A vastagbélbe körülbelül az étel elfogyasztását követő öt-hat óra múltán jut a táplálékmaradvány, amely igen híg: emészthetetlen tápanyagokat, növényi rostokat, sókat, vizet és bélfalról levált sejteket tartalmaz. A víz és az oldott ásványi anyagok nagy része felszívódik, így a béltartalom egyre inkább bekoncentrálódik.

Ennek eredményeként alakul ki a széklet, amely 25%-ban szilárd anyagot és kb. 75%-ban vizet tartalmaz. Szokványos táplálkozás esetén az ember általában egy vagy két alkalommal mintegy 75-170 g székletet ürít naponta. Hasmenésen híg széklet ürítését értjük, amelyre a nap folyamán többször is sor kerül. A bélbetegségek általános tünetei közé tartozik, de számos más betegség esetén előfordulhat. A hasmenés kialakulásában több mechanizmus játszik szerepet.

Beszélhetünk:

• ozmotikus,
• szekretoros (kiválasztásos),
• felszívódási zavar miatti,
• exudatív (okozhatja Crohn-betegség, colitis ulcerosa, bizonyos daganatok),
• gyorsuló bélmotilitás okozta,
• baktériumok túlszaporodása
• miatt kialakuló hasmenésről.

Hasmenés esetén a diéta célja a folyadék- és elektrolit-egyensúly fenntartása, illetve helyreállítása, a bél munkájának csökkentése, a megbetegedett nyálkahártya gyógyulásának elősegítése. A diéta elkezdése előtt tisztázni kell, hogy heveny vagy idült állapotról van-e szó, s fel kell tárni a hasmenés okát. Az idült hasmenés legalább két hétig tart.

Veszélyek, szövődmények

A hasmenés esetén és annak következményeképpen a nyálkahártyafelszín megkisebbedik, s csökken vagy ideiglenesen megszűnik bizonyos diszacharidáz enzimek aktivitása (pl. laktáz hiányában a tejcukor nem képes lebomlani, s ozmotikus hatásánál fogva fokozza a hasmenést). Kialakulhat malabszorpció is. A súlyos hasmenés fokozott vízvesztésre (kiszáradásra), továbbá ásványianyag-, elsősorban nátrium-, kálium-, magnézium- és klórvesztésre vezet. Emiatt a vérnyomás oly mértékben csökkenhet, hogy ájulás, ritmuszavar alakulhat ki, s megbomlik a vér sav-bázis egyensúlya.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a hasmenéshez sokszor hányás és láz is társul, amelyek fokozzák a folyadék- és ásványianyag-vesztést. Az idős emberek szervezetének kisebb a víztartalma, ráadásul a szomjúságérzetük csökkent, ezért a hasmenésük következtében kialakuló vízvesztés szintén gyorsan kiszáradást okoz. Kismérvű kiszáradás esetén a testtömegcsökkenés nem több, mint 4-5%, a folyadékhiány 40-50 ml/kg. Középsúlyos állapotban a testtömegcsökkenés 9% is lehet, míg a folyadékveszteség 60-90 ml/kg.

Diéta

A hasmenés kezelése a kiváltó októl függ. A diéta legfontosabb célja a kímélet és a megbetegedett bélnyálkahártya gyógyulásának elősegítése. Mindezeket lépésről lépésre érhetjük el.

A diéta progresszív jellegű. Legfontosabb a folyadék és az ásványi anyag pótlása. Szilárd ételt az első szakaszban nem adunk.

Ebben a szakaszban a beteg a következőket kaphatja: sötétre főzött tea (cukor nélkül), zöldségfőzet, főtt burgonya leszűrt leve, natúr sárgarépaleves. Az utóbbi úgy készül, hogy a megmosott, letisztított sárgarépát lereszeljük, hideg sós vízben puhára főzzük, áttörjük és összeforraljuk. A burgonya és a sárgarépa jó káliumforrás, semleges, illetve inkább kissé édeskés ízük miatt jól sózhatók.

A második szakaszban alkalmazható: nyákleves, rántott leves, vizes burgonyapüré, burgonyahab, pirított kenyér, ropi, nyers reszelt alma (mennyisége napi 1-1,5 kg), főtt rizs. Ebben a szakaszban a folyadék- és ásványianyag-pótláson túl energiát szolgáltató keményítőt is adunk. Az élelmi rostok közül egyedül a pektintartalmú nyersanyagok engedhetők meg. A rántott leves természetesen száraz rántással készül.

A harmadik szakaszban már adhatunk sovány húsokat, sovány sajtot, gépsonkát, tehéntúrót és lágy tojást. A tejet nem erőltetjük. Fehérjeforrásként a zsírszegény készítményeket részesítjük előnyben, s hozzáadott zsiradékot nem használunk. A konyhatechnikai műveletek közül a főzést és a gőzben főzést alkalmazzuk.

A negyedik szakaszban a zsírszegény, könnyű, vegyes étrendre térünk át. Ehhez felhasználjuk mindazokat a konyhatechnikai eszközöket és módszereket (alufóliát, teflonedényt, mikrohullámú sütőt, sütőzacskót, párolást), amelyeknek révén az étel készítéséhez csak kis mennyiségben kell zsiradékot használni.

Az étrendre általánosságban jellemző:

• csak ép és romlatlan nyersanyagokból áll,
• nem tartalmaz olyan anyagokat, amelyek fokozzák a bélperisztaltikát, amelyek ingerlik a bélnyálkahártyát. Ilyenek a csípős fűszerek, a tömény cukoroldat, a lekvár, a dzsem, a zsíros, füstölt húsok, az aprómagvas gyümölcsök és a vízben nem oldódó rostok.

A heveny hasmenést leggyakrabban az emésztőtraktus valamilyen fertőzése okozza. Az idült hasmenés okai között ellenben a máj, a hasnyálmirigy, a vékony- és a vastagbél betegségei, hormonális zavar, bizonyos daganatfajták is szerepelhetnek, de a veseelégtelenséget és a pajzsmirigy túlműködését is ilyen hasmenés kísérheti.
A diéta alkalmazásakor, főleg idült hasmenés esetén, különösen figyelni kell a beteg tápláltsági állapotának javítására, az alapbetegség diétás irányelveinek összehangolására. A túlzott megszorítás és a betegnek a táplálkozás miatt fokozódó hasmenéstől való félelme nagymértékben ronthatja az állapotát, ezért folyamatos konzultációra, a diéta szakszerű, de nem drasztikus összeállítására, valamint a beteg felvilágosítására van szükség.


Forrás - ujdieta.hu