Az övsömör általában hőemelkedéssel vagy fáradtsággal, levertséggel kezdődik, és a tüneteket a beteg számára sokszor érthetetlen idegfájdalmak (neuralgiák) kísérik.Ám gyakran e jelek hiányoznak, és a betegség hirtelen fellépő égető érzés alakjában jelentkezik, miközben a bőrön eleinte semmiféle elváltozás nem észlelhető.

Az övsömör első látható tünete egy jól elhatárolt területen, főleg a mellkason jelentkező bőrpír, amelyet kb. rizsszemnyi, víztisztaságú hólyagocskák megjelenése követ.

Néhány nap múlva a hólyagocskák sárgásan elszíneződnek, miközben a bőr vörössége elmúlik. Kb. egy hét elteltével a hólyagocskák beszáradnak, és pörk, var marad utánuk, amely hamarosan lehullik.

Előfordulhat, hogy hegek maradnak vissza, ennek különösen akkor nagy az esélye, ha a betegséget gyulladások vagy korábbi fertőzések kísérték. Annak ellenére, hogy az övsömör külső jelei hamar eltűnnek, a vele járó heves fájdalmak még hónapokig, vagy akár évekig is kínozhatják a beteget.

A betegség okai

Az övsömört ugyanaz a vírus okozza, amely a bárányhimlőért is felelős, ám e fertőzés – a bárányhimlővel ellentétben – elsősorban idősebb korban jelentkezik. Sok övsömörben szenvedő beteg élete korábbi szakaszában átesett már bárányhimlőn is, és a szervezetében rejtetten megmaradó vírusok aktivizálódása okozza az újabb betegséget.

Akinek volt már bárányhimlője, az általában élete végéig védett marad a betegséggel szemben, a vírusok pedig a betegség elmúltával eltűnnek szervezetéből. Néha azonban akár évtizedekig is rejtőzködhetnek “alvó” vírusok pl. a gerincvelő ideggyökeinek idegdúcaiban, és  a számukra kedvező körülmények hatására újból működésbe lépve okozhatnak övsömört.

Az övsömör nem az egész testen, csak egy jól behatárolható területen jelentkezik, éppen azon, amelyet az az ideg lát el, amelynek dúcában a vírus megtelepedett. Mivel az idegek rendszerint a testnek csak egyik feléhez kapcsolódnak, a bőrelváltozás is csak az egyik oldalon jelenik meg, leggyakrabban a mellkason, deréktájon, néha a fejen, és ritkábban más testrészeken. Különösen veszélyes lehet az arcon, a háromosztatú ideg által beidegzett területen fellépő övsömör, hiszen itt található a szem is, és a szem körüli terület, valamint a szemhéj elváltozása a szemgolyó épségét is veszélyeztetheti.

A kiváltó körülmény lehet pl. egy baleset, amelynek következtében megsérül a vírust “bújtató” ideg, de aktiváló hatásúak lehetnek a különféle mérgezések vagy fertőzések, illetve a röntgen- és ibolyántúli sugarak. Az övsömör kialakulásában mindig szerepet játszik a szervezet immunrendszerének meggyengülése is, ezért időskorban nagyobb e betegség kialakulásának valószínűsége.

A kezelés lehetőségei

Jelenleg még nem rendelkezünk olyan gyógyszerrel, amely gyógyítaná az övsömört, sőt a betegség megelőzésére sincs túl sok lehetőségünk. A kezelés elsődleges célja így a gyulladás csökkentése, illetve a további fertőzések megakadályozása, és természetesen a fájdalom csökkentése. A hólyagocskák kifejlődésének időszakában nyugtató és fertőtlenítő hatású szereket alkalmaznak, és különféle vírusellenes készítményeket is szoktak rendelni. A hólyagocskák leszáradása után antibiotikumot tartalmazó kenőccsel lehet meggátolni a baktériumos fertőzést, és az ennek nyomán kialakuló gyulladást.

Ritkán lehet speciálisan az ideg eredetű fájdalmak ellen antineuralgikumok alkalmazása nélkül eredményes fájdalomcsillapítást elérni. Jó megoldásnak bizonyul, amikor B-vitaminokkal kombinálják a fájdalomcsillapító szereket. Gyakran kedvező hatású a kvarclámpával, elektromos idegstimulálással, illetve akupunktúrával történő kezelés. Ha a konzervatív kezelési módokkal nem sikerül a fájdalmat csillapítani, gyógyszeres idegblokádhoz, végső esetben az ideg műtéti átmetszéséhez lehet folyamodni.

E beavatkozások hátránya, hogy az ideg által ellátott bőr- és izomterületen a tapintásérzést is megszüntetik. Végezetül: minél előbb forduljunk orvoshoz az övsömörrel, különösen, ha a bőrkiütések két hétnél is tovább megmaradnak, mert ekkor fennáll a lehetősége, hogy valamilyen rosszindulatú betegség okozza a bőrelváltozást.


Forrás - Galenus