A transzdermális elektroakupunktúrás kezelés során az akupunktúrás pontokat tű helyett mikroárammal stimuláljuk.

Történet és alapelvek

Az elektroakupunktúrát, azaz váltakozó áram alkalmazását az akupunktúrás tűkön az akupunktúrás pontok stimulálására, 1934 körül Kínában fejlesztették ki. Célja az volt, hogy kiegészítse a klasszikus akupunktúrás stimulálást, azaz a kezelés során behelyezett tűk kézzel történő forgatását, a hatás fokozása érdekében. A klasszikus, kínai elektroakupunktúrás eljárásban az akupunktúrás tűk beszúrása ugyanúgy történik, mint a hagyományos kezelésnél, sőt a tűk kézi manipulálása is folytatódik egészen a Csí reakció megindulásáig. Ezt követően a folyamatos ingerlés érdekében csatlakoztatják az elektródát az akupunktúrás tűre.

A módszer előnyének tekinthető az, hogy nincs szükség hosszadalmas, kézzel történő stimulálásra, így a pácienst megfelelő mennyiségű stimulus éri, nem fordul elő, hogy a kezelést végző kifáradása miatt az adott kezelés során esetleg kisebb mértékű inger érjen egyes akupunktúrás pontokat.

Hátránya azonban, hogy hiányzik a keleti gyógyászatban oly fontos közvetlen emberi kapcsolat, melynek során a kezelést végző gyógyító folyamatosan érzékeli, hogy az egyes tűk stimulálása milyen hatást vált ki a kezelt személyben, és ennek függvényében akár a kezelés során is változtathat a terápián.

Ugyanakkor, a szakirodalom átfogó elemzése azt mutatja, hogy a kínai klinikai gyakorlatban — túlnyomó többségben — még napjainkban is a kézi stimulálást (a tűk forgatása "pödrése") alkalmazzák, annak ellenére, hogy mindenütt rendelkezésre állnak az elektromos stimulálást szolgáló készülékek.

Transzdermális elektroakupunktúra

A transzdermális elektroakupunktúrás kezelés olyan, a klasszikus akupunktúrában illetve az elektronikában jártas szakemberek által kifejlesztett készülékkel történik, amely a testben a test saját bioelektromos energiájával harmonikus frekvenciájú rezgéseket kelt.

Tulajdonképpen ugyanazokat a pontokat kezeljük egy golyóstoll- hegyhez hasonló fejű, mikroáramot kibocsátó eszközzel, amelyekbe hagyományos kezelés esetén akupunktúrás tűket szúrnánk. A pontok ingerlése a bőrön áthatoló (transzdermális) impulzusokkal valósul meg.

A kezelés során 4,5 és 6,5 V közötti feszültségű rövid impulzusokkal stimuláljuk az akupunktúrás pontokat. Ez az eljárás a "hagyományos", tűvel végzett eljárással ellentétben fájdalommentes, ezért alacsony fájdalom-küszöbű embereknek, gyermekeknek ideális.
Ezt a módszert javasolom vérzékeny pácienseimnek és azoknak is, akik félnek a tűtől.

Fel kell hívnom azonban a figyelmet arra, hogy ennek a módszernek a hatátossága messze elmarad a tűvel végzett, klasszikus kezelés eredményességétől.

Néhány szó a Voll-féle akupunktúráról

A Voll-féle elektroakupunktúra sok vitát kiváltó alternatív gyógyászati módszer, amely speciális, elektrodiagnosztikus készülékkel méri és kezeli a test "energiazavarait", amelyek "helyreállításához" gyakran homeopátiás szereket használ. Ezt a módszert előszőr Reinhold Voll használta 1958-ban az akupunktúrás tűk galvanométerrel való összekapcsolásával. A Voll-féle akupunktúrás diagnosztika során a kéz és a láb ujjainak meghatározott pontjain mérik a bőr alatti bioelektromos áramot és az így kapott értékeket hasonlítják össze az egészséges emberekre megállapított értékekkel. Az eltéréseket a normálistól eltérő szervműködésnek tulajdonítják, és ennek alapján végeznek akupunktúrás kezelést.

A hagyományos keleti gyógyászatban a diagnosztika a páciens testi jellemzőit — a pulzus dinamikája a különböző tapintási pontokon és mélységeken, a bőr színe, tapintása, illata, a nyelv nedvessége, színe, a széklet mennyisége és minősége (a páciens beszámolója alapján) — veszi alapul, minden esetben figyelembevéve a személy egyéni adottságait is.

Forrás - HarmoMent.hu