval oszteoporózis. Ennek lényege a csontok szerves és szervetlen állományának egyidejű megfogyatkozása, melynek következtében a csontok apró csontgerendái megvékonyodnak, töredeznek, a csontok törékennyé válnak.

A fenti csoportosítás durván leegyszerűsíti a mozgásszervi betegségeket. Ezeken kívül ismert számos betegségcsoport, melyek közül a teljesség igénye nélkül megemlítendő a csigolyák között lévő porckorongok betegsége; az izmok, inak íntapadási helyek betegsége, az ún. lágyrészreumatizmus; a csontok jó és rosszindulatú daganatai; a balesetek és ezek következtében jelentkező mozgásszervi bántalmak; a szervezetben képződő kristályok okozta ízületi betegségek (köszvény), stb.

Mi jellemzi az ízületi kopást, az artrózist?

Az ízületi porc valamilyen ok miatt megkezdődő leépülése, rugalmasságának elvesztése, vastagságának csökkenése, és az ezzel járó panaszok fiatal felnőtt és idősebb korban egyaránt kezdődhetnek, a 60 éves kor feletti népesség 20 %-át érintik.

Az esetek nagy részében sokáig tünet- és panaszmentes az artrózís, máskor már a folyamat kezdetén erős ízületi fájdalomról, az ízület mozgásának beszűküléséről számolnak be a betegek. Megfigyelték, hogy "különösen nagy" testsúly esetén elsősorban a térdeket, (megmagyarázhatatlan ok miatt gyakran csak az egyik oldalon), máskor a nyaki és az ágyéki gerinc kisízületeit, megint máskor csak a kézujjpercek kisízületeit érinti, de az artrózis számos más helyen is megjelenhet.

A kopás lassú, fokozatos előrehaladtával az illető ízületet alkotó csontok röntgenvizsgálattal látható képe is megváltozik. A kopásos ízület terhelésre fokozódó fájdalma, az ízület mozgástartományának beszűkülése okoz panaszokat, melynek következtében romlik az ízület használhatósága.

A szervezet a beteg ízületre jutó terhelés okozta fájdalom ellen úgy védekezik, hogy a terhet a szomszédos ízületekre hárítja át, minek következtében azok túlterhelése lép fel. Például gyakori a csípőízületi kopás esetén megjelenő másodlagos térdízületi vagy derékfájdalom.

Mi jellemzi az ízületi gyulladást, az artritiszt?

A gyulladásos ízületi panaszok érinthetnek egy, néhány, vagy egyszerre sok ízületet. Az artritisz oka az esetek egy részében a külvilágból) a szervezetbe kerülő kórokozó által gerjesztett ízületi gyulladás, míg más esetekben a szervezet védekezőrendszerének, az immunrendszernek valamilyen hibája vezet ízületi gyulladáshoz. A szervezetbe jutó kórokozó az esetek egy részében kimutatható az érintett ízületben, ilyenkor heves, viharos lefolyású, a beteg rossz általános állapotával, lázzal járó, gyorsan kialakuló ízületi duzzanattal találkozunk.

Amennyiben a kórokozó maga nem mutatható ki az érintett ízületekből, a tünetek kialakulása általában lassabb; a beteg csak hetek, hónapok múlva jelentkezik az orvosnál. Ilyen esetekben, elsősorban a gerinc kisízületei, valamint a keresztcsont és a csípőcsont közötti ízület érintett , és a folyamat csak másodsorban jár nagyízületi (térd, váll) panaszokkal. Az immunrendszer hibája következtében kialakuló, rendszerint egyszerre több ízületet érintő gyulladás az esetek egy részében hetek leforgása alatt, máskor hosszabb idő, több hónap alatt teljesedik ki. Ezek jellemzője a kezek, lábak szimmetrikus kisízületi, illetve elsősorban a térdek, csuklók nagyízületi gyulladása.

Szemben az ízületi kopással, gyulladás esetében gyakran nem a terhelésre, az ízület túlterhelésére erősödő ízületi fájdalomról van szó, épp ellenkezőleg, az éjszakai órákban fokozódó, illetve reggelre erősödő panaszok dominálnak. Az artritiszek jellemzője, hogy vérvétel során szinte mindig találni kóros gyulladásra jellemző értékeket, mint amilyen a gyorsabb vérsejtsüllyedés is, mely jelzi, hogy az ilyen ízületi gyulladás valójában az egész szervezetre kiterjedő, és nem csak a gyulladt ízületeket érintő betegség.

Mi jellemzi a csontritkulást, az oszteoporózist?

A csontritkulás többnyire a nők betegsége, leggyakrabban a változó kor éveiben és ezt követően kezdődik, elsősorban háti fájdalommal. A csontritkulás a csontrendszer egészének a megbetegedése, mely tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy a csontokat folyamatosan felépítő csontsejtek működése alulmarad a csontokat normális esetben is folyamatosan lebontó csontsejtek felfokozott működésével szemben.

Ennek a lassú folyamatnak "köszönhetően" sokszor évek során alattomos módon alakulnak ki a panaszok, mikor a csontokat alkotó gerendázat jelentősen megritkul, a csontok kis erőbehatásra is könnyen törnek. Sok esetben a betegek már csak akkor fordulnak orvoshoz, mikor a testtartásuk erősen görnyedtté vált, a testmagasságuk csökkent, a gerinc terhelhetősége is erősen csökkent, combnyaktörés, vagy csigolyaösszeroppanás következett be.

Ilyen előrehaladott folyamat esetében a kezelés már nem lehet igazán eredményes, mivel az elveszett csonttömeget visszaépíteni már nem lehet. Célunk tehát a csontritkulás megelőzése, a veszélyeztetett, de még panaszmentes esetek felkutatása, tartós megfigyelése, szükség szerint gyógyszeres kezelése.

Kiket veszélyeztet elsősorban az ízületi és csontbetegségek kialakulása, mik az úgynevezett rizikófaktorok?

Kopásos ízületi betegség elsősorban azoknál a fiatalkoron már túljutott férfiaknál és nőknél alakul ki, akik munkájuk vagy életkörülményeik következtében egyes ízületeiket, vagy ízületi csoportjaikat nagyobb terhelésnek teszik ki, akiknek családjában gyakran találni hasonlóan megjelenő mozgásszervi betegséget.

Gyakran valamely ízület fejlődési rendellenessége talaján évtizedek elteltével találkozunk az ízület artrózisával, vagy valamilyen sérülés után indul meg az ízületi kopás folyamata. Számtalan esetben az ízület artrózisa egyoldali (pl. csípő-térdartrózis), pedig semmi nem utal az adott oldal nagyobb veszélyeztetettségére.

Ismert, hogy egyes belszervi betegségek, szenvedélybetegségek és bizonyos mozgásszervi bántalmak között összefüggés van. Így pl. a cukorbetegség jellemző gerincbántalmakkal, a csigolyák szalag meszesedésével, az alkoholbetegség igen gyakran combfejelhalással jár együtt.

Bizonyos gyulladásos betegségeknél, és egyes kopásos betegségeknél is megfigyelhető nembeli túlsúly és családi hajlam (mint pl. "anyáról-lányára szálló", idősebb korban panaszokat okozó, a kezeken észlelhető göbös kisízületi kopás). Az immunrendszer működészavara következtében kialakuló gyulladásos ízületi betegségek fiatalabb korban legalább olyan gyakoriak, mint a középkorúak körében.

Az elsősorban a gerincet érintő, szélsőséges esetben annak elmerevedésével járó gyulladásos betegség, melyet korábban Bechterew-kórnak hívtunk, elsősorban fiatal férfiakat érint, és gyakoribb azoknál, akiknél a családban volt már hasonló megbetegedés. Az oszteoporózis esetén ismert a családi hajlam és nembeli halmozódás, melyek mellé hajlamosító tényezőt, más szóval rizikófaktort jelent a sovány alkat, a mozgásszegény életmód a világos bőrszín, a szenvedélybetegségek, a petefészkek műtéti eltávolítása, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, számos gyógyszer tartós szedése, gyulladásos mozgásszervi betegségek és más belgyógyászati betegségek megléte is.

Örökölhetők-e a reumás betegségek?

Azt mondjuk, hogy a betegségek jelentős részében családi hajlamot figyelhetünk meg. Az öröklődés és a családi halmozódás, a hajlam között az a különbség, hogy a hajlam esetében valamely betegség felszínre kerülését nagyban befolyásolják a környezeti tényezők és az életforma.

Hogyan kezdődnek a mozgásszervi betegségek?

Erősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kopásos betegség, függetlenül attól, hogy a gerincen, a nagyízületeken vagy a kéz kisízületein jelentkezik, lassan kezdődik, és hónapok, esetleg évek alatt vagy még később okoz jelentősebb fájdalmat, és vezet fokozatosan az illető ízület "berozsdásodásához", fájdalmas mozgásbeszűküléséhez..

A gyulladásos ízületi betegségek, ha gennykeltő baktériumok okozzák a gyulladást, gyorsan (néhány óra, vagy egy-két nap) alakulnak ki, míg más esetekben hetek, sokszor hónapok alatt fokozatosan lappangva kialakuló ízületi fájdalom, nyomásérzékenység, duzzanat formájában jelentkeznek (pl. PCP). A csontritkulás sokáig tünetmentesen zajlik, jellemző fájdalom nélkül, a gerinc nagyon lassan csökkenő terhelhetőségével, majd gyakran valamilyen csonttöréssel, pl. csigolyaösszeroppanással hívja fel magára a figyelmet.

Hogyan befolyásolhatók a reumás betegségek?

Az ízületi betegségek esetében is nagy jelentősége van a megelőzésnek ill. a betegség kialakulása esetén a korai felismerésnek. Az időben észlelt oszteoporózisban vagy reumás betegségben szenvedők sok esetben teljesen panaszmentessé tehetők. A betegség az adott szinten az esetek túlnyomó többségében megállítható, de számos esetben teljes gyógyulás is elérhető. Azok az egyre szélesebb lehetőségek, amelyekkel ezek az eredmények elérhetők, több elemből állnak.

A beteg, pontosabban a még egészséges ember rendelkezzen helyes mozgásszervi szemlélettel, törekednie kell a helyes táplálkozási szokások kialakítására és a rendszeres testmozgásra Megfelelő ismeretanyagra kell szert tennie az őt veszélyeztető ízületi betegségekre vonatkozóan, hogy az adott panaszok vagy tünetek esetén idejekorán orvoshoz forduljon. Lényeges az orvos, és az orvos köré szerveződött csoport (gyógytornász, fizioterápiás asszisztens, masszőr, nővér) felkészültsége, összeszokottsága. Fontos, hogy az orvos rendelkezésére megfelelő fegyverként olyan gyógyszerek álljanak, amelyek segítségével képes felvenni a harcot a betegséggel.

Nagy jelentősége van annak, hogy az orvos gyógyszeres kezelések között a megfelelő pillanatban a megfelelő fizioterápiás kezelési kombinációt írja elő a betegnek, de semmivel sem kevésbé hangsúlyos, hogy a beteg hogyan képes együttélni mozgásszervi betegségével, képes-e életformáját ehhez igazítani. Ezekre és más, a betegség kimenetelét végeredményben döntően befolyásoló gyógyszeres és részben nem gyógyszeres lehetőségek részletes ismertetésére a következő kiadványban kerül sor.

Összeállította: Dr. Szombati István - Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) Budapest
Készült a Pfizer Kft. támogatásával.
A kiadványban foglaltak a szerző véleményét tükrözik